Ez a részlet kimaradt a könyv végleges verziójából, éppen ezért kisebb-nagyobb spoilereket tartalmaz a két főszereplőről. Elsősorban Tamásról. Érdemes akkor elolvasni, amikor már túl vagy a könyv első felén. De akik olvasták a könyvet, szerintem ki fogják tudni találni, hogy honnan lett kinyesve ez a jelenet.
“Gyufaláng kimaradt jelenet – Egy barátság kezdete” A teljes bejegyzés megtekintéseGyufaláng – Egymás szemén át
Korábban már készült egy rövidebb bejegyzésem, amiben bemutatkozott a Gyufaláng két főszereplője, Tamás és Sándor. Azt már a legelején lehetett sejteni róluk, hogy rengeteg eseményen mennek keresztül együtt. Akár azt is mondhatnánk, hogy vállvetve élték át a huszadik század első felének sok fontos történését. Viszont eddig még nem mutatták meg, hogy ők miként is látják a másikat.
“Gyufaláng – Egymás szemén át” A teljes bejegyzés megtekintéseGyufaláng – Első fejezet (részlet)
1947.12.23
– Sándor!
Többedjére hangzott fel mögötte a név, de ő egyáltalán nem reagált rá egészen addig, míg az irritáló hang tulajdonosa meg nem állt előtte.
– Sándor! Nem hallottad, hogy…?
“Gyufaláng – Első fejezet (részlet)” A teljes bejegyzés megtekintéseGyufaláng: Vasárnap délután
1956.12.23
Sándor kényelmes fotelében ült szemben a kedvenc fotójával. Őt és Tamást ábrázolta, egy közös barátjuk fotózta le őket. Sugárzott a boldogság a képről. Még otthon készült, nem sokkal azelőtt, hogy Amerikába menekültek volna. Hogy azokká váltak volna, akiknek a szomszédaik ismerték őket: Alexander Noble és Thomas Bel.
“Gyufaláng: Vasárnap délután” A teljes bejegyzés megtekintése