salocryn – S.A. Locryn's Hundred Moors

Ki dolgozzon rajta, hogy jó legyen a könyvem?

Avagy szerkesztheti-e a saját könyvét az író? Pár napja belefutottam egy parázs vitába arról, hogy szerkesztheti-e egy szerző a saját könyvét, és ha igen, jó lesz-e a végeredmény. Belenéztem a komment szekcióba, és a várható módon a blogger kapott hideget és meleget. Pozitívumként kell kiemelnem, hogy a közösség támogatta a véleményét felvállaló bloggert, a védelmükbe…

Egy korszak vége és egy új kezdete

Négy év után elváltak az útjaim a Smaragd Kiadótól. Nagyon fontos négy év volt ez az életemben. Rengeteg tehetséget ismertem meg, és sok barátot szereztem, amik mind olyan kincsek, amikkel nem gazdagodtam volna, ha 2020. végén nem hagyom el az akkori kiadómat. Azt a döntést is nehezen hoztam meg, hiszen akkor még zöldfülű voltam könyvkiadás…

Új helyszínen a 30. könyvfesztivál

Idén új helyszínre került a könyvhét. Kellett egy pár nap, hogy alaposan össze tudjam szedni a gondolataimat róla. Mostanra öltöttek olyan formát, hogy szavakba tudjam önteni. Kivételesen a konklúzióval kezdeném; miszerint egyáltalán nem sikerült jól. És ahogy láttam a kifakadásokat a különböző közösségi média felületeken, nem én vagyok az egyetlen, aki hasonlóan látja.

Next part of a rollercoaster story, Rougue Offizier by Lea Bronsen

Let me start by saying: I loved the first part, Pink Triangle. This WW2 book had everything I love in this genre, so I felt honoured and absolutely thrilled when the author reached out and asked me if I would be willing to read her book before its official release. Getting back to one…

Béka a fazékban

A szolgálólány meséje című sorozat első évadában többször elhangzik a főszereplő June-tól, hogy úgy érzi magát az új állami berendezkedésben, mint béka a fazékban, hiszen ha elég lassan melegítik a főzővizet, mire észreveszi, hogy baj van, már meg is főtt. Korábban már több alkalommal írtam aggasztó történésekről, és minden alkalommal reménykedtem, hogy az adott bejegyzés…

173. Sorsfordulat

– Loire! Ébredj! – Nem ez volt az első alkalom aznap reggel, hogy meghallotta azt a hangot, és megérezte annak a hideg tenyérnek határozott szorítását a vállán.

172. Vallomások

– Apa, szükségem van a segítségedre! – Mármint miben, fiam? – Neked akarok dolgozni. – Hogy mondtad? Nem teljesen értem, hogy függ össze ez a kettő. Miben segít az neked, ha nekem dolgozol?

171. Egyhelyben

Luther pislogva nézett a fia után. Majd amikor pár pillanat múlva elhalt a fülében az ajtó becsapódását kísérő döndülés, szemöldök ráncolva megszólalt: – Őt meg mi a fene lelte?

170. Egyhelyben

Espada arra ébredt, hogy viszket a karja. Az a karja, amit otthagyott a gyártelepen. Félálomban megint gyereknek érezte magát, azt is hallotta, amikor Ward azt mondta neki, kénytelen lesz maga megvakarni, mert a többieknek nem hagyja majd. Kábaságában engedelmesen odakapott, ahol a könyökének lennie kellett volna. De csak a gyűrött lepedőbe kaptak bele a ujjai.

169. Egy kislépés

Amikor végre kikötöttek, Ward már tényleg azt hitte, beleőszül az unalomba. A visszafele út, ha lehet, még lassabb és vontatottabb volt, mint az odafele. Nem is igen tudta mivel lekötni magát. Miután elhagyták a Szigeteket, egyszerűen nem akadt semmi dolga. Nem volt veszély, vagy bármilyen feladat, ami miatt szükségesnek, hasznosnak érezhette volna magát.

168. Egy kislépés

Harmadik fájdalmasan felnyögött. Semmi másra nem jutott ereje, annyira hasogatott az oldala. Legszívesebben összegörnyedt volna, és két karját a félig begyógyult sebre szorítva nyöszörögve ringatta volna magát a fájdalomban. De Espada nem engedte, egy pillanatra sem mozdult mellőle, ahogy ő az asztalon szenvedett, szorosan fogta az egyik kezét, kisimított pár izzadó homlokára tapadó tincset. Aztán…

167. Egy kislépés

Harmadik Luther utasításának engedelmeskedve hazavitte Bastiont és Espadát. Ekkorra már hajnalodott, vörösen lángolt az ég alja. Ahogy megálltak a díszes kapu előtt, a mágus kinyitotta a hátsó ajtót, hogy kiszálljon az autóból, de az öccse nem mozdult.

Kulisszatitkok: Szépek és szörnyek

Az utóbbi pár napban újra olvastam a Szépek és szörnyek című regényemet. Szükségem is volt erre, mert mivel 2021-ben íródott, azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy nagyon sok mindent elfelejtettem belőle. Nem viccelek, voltak olyan szakaszok, fejezetek, amikre egyáltalán nem emlékeztem. És hogy mi vitt rá arra, hogy ismét elolvassam ezt a jelen állapotában 77.000 szavas…

166. Egy kislépés

Nem messze Luther, Harmadik és Espada csoportjától morajlás hallatszott, majd szél támadt, ahogy a közelükben leomlott egy épület. A romok és a törmelék nem érte el őket, de az erős fuvallat bőven hozott magával port, ami elborította őket. Orruk és szájuk is telement vele, és pilláikon megült szemcsék percekre elvakították őket.

165. Egy kislépés

Harmadik érezte, hogy Bastion utána kap, ami után áramütéshez hasonló érzés villant át a testén. Ez megacélozta a bőrét mindenhol, ahol az impulzus elhaladt az ereiben. Egyetlen tört másodperccel volt csak késésben a nekik csapódott mágiához képest. Felszisszent, ahogy valami éles és hideg átszáguldott az oldalán, még azelőtt, hogy a mágus védelme összezáródott volna a…

164. Egy kislépés

A zuhanás szinte azonnal véget ért, Harmadik életének mégis talán a leghosszabb és legkísértetiesebb élménye volt. Egyenesen horrorisztikus. Annak elleniére is, hogy valahol félúton furcsa érzése támadt. Mintha láthatatlan erőd vette volna körül. A törmelék, ami addig vele zuhant, gömb alakban eltávolodott tőle. Leírhatatlan hatalom taszította körülötte. Kétség sem férhetett hozzá, hogy Bastion abból, ahogy…

163. Egy kislépés

A gyártelep, ahova megszervezték az „üzlet” lebonyolítását, így sötétben még siralmasabban festett, mint amennyire a fényképek azt eredetileg láttatni engedték. Mindenfelé rozsdásodó eszközök, feltépett sínek, felborogatott csillék hevertek szanaszét. Valószínűleg csak azok a dolgok maradtak itt, amiknek nem volt értéke a fosztogatók számára, vagy a túl nagy vesződséggel járt volna az elmozdításuk.

162. Egy kislépés

Ward és Loire háborítatlanul haladtak a város kihalt utcáin a sziget nyugati részre felé. Hajnalodott, bár még csak a távolban vöröslöttek fények, valahol a horizont határán meg-megcsillant az óceán. Annak ellenére, hogy a lila villámlás eltűnt az égről, és a sziget közepén sem táncoltak már a villanások, senki sem vette észre észre még ezt a…

161. Egy kislépés

Trigger warning: sérülések, sebek és vér szemléletes leírása. Az halott mágus, aki addig elállta Loire útját, ellépett előle. A lány tett egy határozottnak tűnő mozdulatot, amivel kissé előre lökte Wardot, jelezve, hogy hagyjon köztük egy kis távolságot. A férfi azonnal értett a jelzésből, és csak egy gyors oldalpillantással annyit jelzett neki: „remélem, tudod, mit csinálsz”,…

2024 évösszegző bejegyzés

Elérkezett ez a nap is. Már csak ennyi van hátra a 2024-es évből. Ezért arra gondoltam, hogy végigszaladok az éven, és kicsit átgondolom, mit sikerült idén elérni, megvalósítani, és mi az, amivel esetleg adós maradtam magamnak. Összességében azt hiszem elmondhatom, hogy a világ és kicsiny országunk minden történése ellenére is sikeres évet zártam, és nagyon…

Köszönetnyilvánítás

Elérkeztünk ehhez a naphoz is, tegnap ugyanis felkerült az idei Adventi naptár utolsó része a blogra és Wattpadra is. Természetesen Aodh és Íomhar története ezzel még nem ért véget, annak ellenére sem, hogy ez az év lassan hátrahagy minket, és a mostani kalandok tegnap befejeződtek.

IV./5.

Másnap délelőtt azzal ébresztesz, hogy utána jártál az Emlékvárosban megszervezett eseménysorozatnak, és szereztél jegyet a karácsonyi vásárra, sőt még a sötétedés utáni fényjátékra is. Be kell vallanom, hogy ez lenyűgözött. Az igazság az, hogy az elmúlt életeim után folyó kutatásaim meggátoltak abban, hogy részletesebben utánamenjek a programoknak. Csak vágyakoztam a régi karácsonyok élménye után, de…

IV./4.

– Mit szeretnél Évszületésre, vagy karácsonyra? Nevezzük annak, aminek te szeretnéd – suttogod a fülembe, miután magunkhoz tértünk a gyönyörök hosszú órákon át elapadhatatlan hullámaiból. – Tudod, hogy bármit megadnék neked, hogy csodálatos legyen ez az ünnep.

IV./3.

Hosszú, kínos pillanatokig csak nézzük egymást. Figyelem az idegesség rezdüléseit az arcodon, ahogy az ajkadba harapsz, nézem a nyugtalanság rándulásait az asztallapon pihenő kezeden, ahogy ujjaid újra megmozdulnak, mintha csak jobban rá akarnának szorítani a szilárd felületre. És akkor megvilágosodok.

IV./2.

Nem kell győzködnöd. Korgó gyomorral, farkaséhesen indulok a konyha felé, te pedig kuncogva követsz. Belépve terített asztal és gőzölgő étel fogad. – Most, hogy felráztál, rá kellett döbbennem, hogy éhes halok – vetődök le a szokásos székemre. Az ínycsiklandó illatoktól és csodás látványtól szabályosan nyáladzani kezdek.

IV./1.

Feloldozás ???? – Valahol az idő vége felé – Mit olvasol? – ráz fel a hangod a böngészésből. – Órák óta a képernyőre vagy tapadva.

III./7.

Ahogy szótlanul sétáltunk a frissen hullott hóban, és az az érintetlen fehérség minden lépésünkkel ropogott a lábunk alatt, minden szépség ellenére egyre inkább beburkolt minket a hallgatás. A némaság egyre hízott kettőnk között, és ezzel egyidejűleg egyre súlyosabb is lett. Lassan már egyenesen fojtogatott. Engem mindenképp. Akkor döbbentem rá, hogy téged is, amikor váratlanul megszólaltál,…

III./6.

Amikor reggel – vagyis inkább már délelőtt – felébredtem, verőfényes napsütéstől ragyogott a szoba. Egy gyors nyújtózkodás után azonnal arra kellett rádöbbennem, hogy egyedül fekszem az ágyunkban. Ez a felismerés elég volt ahhoz, hogy összeránduljak a rettegéstől. Mi van akkor, ha a hajnali beszélgetésünk után más is eszedbe jutott, ami már túl soknak bizonyult neked,…

III./5.

Hajnalban mocorgásra ébredtem. Az ágyunk Théo a gyerekkori szobájában inkább másfél személyes, mint kettő, kamaszkorában, amikor a szülei lecserélték a régit, nem azzal a céllal vették meg ezt az újat, hogy bárki kényelmesen mellettem tudjon aludni. Ha Théo barátai a fiúnál aludtak, akkor volt vendégszoba, vagy ha egy légtérben akarták tölteni az éjszakát, akkor vendégágy….

III./4

A szüleimmel tervezett karácsonyi vacsorát megelőző napon randizni mentünk. Csodálatosan sikerült. Sőt talán még azt is ki merem jelenteni, hogy minden perce tökéletes volt. Ahogy megígértem, elvittelek a montbéliard-i karácsonyi vásárra, amit abban az évben is az ország legszebbjének, leghangulatosabbjának szavaztak meg. Kéz a kézben andalogtunk a hömpölygő tömegben, nem törődtünk senkivel, ahogy velünk sem…

III./3

Le Réveillon de Noël. Szentestei virrasztás, amit a közeli családtagok, barátok töltenek együtt. Amiről Théo legszívesebben minden alkalommal elmenekült volna, mert mindig kellemetlen volt a szüleivel és rokonaival. Ő legalábbis érthetően mindig tehernek élte meg, amikor az idősebb generáció azon versengett, kinek a fia vagy lánya a legjobb és miben. Az értintett fiatalok pedig legszívesebben…

III./2.

– Még nem mondtad el, mit tervezel karácsonyra – vetettem fel teli szájjal, miután letelepedtünk az asztalhoz, és egy hatalmasat haraptam a mogyoróvajjal és lekvárral gazdagon megkent croissant-omból. – Gondolom, jár valami a fejedben, különben nem vetetted volna fel, hogy még sosem voltál francia karácsonyon.

III./1.

Fohász Adj erőt, hol semmi nem maradtNyújtsd a kezed, ha az enyém elfáradtLépj te felém, ha sehol sem talállakHozz új reményt, hol az enyém elapadt 2024 – Valahol Hollandiában

II./7.

Délután volt, mire végre kimásztunk az ágyból. A reggeli beteljesülés után órákra visszaaludtunk, csak hogy ugyanonnan folytathassuk, ahol korábban abbahagytuk. Miután pedig minden létező gyönyört átéltünk egymás karjában, az éhség kiűzött minket a hálószobából. Eddigre már a kandallóban korábban gyújtott tűz is szinte teljesen leégett, és ha másért nem is, hát amiatt fel kellett tápászkodnunk,…

II./6.

– A támadás… amikor felkerestek a rendőrök, és elmondták… azt hittem… Kifejtettem magam a karjaid közül, hogy el tudjak fordulni tőled. Arcomat a párnákba temettem, mert nem akartam, hogy lásd, mennyire ég a szégyentől. Hogy számolhattam volna be a korábbi bukásaimról, amikor minden erőfeszítésem kevésnek bizonyult ahhoz, hogy megmentsem az életed? Vagy hogy visszavezesselek a…

II./5

Karácsony napja volt, kora reggel. Ez a második napunk a világ végén, Skye-on, Mac félreeső házában. A karjaimban feküdtél, olyan szorosan hozzám bújva, hogy kis híján eggyé nem olvadtunk testünk közös hőjétől. Kinéztem az ágy melletti ablakon, még épp csak vöröslött az ég alja. A hideg reggeli hűvös kellemesen csípte az arcomat. Elképzelni sem tudtam…

II./4.

Sosem meséltem neked, ki a valódi Tommie barátja, akiknek ez a kis tanyasi háza van a Skye-on. De bíztál bennem, ezért nem is kérdezősködtél a kiléte felől. Nem mintha számított volna, már azon kívül, hogy nekünk épp kapóra jött, hogy ismertem. Amikor telefonálni indultam, elkísértél. A házunkban itt a faluban nem volt telefon, ezért a…

II./3

– Azt szeretném az ünnepekre, amit te is – böktem ki végül súlyos hallgatás után. Nem állítottam semmi valótlant, hiszen minden veled töltött perc többet jelentett nekem még a saját létemnél is.

II./2.

– Van már valami terved karácsonyra? – kérdezted egy hatalmas ásítás kíséretében, miután a mocorgásomból úgy ítélted, hogy már ébren vsagyok. Hagytad, hogy feléd forduljak, és óvatos csókot nyomjak az arcodra. – Még nincs semmi igazán – öleltelek még szorosabban magamhoz. – Kell egy kávé ahhoz, hogy gondolkodni tudjak.

II./1.

Felimerés Sosem gondoltam, hogy az emberiség akkori legelborzasztóbb háborújában talállak meg annyi élet után, és egy, még azt is túlszárnyalóban veszítelek el újra… Vagyis inkább úgy lenne helyes a megfogalmazás: sosem szerettem belegondolni, de én, mint aki az időn felül áll, mindig is tudtam, hiszen ha nem vigyáztam, láttam mindent, ami csak történt az idő…

I./7.

Furcsák az emlékek nem igaz? Ahogy belekezdtél a A Csendes éjbe, azonnal felidéződött bennem minden. Azon az utolsó karácsonyon, amit a családoddal töltöttünk énekelted, ugyanezt a dalt énekeltek, épp mint most vacsora után is. Akkor még nem a választottadként voltam melletted, csak a családod egyik bentlakó alkalmazottjaként. Mindennél jobban őriztük a titkunkat, senki sem tudott…

I./6.

A vacsora remek hangulatban telt, akkor először nyílt módunk végigkóstolni az igazi mexikói karácsonyi fogásokat. És ha addig lett volna bármi kétségünk Rosalia sütés-főzési tehetsége felől, az mind szertefoszlott ennek az estének a folyamán. Ő már az Államokban született, ott is nevelkedett, de mindig is büszke volt mexikói és spanyol gyökereire. Mindent megtett azért, hogy…

I./5.

– Végre itt vagytok! Elkéstetek. Bár azt azt kell mondanom, hogy ez a diskurzus a kísértetekről megérte – jelentette ki Salvio, miközben kezet nyújtott előbb nekem, aztán neked is, majd ezután beterelt minket a nappaliba.

I./4.

Egy héttel később a megbeszéltek szerint becsöngettünk Salvio és Rosalia ajtaján. Láttam rajtad, hogy nem voltál teljesen jól, ezért legszívesebben felajánlottam volna, hogy inkább menjünk haza. Verje meg az ég az utolsó pillanatos lemondást! Csakhogy megelőztél, annak ellenére is, hogy fél perccel korábban még pánik ült a tekintetedben, és úgy néztél körbe az ajtóhoz vezető…

I./3.

Még mindig nem kapott válasz tőlem. Salvio a világ legtürelmesebb embere. Sokakat ismertem, megszámlálhatatlan életet láttam, így biztosan állíthatom ezt. És a barátom mindig jól tolerálta a szűkszavúságomat. Sosem én voltam a társaságok középpontja, hanem te, Alex. Ezt csak a vak nem látja. Salvio pedig általában beszél helyettem éppen eleget. De most mindenképp engem akar…

I./2.

Ez a világ sem különbözik sokban az eltelt évszázadok társadalmaitól, éppen olyan kegyetlen a kirekesztettekkel és számkivetettekkel, mint az ezt megelőzők. Így számunkra a legjobb megoldás az, hogy olyannyira próbálunk alkalmazkodni a törvényeikhez, amennyire csak lehetett.

I./1.

Fogadalom Ahova te mész oda megyek én is Ahol te megszületsz ott leszek majd én is 1921 – Valahol Amerikában – Te és Kuzin nálunk tölt Karácsony, yes? Jöttök vacsora, yes?

Előszó (2024.11.30)

Hát elérkezett ismét az adventi időszak! Igaz, még csak holnap kopog be az első adventi vasárnap, de gondoltam, hogy addig is készülök egy kis felvezetéssel, mint eddig minden évben. Már csak azért is fontosnak tartottam ezt, mert az idei történet nem a korábbiak folytatása lesz, hanem egy teljesen önálló felnőtt-mese.

157. Hallgatjuk, Doktor úr! – Epilógus

Ward rosszat sejtett. Valami történt, de fogalma sem volt, mi. Látszólag minden ugyanúgy folyt tovább megszokott medrében, ahogy addig. A szolgák udvariasan viselkedtek velük, de emellett fagyosan és távolságtartóan is. A Fő nem kereste fel őket az utóbbi időben. Igaz, legutóbb, amikor találkoztak, azt mondta Loire-nak, hogy elszólítják a Szigetek dolgai. És azóta feléjük sem…

156. Vallomások

– Hogy vagy, fiam? – Szarul. Fáj a fejem és hányingerem van. – Ez egyáltalán nem lep meg. Azok után, amit hallottam, nem voltál szép állapotban akkor voltál, amikor hazahoztak.

155. Népmegfigyelési Archívum – Felvételek

~ Kategorizálatlan ~

154. Egy helyesbítő lépés

Trigger Warning: szenvtelen beszélgetés gyilkosságról, hidegvérű gyilkosság. Lementek a lépcsőn. Luthernek hátra sem kellett néznie, hogy tudja, Harmadik biztosan követi. A garázsba érve kiválasztott egy biztonságos, legkevésbé sem feltűnő, fekete autót. Azt, amit szerinte Félix is ajánlott volna neki, ha elkíséri az aznapi programra. Beült a volán mögé, majd miután társa is követte a példáját,…

153. Egy helyesbítő lépés

Bastionnak és Harmadiknak nem kevés szentségeléssel telt beráncigálnia Espadát a villába. Az utóbbi pedig abban sem bolt biztos, hogy jó ötlet neki bejönni Luther birodalmába, úgy gondolta joggal tart a Magister haragjától. Mire megérkeztek a többszöri megállások után, a fiú legalább már teljesen békésen aludt, és Bastion indulatai is nyugvópontra jutottak. Mindenesetre a két férfinek…

152. Hallgatjuk, Doktor úr!

A lény nem hagyta Loire-nak, hogy ébren maradjon. Hiába küzdött ellene a lány, hiába akart felülni az ágyban, és Wardhoz rohanni, hogy mindent elmeséljen neki, amiket addig látott – bár azt nem tudta, mit és hogyan mondana el pontosan –, az a hatalom erősebbnek bizonyult nála, és minden ellenállása ellenére visszahúzta a régen élt két…

151. Transcontinental Show – Esti kiadás

„Ez itt a Transcontinental Show Esti Kiadása. A stúdióban Mirror Jonas és vendége, az Új-Kontinens Magistere, Luther.” – Köszönöm, Shirley. És téged, Luther, üdvözöllek ismét a köreinkben. Mielőtt bármire rátérnénk, szeretném kifejezni őszinte részvétemet a nemrég történtek miatt, és kifejezni abbéli sajnálatomat, hogy az utóbbi időben szinte csak akkor jelensz meg köztünk, amikor valami súlyos…

150. Ingoványos talajon

Espada idegesen állt a tükör előtt. Az övet még nem húzta meg a derekán, és az inge is kitűrve lógott rajta. Remegő kézzel küszködött a nyakkendőjével. Gyűlölte ezeket a fojtogató, díszes madzagokat. A keze is remegett, és a feje is fájt, amin nem segített a tudat, hogy tökéletes megjelenést várnak tőle. Félix temetésén egyébként sem…