Szerző: salocryn

Hi Everyone! I’m S.A. Locryn, bookworm, writer and a huge fan of great books.

Kulisszatitkok: Szépek és szörnyek

Az utóbbi pár napban újra olvastam a Szépek és szörnyek című regényemet. Szükségem is volt erre, mert mivel 2021-ben íródott, azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy nagyon sok mindent elfelejtettem belőle. Nem viccelek, voltak olyan szakaszok, fejezetek, amikre egyáltalán nem emlékeztem. És hogy mi vitt rá arra, hogy ismét elolvassam ezt a jelen állapotában 77.000 szavas…

Tovább

Három lépés 1. – Olvass bele!

Verge of History – A történelem határán Luther kényelmesen hátradőlt méregdrága bőrfotelében, csillagászati áron szerzett cipőbe bújtatott lábát hanyagul dobta fel a felbecsülhetetlen értékű, díszesen faragott mahagóniasztalra. Lezseren szürcsölte a kávét arannyal festett porceláncsészéből, amit az imént a komornyik helyezett el kékezüst tálcán az asztalon. Közben a szembe falon kifeszített, hímzett világtérképet bújta, már vagy…

Tovább

Néhány érdekesség a Három Lépésről

Összeszedtem néhány érdekességet a Három lépés első kötetének születéséről. Igazság szerint sokkal több mesélni valóm van, és valószínűleg fos is még ehhez hasonló cikk készülni.

Élménybeszámoló a 97. Ünnepi könyvhétről

Az idei könyvhét teljesen új élményeket és kihívásokat hozott nagyon sokunk számára. Éppen ahogy a szervezők, mi is természetesen nagyon sok megoldandó feladattal szembesültünk, de természetesen csak pozitív élményeket gyűjtöttünk ezekből.

Kell-e a művészeknek politizálnia? Kell-e neked?

Az utóbbi időben elég magasra csaptak a feszültségek a küszöbön álló választásokkal kapcsolatban. Több közösségi médiafelületen láttam megszólaló művészeket – főleg írókat, hiszen ezekben a körökben mozgok leginkább –, hogy állást foglalnak a meglátásaik és a véleményük mellett. Emiatt pedig kapnak hideget-meleget, ez pedig felveti a kérdést, hogy kell-e művészeknek politizálnia, és ezzel esetlegesen befolyásolni…

Tovább

Írók és az AI

Összefoglaltam néhány gondolatot arról, hogy látom az irodalmi alkotók AI használatát, illetve kifejtettem a véleményem a mesterséges intelligenciával járó ijesztő tendenciák terjedéséről is.

Ki dolgozzon rajta, hogy jó legyen a könyvem?

Avagy szerkesztheti-e a saját könyvét az író? Pár napja belefutottam egy parázs vitába arról, hogy szerkesztheti-e egy szerző a saját könyvét, és ha igen, jó lesz-e a végeredmény. Belenéztem a komment szekcióba, és a várható módon a blogger kapott hideget és meleget. Pozitívumként kell kiemelnem, hogy a közösség támogatta a véleményét felvállaló bloggert, a védelmükbe…

Tovább

Egy korszak vége és egy új kezdete

Négy év után elváltak az útjaim a Smaragd Kiadótól.  Nagyon fontos négy év volt ez az életemben. Rengeteg tehetséget ismertem meg, és sok barátot szereztem, amik mind olyan kincsek, amikkel nem gazdagodtam volna, ha 2020. végén nem hagyom el az akkori kiadómat. Azt a döntést is nehezen hoztam meg, hiszen akkor még zöldfülű voltam könyvkiadás…

Tovább

Új helyszínen a 30. könyvfesztivál

Idén új helyszínre került a könyvhét. Kellett egy pár nap, hogy alaposan össze tudjam szedni a gondolataimat róla. Mostanra öltöttek olyan formát, hogy szavakba tudjam önteni. Kivételesen a konklúzióval kezdeném; miszerint egyáltalán nem sikerült jól. És ahogy láttam a kifakadásokat a különböző közösségi média felületeken, nem én vagyok az egyetlen, aki hasonlóan látja.

Next part of a rollercoaster story, Rougue Offizier by Lea Bronsen

  Let me start by saying: I loved the first part, Pink Triangle. This WW2 book had everything I love in this genre, so I felt honoured and absolutely thrilled when the author reached out and asked me if I would be willing to read her book before its official release. Getting back to one…

Tovább

A mostanában oly’ sokat emlegetett “Woke”, és ami mögötte van

Aki követi a különböző hírcsatornákat, közösségi médiákat, esetleg még a politikai eseményeket is, az egészen biztosan találkozott már a “woke” kifejezéssel. Az utóbbi időben ez leginkább szitokszóként funkcionál, rengetegen használják akár sértésként is anélkül, hogy értenék az angol szót, vagy azt, hogy mire utalt eredetileg.

Béka a fazékban

A szolgálólány meséje című sorozat első évadában többször elhangzik a főszereplő June-tól, hogy úgy érzi magát az új állami berendezkedésben, mint béka a fazékban, hiszen ha elég lassan melegítik a főzővizet, mire észreveszi, hogy baj van, már meg is főtt. Korábban már több alkalommal írtam aggasztó történésekről, és minden alkalommal reménykedtem, hogy az adott bejegyzés…

Tovább

2024 évösszegző bejegyzés

Elérkezett ez a nap is. Már csak ennyi van hátra a 2024-es évből. Ezért arra gondoltam, hogy végigszaladok az éven, és kicsit átgondolom, mit sikerült idén elérni, megvalósítani, és mi az, amivel esetleg adós maradtam magamnak. Összességében azt hiszem elmondhatom, hogy a világ és kicsiny országunk minden történése ellenére is sikeres évet zártam, és nagyon…

Tovább

Köszönetnyilvánítás

Elérkeztünk ehhez a naphoz is, tegnap ugyanis felkerült az idei Adventi naptár utolsó része a blogra és Wattpadra is. Természetesen Aodh és Íomhar története ezzel még nem ért véget, annak ellenére sem, hogy ez az év lassan hátrahagy minket, és a mostani kalandok tegnap befejeződtek.

IV./5.

Másnap délelőtt azzal ébresztesz, hogy utána jártál az Emlékvárosban megszervezett eseménysorozatnak, és szereztél jegyet a karácsonyi vásárra, sőt még a sötétedés utáni fényjátékra is. Be kell vallanom, hogy ez lenyűgözött. Az igazság az, hogy az elmúlt életeim után folyó kutatásaim meggátoltak abban, hogy részletesebben utánamenjek a programoknak. Csak vágyakoztam a régi karácsonyok élménye után, de…

Tovább

IV./4.

– Mit szeretnél Évszületésre, vagy karácsonyra? Nevezzük annak, aminek te szeretnéd – suttogod a fülembe, miután magunkhoz tértünk a gyönyörök hosszú órákon át elapadhatatlan hullámaiból. – Tudod, hogy bármit megadnék neked, hogy csodálatos legyen ez az ünnep.

IV./3.

Hosszú, kínos pillanatokig csak nézzük egymást. Figyelem az idegesség rezdüléseit az arcodon, ahogy az ajkadba harapsz, nézem a nyugtalanság rándulásait az asztallapon pihenő kezeden, ahogy ujjaid újra megmozdulnak, mintha csak jobban rá akarnának szorítani a szilárd felületre. És akkor megvilágosodok.

IV./2.

Nem kell győzködnöd. Korgó gyomorral, farkaséhesen indulok a konyha felé, te pedig kuncogva követsz. Belépve terített asztal és gőzölgő étel fogad. – Most, hogy felráztál, rá kellett döbbennem, hogy éhes halok – vetődök le a szokásos székemre. Az ínycsiklandó illatoktól és csodás látványtól szabályosan nyáladzani kezdek.

IV./1.

Feloldozás ???? – Valahol az idő vége felé – Mit olvasol? – ráz fel a hangod a böngészésből. – Órák óta a képernyőre vagy tapadva.

III./7.

Ahogy szótlanul sétáltunk a frissen hullott hóban, és az az érintetlen fehérség minden lépésünkkel ropogott a lábunk alatt, minden szépség ellenére egyre inkább beburkolt minket a hallgatás. A némaság egyre hízott kettőnk között, és ezzel egyidejűleg egyre súlyosabb is lett. Lassan már egyenesen fojtogatott. Engem mindenképp. Akkor döbbentem rá, hogy téged is, amikor váratlanul megszólaltál,…

Tovább

III./6.

Amikor reggel – vagyis inkább már délelőtt – felébredtem, verőfényes napsütéstől ragyogott a szoba. Egy gyors nyújtózkodás után azonnal arra kellett rádöbbennem, hogy egyedül fekszem az ágyunkban. Ez a felismerés elég volt ahhoz, hogy összeránduljak a rettegéstől. Mi van akkor, ha a hajnali beszélgetésünk után más is eszedbe jutott, ami már túl soknak bizonyult neked,…

Tovább

III./5.

Hajnalban mocorgásra ébredtem. Az ágyunk Théo a gyerekkori szobájában inkább másfél személyes, mint kettő, kamaszkorában, amikor a szülei lecserélték a régit, nem azzal a céllal vették meg ezt az újat, hogy bárki kényelmesen mellettem tudjon aludni. Ha Théo barátai a fiúnál aludtak, akkor volt vendégszoba, vagy ha egy légtérben akarták tölteni az éjszakát, akkor vendégágy….

Tovább

III./4

A szüleimmel tervezett karácsonyi vacsorát megelőző napon randizni mentünk. Csodálatosan sikerült. Sőt talán még azt is ki merem jelenteni, hogy minden perce tökéletes volt. Ahogy megígértem, elvittelek a montbéliard-i karácsonyi vásárra, amit abban az évben is az ország legszebbjének, leghangulatosabbjának szavaztak meg. Kéz a kézben andalogtunk a hömpölygő tömegben, nem törődtünk senkivel, ahogy velünk sem…

Tovább

III./3

Le Réveillon de Noël. Szentestei virrasztás, amit a közeli családtagok, barátok töltenek együtt. Amiről Théo legszívesebben minden alkalommal elmenekült volna, mert mindig kellemetlen volt a szüleivel és rokonaival. Ő legalábbis érthetően mindig tehernek élte meg, amikor az idősebb generáció azon versengett, kinek a fia vagy lánya a legjobb és miben. Az értintett fiatalok pedig legszívesebben…

Tovább

III./2.

– Még nem mondtad el, mit tervezel karácsonyra – vetettem fel teli szájjal, miután letelepedtünk az asztalhoz, és egy hatalmasat haraptam a mogyoróvajjal és lekvárral gazdagon megkent croissant-omból. – Gondolom, jár valami a fejedben, különben nem vetetted volna fel, hogy még sosem voltál francia karácsonyon.

III./1.

Fohász Adj erőt, hol semmi nem maradtNyújtsd a kezed, ha az enyém elfáradtLépj te felém, ha sehol sem talállakHozz új reményt, hol az enyém elapadt 2024 – Valahol Hollandiában

II./7.

Délután volt, mire végre kimásztunk az ágyból. A reggeli beteljesülés után órákra visszaaludtunk, csak hogy ugyanonnan folytathassuk, ahol korábban abbahagytuk. Miután pedig minden létező gyönyört átéltünk egymás karjában, az éhség kiűzött minket a hálószobából. Eddigre már a kandallóban korábban gyújtott tűz is szinte teljesen leégett, és ha másért nem is, hát amiatt fel kellett tápászkodnunk,…

Tovább

II./6.

– A támadás… amikor felkerestek a rendőrök, és elmondták… azt hittem… Kifejtettem magam a karjaid közül, hogy el tudjak fordulni tőled. Arcomat a párnákba temettem, mert nem akartam, hogy lásd, mennyire ég a szégyentől. Hogy számolhattam volna be a korábbi bukásaimról, amikor minden erőfeszítésem kevésnek bizonyult ahhoz, hogy megmentsem az életed? Vagy hogy visszavezesselek a…

Tovább

II./5

Karácsony napja volt, kora reggel. Ez a második napunk a világ végén, Skye-on, Mac félreeső házában. A karjaimban feküdtél, olyan szorosan hozzám bújva, hogy kis híján eggyé nem olvadtunk testünk közös hőjétől. Kinéztem az ágy melletti ablakon, még épp csak vöröslött az ég alja. A hideg reggeli hűvös kellemesen csípte az arcomat. Elképzelni sem tudtam…

Tovább

II./4.

Sosem meséltem neked, ki a valódi Tommie barátja, akiknek ez a kis tanyasi háza van a Skye-on. De bíztál bennem, ezért nem is kérdezősködtél a kiléte felől. Nem mintha számított volna, már azon kívül, hogy nekünk épp kapóra jött, hogy ismertem. Amikor telefonálni indultam, elkísértél. A házunkban itt a faluban nem volt telefon, ezért a…

Tovább

II./3

– Azt szeretném az ünnepekre, amit te is – böktem ki végül súlyos hallgatás után. Nem állítottam semmi valótlant, hiszen minden veled töltött perc többet jelentett nekem még a saját létemnél is.

II./2.

– Van már valami terved karácsonyra? – kérdezted egy hatalmas ásítás kíséretében, miután a mocorgásomból úgy ítélted, hogy már ébren vsagyok. Hagytad, hogy feléd forduljak, és óvatos csókot nyomjak az arcodra. – Még nincs semmi igazán – öleltelek még szorosabban magamhoz. – Kell egy kávé ahhoz, hogy gondolkodni tudjak.

II./1.

Felimerés Sosem gondoltam, hogy az emberiség akkori legelborzasztóbb háborújában talállak meg annyi élet után, és egy, még azt is túlszárnyalóban veszítelek el újra… Vagyis inkább úgy lenne helyes a megfogalmazás: sosem szerettem belegondolni, de én, mint aki az időn felül áll, mindig is tudtam, hiszen ha nem vigyáztam, láttam mindent, ami csak történt az idő…

Tovább

I./7.

Furcsák az emlékek nem igaz? Ahogy belekezdtél a A Csendes éjbe, azonnal felidéződött bennem minden. Azon az utolsó karácsonyon, amit a családoddal töltöttünk énekelted, ugyanezt a dalt énekeltek, épp mint most vacsora után is. Akkor még nem a választottadként voltam melletted, csak a családod egyik bentlakó alkalmazottjaként. Mindennél jobban őriztük a titkunkat, senki sem tudott…

Tovább

I./6.

A vacsora remek hangulatban telt, akkor először nyílt módunk végigkóstolni az igazi mexikói karácsonyi fogásokat. És ha addig lett volna bármi kétségünk Rosalia sütés-főzési tehetsége felől, az mind szertefoszlott ennek az estének a folyamán. Ő már az Államokban született, ott is nevelkedett, de mindig is büszke volt mexikói és spanyol gyökereire. Mindent megtett azért, hogy…

Tovább

I./5.

– Végre itt vagytok! Elkéstetek. Bár azt azt kell mondanom, hogy ez a diskurzus a kísértetekről megérte – jelentette ki Salvio, miközben kezet nyújtott előbb nekem, aztán neked is, majd ezután beterelt minket a nappaliba.

I./4.

Egy héttel később a megbeszéltek szerint becsöngettünk Salvio és Rosalia ajtaján. Láttam rajtad, hogy nem voltál teljesen jól, ezért legszívesebben felajánlottam volna, hogy inkább menjünk haza. Verje meg az ég az utolsó pillanatos lemondást! Csakhogy megelőztél, annak ellenére is, hogy fél perccel korábban még pánik ült a tekintetedben, és úgy néztél körbe az ajtóhoz vezető…

Tovább

I./3.

Még mindig nem kapott válasz tőlem. Salvio a világ legtürelmesebb embere. Sokakat ismertem, megszámlálhatatlan életet láttam, így biztosan állíthatom ezt. És a barátom mindig jól tolerálta a szűkszavúságomat. Sosem én voltam a társaságok középpontja, hanem te, Alex. Ezt csak a vak nem látja. Salvio pedig általában beszél helyettem éppen eleget. De most mindenképp engem akar…

Tovább

I./2.

Ez a világ sem különbözik sokban az eltelt évszázadok társadalmaitól, éppen olyan kegyetlen a kirekesztettekkel és számkivetettekkel, mint az ezt megelőzők. Így számunkra a legjobb megoldás az, hogy olyannyira próbálunk alkalmazkodni a törvényeikhez, amennyire csak lehetett.

I./1.

Fogadalom Ahova te mész oda megyek én is Ahol te megszületsz ott leszek majd én is 1921 – Valahol Amerikában – Te és Kuzin nálunk tölt Karácsony, yes? Jöttök vacsora, yes?

Előszó (2024.11.30)

Hát elérkezett ismét az adventi időszak! Igaz, még csak holnap kopog be az első adventi vasárnap, de gondoltam, hogy addig is készülök egy kis felvezetéssel, mint eddig minden évben. Már csak azért is fontosnak tartottam ezt, mert az idei történet nem a korábbiak folytatása lesz, hanem egy teljesen önálló felnőtt-mese.

29. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál és ami utána történt

Szeptember 26-29. között került megrendezésre a 29. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, amin helyet kaptak a könyveim, sőt szombaton (28-án) még dedikáltam is. A könyveim a mostani alkalommal is az Imádom a könyveket standjánál voltak fellelhetők. Kicsit más hangulatú esemény volt az idei, mint amit eddig megszokhattunk, elég sok változás előszele befolyásolta azt, hogyan érezték magukat az…

Tovább

Hugó – Olvass bele!

Ősfölsdi legendárium I. – Hugó
“Amint a mágus ujjai a csuklója köré záródtak, Hugó maga mellé rántotta, és úgy ölelte meg,
mintha egy rég elvesztett ikertestvért szorítana a mellkasára. Nem volt köztük semmi
különbség, csak az őket elválasztó ezer év.”

A család, amiben élünk

Mivel nagyon aggasztónak tartom az utóbbi idők történéseit, megint össze kellett szednem erről pár gondolatot.