Elérkeztünk ehhez a naphoz is, tegnap ugyanis felkerült az idei Adventi naptár utolsó része a blogra és Wattpadra is. Természetesen Aodh és Íomhar története ezzel még nem ért véget, annak ellenére sem, hogy ez az év lassan hátrahagy minket, és a mostani kalandok tegnap befejeződtek.
Kategória: 2024 Adventi naptár
A fő- és négy nagyszakasz borítóit Kim H. Angel készítette.
IV./5.
Másnap délelőtt azzal ébresztesz, hogy utána jártál az Emlékvárosban megszervezett eseménysorozatnak, és szereztél jegyet a karácsonyi vásárra, sőt még a sötétedés utáni fényjátékra is. Be kell vallanom, hogy ez lenyűgözött. Az igazság az, hogy az elmúlt életeim után folyó kutatásaim meggátoltak abban, hogy részletesebben utánamenjek a programoknak. Csak vágyakoztam a régi karácsonyok élménye után, de…
IV./4.
– Mit szeretnél Évszületésre, vagy karácsonyra? Nevezzük annak, aminek te szeretnéd – suttogod a fülembe, miután magunkhoz tértünk a gyönyörök hosszú órákon át elapadhatatlan hullámaiból. – Tudod, hogy bármit megadnék neked, hogy csodálatos legyen ez az ünnep.
IV./3.
Hosszú, kínos pillanatokig csak nézzük egymást. Figyelem az idegesség rezdüléseit az arcodon, ahogy az ajkadba harapsz, nézem a nyugtalanság rándulásait az asztallapon pihenő kezeden, ahogy ujjaid újra megmozdulnak, mintha csak jobban rá akarnának szorítani a szilárd felületre. És akkor megvilágosodok.
IV./2.
Nem kell győzködnöd. Korgó gyomorral, farkaséhesen indulok a konyha felé, te pedig kuncogva követsz. Belépve terített asztal és gőzölgő étel fogad. – Most, hogy felráztál, rá kellett döbbennem, hogy éhes halok – vetődök le a szokásos székemre. Az ínycsiklandó illatoktól és csodás látványtól szabályosan nyáladzani kezdek.
IV./1.
Feloldozás ???? – Valahol az idő vége felé – Mit olvasol? – ráz fel a hangod a böngészésből. – Órák óta a képernyőre vagy tapadva.
III./7.
Ahogy szótlanul sétáltunk a frissen hullott hóban, és az az érintetlen fehérség minden lépésünkkel ropogott a lábunk alatt, minden szépség ellenére egyre inkább beburkolt minket a hallgatás. A némaság egyre hízott kettőnk között, és ezzel egyidejűleg egyre súlyosabb is lett. Lassan már egyenesen fojtogatott. Engem mindenképp. Akkor döbbentem rá, hogy téged is, amikor váratlanul megszólaltál,…
III./6.
Amikor reggel – vagyis inkább már délelőtt – felébredtem, verőfényes napsütéstől ragyogott a szoba. Egy gyors nyújtózkodás után azonnal arra kellett rádöbbennem, hogy egyedül fekszem az ágyunkban. Ez a felismerés elég volt ahhoz, hogy összeránduljak a rettegéstől. Mi van akkor, ha a hajnali beszélgetésünk után más is eszedbe jutott, ami már túl soknak bizonyult neked,…
III./5.
Hajnalban mocorgásra ébredtem. Az ágyunk Théo a gyerekkori szobájában inkább másfél személyes, mint kettő, kamaszkorában, amikor a szülei lecserélték a régit, nem azzal a céllal vették meg ezt az újat, hogy bárki kényelmesen mellettem tudjon aludni. Ha Théo barátai a fiúnál aludtak, akkor volt vendégszoba, vagy ha egy légtérben akarták tölteni az éjszakát, akkor vendégágy….
III./4
A szüleimmel tervezett karácsonyi vacsorát megelőző napon randizni mentünk. Csodálatosan sikerült. Sőt talán még azt is ki merem jelenteni, hogy minden perce tökéletes volt. Ahogy megígértem, elvittelek a montbéliard-i karácsonyi vásárra, amit abban az évben is az ország legszebbjének, leghangulatosabbjának szavaztak meg. Kéz a kézben andalogtunk a hömpölygő tömegben, nem törődtünk senkivel, ahogy velünk sem…
III./3
Le Réveillon de Noël. Szentestei virrasztás, amit a közeli családtagok, barátok töltenek együtt. Amiről Théo legszívesebben minden alkalommal elmenekült volna, mert mindig kellemetlen volt a szüleivel és rokonaival. Ő legalábbis érthetően mindig tehernek élte meg, amikor az idősebb generáció azon versengett, kinek a fia vagy lánya a legjobb és miben. Az értintett fiatalok pedig legszívesebben…
III./2.
– Még nem mondtad el, mit tervezel karácsonyra – vetettem fel teli szájjal, miután letelepedtünk az asztalhoz, és egy hatalmasat haraptam a mogyoróvajjal és lekvárral gazdagon megkent croissant-omból. – Gondolom, jár valami a fejedben, különben nem vetetted volna fel, hogy még sosem voltál francia karácsonyon.
III./1.
Fohász Adj erőt, hol semmi nem maradtNyújtsd a kezed, ha az enyém elfáradtLépj te felém, ha sehol sem talállakHozz új reményt, hol az enyém elapadt 2024 – Valahol Hollandiában
II./7.
Délután volt, mire végre kimásztunk az ágyból. A reggeli beteljesülés után órákra visszaaludtunk, csak hogy ugyanonnan folytathassuk, ahol korábban abbahagytuk. Miután pedig minden létező gyönyört átéltünk egymás karjában, az éhség kiűzött minket a hálószobából. Eddigre már a kandallóban korábban gyújtott tűz is szinte teljesen leégett, és ha másért nem is, hát amiatt fel kellett tápászkodnunk,…
II./6.
– A támadás… amikor felkerestek a rendőrök, és elmondták… azt hittem… Kifejtettem magam a karjaid közül, hogy el tudjak fordulni tőled. Arcomat a párnákba temettem, mert nem akartam, hogy lásd, mennyire ég a szégyentől. Hogy számolhattam volna be a korábbi bukásaimról, amikor minden erőfeszítésem kevésnek bizonyult ahhoz, hogy megmentsem az életed? Vagy hogy visszavezesselek a…
II./5
Karácsony napja volt, kora reggel. Ez a második napunk a világ végén, Skye-on, Mac félreeső házában. A karjaimban feküdtél, olyan szorosan hozzám bújva, hogy kis híján eggyé nem olvadtunk testünk közös hőjétől. Kinéztem az ágy melletti ablakon, még épp csak vöröslött az ég alja. A hideg reggeli hűvös kellemesen csípte az arcomat. Elképzelni sem tudtam…
II./4.
Sosem meséltem neked, ki a valódi Tommie barátja, akiknek ez a kis tanyasi háza van a Skye-on. De bíztál bennem, ezért nem is kérdezősködtél a kiléte felől. Nem mintha számított volna, már azon kívül, hogy nekünk épp kapóra jött, hogy ismertem. Amikor telefonálni indultam, elkísértél. A házunkban itt a faluban nem volt telefon, ezért a…
II./3
– Azt szeretném az ünnepekre, amit te is – böktem ki végül súlyos hallgatás után. Nem állítottam semmi valótlant, hiszen minden veled töltött perc többet jelentett nekem még a saját létemnél is.
II./2.
– Van már valami terved karácsonyra? – kérdezted egy hatalmas ásítás kíséretében, miután a mocorgásomból úgy ítélted, hogy már ébren vsagyok. Hagytad, hogy feléd forduljak, és óvatos csókot nyomjak az arcodra. – Még nincs semmi igazán – öleltelek még szorosabban magamhoz. – Kell egy kávé ahhoz, hogy gondolkodni tudjak.
II./1.
Felimerés Sosem gondoltam, hogy az emberiség akkori legelborzasztóbb háborújában talállak meg annyi élet után, és egy, még azt is túlszárnyalóban veszítelek el újra… Vagyis inkább úgy lenne helyes a megfogalmazás: sosem szerettem belegondolni, de én, mint aki az időn felül áll, mindig is tudtam, hiszen ha nem vigyáztam, láttam mindent, ami csak történt az idő…
I./7.
Furcsák az emlékek nem igaz? Ahogy belekezdtél a A Csendes éjbe, azonnal felidéződött bennem minden. Azon az utolsó karácsonyon, amit a családoddal töltöttünk énekelted, ugyanezt a dalt énekeltek, épp mint most vacsora után is. Akkor még nem a választottadként voltam melletted, csak a családod egyik bentlakó alkalmazottjaként. Mindennél jobban őriztük a titkunkat, senki sem tudott…
I./6.
A vacsora remek hangulatban telt, akkor először nyílt módunk végigkóstolni az igazi mexikói karácsonyi fogásokat. És ha addig lett volna bármi kétségünk Rosalia sütés-főzési tehetsége felől, az mind szertefoszlott ennek az estének a folyamán. Ő már az Államokban született, ott is nevelkedett, de mindig is büszke volt mexikói és spanyol gyökereire. Mindent megtett azért, hogy…
I./5.
– Végre itt vagytok! Elkéstetek. Bár azt azt kell mondanom, hogy ez a diskurzus a kísértetekről megérte – jelentette ki Salvio, miközben kezet nyújtott előbb nekem, aztán neked is, majd ezután beterelt minket a nappaliba.
I./4.
Egy héttel később a megbeszéltek szerint becsöngettünk Salvio és Rosalia ajtaján. Láttam rajtad, hogy nem voltál teljesen jól, ezért legszívesebben felajánlottam volna, hogy inkább menjünk haza. Verje meg az ég az utolsó pillanatos lemondást! Csakhogy megelőztél, annak ellenére is, hogy fél perccel korábban még pánik ült a tekintetedben, és úgy néztél körbe az ajtóhoz vezető…
I./3.
Még mindig nem kapott válasz tőlem. Salvio a világ legtürelmesebb embere. Sokakat ismertem, megszámlálhatatlan életet láttam, így biztosan állíthatom ezt. És a barátom mindig jól tolerálta a szűkszavúságomat. Sosem én voltam a társaságok középpontja, hanem te, Alex. Ezt csak a vak nem látja. Salvio pedig általában beszél helyettem éppen eleget. De most mindenképp engem akar…
I./2.
Ez a világ sem különbözik sokban az eltelt évszázadok társadalmaitól, éppen olyan kegyetlen a kirekesztettekkel és számkivetettekkel, mint az ezt megelőzők. Így számunkra a legjobb megoldás az, hogy olyannyira próbálunk alkalmazkodni a törvényeikhez, amennyire csak lehetett.
I./1.
Fogadalom Ahova te mész oda megyek én is Ahol te megszületsz ott leszek majd én is 1921 – Valahol Amerikában – Te és Kuzin nálunk tölt Karácsony, yes? Jöttök vacsora, yes?
Előszó (2024.11.30)
Hát elérkezett ismét az adventi időszak! Igaz, még csak holnap kopog be az első adventi vasárnap, de gondoltam, hogy addig is készülök egy kis felvezetéssel, mint eddig minden évben. Már csak azért is fontosnak tartottam ezt, mert az idei történet nem a korábbiak folytatása lesz, hanem egy teljesen önálló felnőtt-mese.
S.A. Locryn's Hundred Moors 