A következő találkozót Luther késő éjszakára szervezte. Olyannyira, hogy Harmadiknak ezalkalommal módja nyílt lifttel felmenni a Magister irodájáig. Természetesen szigorúan csak Félix kíséretében. De mennyivel kényelmesebb volt így megtenni az utat a legfelső emeletig a tüdeje kiköpése nélkül!

A díszes fekete ruhás nő autójában viszonylag sokáig utaztak a szigeten. Egészen magasra mentek, talán a sziget legmagasabb pontjáig. Loire közben végig kibámult a fekete autó sötétített ablakán. Mindent igyekezett memorizálni. Az utat, az utak menti házakat, a fákat, amikről hihetetlennek tűnt már csak az is, hogy gyökeret tudtak verni a sima köveken, nemhogy elég…

Harmadik szokásához híven bosszankodott. Közben pedig egyre magasabbra mászott a nyugati lépcsőházban. Hajnalban Félix hívása ébresztette, miszerint a Magister azonnal – vagyis amint meg tud érkezni – látni kívánja a Közös Együttélés Minisztériumából kialakított taktikai központban. Meg kellett csörgetnie az öreget, miután elérte az épület mögötti egyik szűk utcát. Azt mondták neki, ott bújjon meg…