– Loire! Ébredj! – Nem ez volt az első alkalom aznap reggel, hogy meghallotta azt a hangot, és megérezte annak a hideg tenyérnek határozott szorítását a vállán.

– Apa, szükségem van a segítségedre! – Mármint miben, fiam? – Neked akarok dolgozni. – Hogy mondtad? Nem teljesen értem, hogy függ össze ez a kettő. Miben segít az neked, ha nekem dolgozol?

Luther pislogva nézett a fia után. Majd amikor pár pillanat múlva elhalt a fülében az ajtó becsapódását kísérő döndülés, szemöldök ráncolva megszólalt: – Őt meg mi a fene lelte?

Espada arra ébredt, hogy viszket a karja. Az a karja, amit otthagyott a gyártelepen. Félálomban megint gyereknek érezte magát, azt is hallotta, amikor Ward azt mondta neki, kénytelen lesz maga megvakarni, mert a többieknek nem hagyja majd. Kábaságában engedelmesen odakapott, ahol a könyökének lennie kellett volna. De csak a gyűrött lepedőbe kaptak bele a ujjai.

Amikor végre kikötöttek, Ward már tényleg azt hitte, beleőszül az unalomba. A visszafele út, ha lehet, még lassabb és vontatottabb volt, mint az odafele. Nem is igen tudta mivel lekötni magát. Miután elhagyták a Szigeteket, egyszerűen nem akadt semmi dolga. Nem volt veszély, vagy bármilyen feladat, ami miatt szükségesnek, hasznosnak érezhette volna magát.

Harmadik fájdalmasan felnyögött. Semmi másra nem jutott ereje, annyira hasogatott az oldala. Legszívesebben összegörnyedt volna, és két karját a félig begyógyult sebre szorítva nyöszörögve ringatta volna magát a fájdalomban. De Espada nem engedte, egy pillanatra sem mozdult mellőle, ahogy ő az asztalon szenvedett, szorosan fogta az egyik kezét, kisimított pár izzadó homlokára tapadó tincset. Aztán…

Harmadik Luther utasításának engedelmeskedve hazavitte Bastiont és Espadát. Ekkorra már hajnalodott, vörösen lángolt az ég alja. Ahogy megálltak a díszes kapu előtt, a mágus kinyitotta a hátsó ajtót, hogy kiszálljon az autóból, de az öccse nem mozdult.

Nem messze Luther, Harmadik és Espada csoportjától morajlás hallatszott, majd szél támadt, ahogy a közelükben leomlott egy épület. A romok és a törmelék nem érte el őket, de az erős fuvallat bőven hozott magával port, ami elborította őket. Orruk és szájuk is telement vele, és pilláikon megült szemcsék percekre elvakították őket.

Harmadik érezte, hogy Bastion utána kap, ami után áramütéshez hasonló érzés villant át a testén. Ez megacélozta a bőrét mindenhol, ahol az impulzus elhaladt az ereiben. Egyetlen tört másodperccel volt csak késésben a nekik csapódott mágiához képest. Felszisszent, ahogy valami éles és hideg átszáguldott az oldalán, még azelőtt, hogy a mágus védelme összezáródott volna a…

A zuhanás szinte azonnal véget ért, Harmadik életének mégis talán a leghosszabb és legkísértetiesebb élménye volt. Egyenesen horrorisztikus. Annak elleniére is, hogy valahol félúton furcsa érzése támadt. Mintha láthatatlan erőd vette volna körül. A törmelék, ami addig vele zuhant, gömb alakban eltávolodott tőle. Leírhatatlan hatalom taszította körülötte. Kétség sem férhetett hozzá, hogy Bastion abból, ahogy…

Ward és Loire háborítatlanul haladtak a város kihalt utcáin a sziget nyugati részre felé. Hajnalodott, bár még csak a távolban vöröslöttek fények, valahol a horizont határán meg-megcsillant az óceán. Annak ellenére, hogy a lila villámlás eltűnt az égről, és a sziget közepén sem táncoltak már a villanások, senki sem vette észre észre még ezt a…

Ward rosszat sejtett. Valami történt, de fogalma sem volt, mi. Látszólag minden ugyanúgy folyt tovább megszokott medrében, ahogy addig. A szolgák udvariasan viselkedtek velük, de emellett fagyosan és távolságtartóan is. A Fő nem kereste fel őket az utóbbi időben. Igaz, legutóbb, amikor találkoztak, azt mondta Loire-nak, hogy elszólítják a Szigetek dolgai. És azóta feléjük sem…

– Hogy vagy, fiam? – Szarul. Fáj a fejem és hányingerem van. – Ez egyáltalán nem lep meg. Azok után, amit hallottam, nem voltál szép állapotban akkor voltál, amikor hazahoztak.

~ Kategorizálatlan ~

Trigger Warning: szenvtelen beszélgetés gyilkosságról, hidegvérű gyilkosság. Lementek a lépcsőn. Luthernek hátra sem kellett néznie, hogy tudja, Harmadik biztosan követi. A garázsba érve kiválasztott egy biztonságos, legkevésbé sem feltűnő, fekete autót. Azt, amit szerinte Félix is ajánlott volna neki, ha elkíséri az aznapi programra. Beült a volán mögé, majd miután társa is követte a példáját,…

Bastionnak és Harmadiknak nem kevés szentségeléssel telt beráncigálnia Espadát a villába. Az utóbbi pedig abban sem bolt biztos, hogy jó ötlet neki bejönni Luther birodalmába, úgy gondolta joggal tart a Magister haragjától. Mire megérkeztek a többszöri megállások után, a fiú legalább már teljesen békésen aludt, és Bastion indulatai is nyugvópontra jutottak. Mindenesetre a két férfinek…

A lény nem hagyta Loire-nak, hogy ébren maradjon. Hiába küzdött ellene a lány, hiába akart felülni az ágyban, és Wardhoz rohanni, hogy mindent elmeséljen neki, amiket addig látott – bár azt nem tudta, mit és hogyan mondana el pontosan –, az a hatalom erősebbnek bizonyult nála, és minden ellenállása ellenére visszahúzta a régen élt két…

„Ez itt a Transcontinental Show Esti Kiadása. A stúdióban Mirror Jonas és vendége, az Új-Kontinens Magistere, Luther.” – Köszönöm, Shirley. És téged, Luther, üdvözöllek ismét a köreinkben. Mielőtt bármire rátérnénk, szeretném kifejezni őszinte részvétemet a nemrég történtek miatt, és kifejezni abbéli sajnálatomat, hogy az utóbbi időben szinte csak akkor jelensz meg köztünk, amikor valami súlyos…

Espada idegesen állt a tükör előtt. Az övet még nem húzta meg a derekán, és az inge is kitűrve lógott rajta. Remegő kézzel küszködött a nyakkendőjével. Gyűlölte ezeket a fojtogató, díszes madzagokat. A keze is remegett, és a feje is fájt, amin nem segített a tudat, hogy tökéletes megjelenést várnak tőle. Félix temetésén egyébként sem…

Trigger Warning: a fejezet vége felé explicit szexuális tartalom. Loire azt hitte, nem fog már aludni aznap éjszaka. Annyira ideges volt és dühös. Úgy érezte, a Lény túl messzire ment azzal, hogy Wardot elrángatta a kikötőbe. Annyira szívesen vele tartott volna ő is. És a lány haragudott magára is, amiért annyira legyűrte a fáradtság. Próbált…

– Szereznem kell egy mágust. – Nem értem. A legutóbb még amellett kardoskodott, hogy nem bízik a mágusokban. – Nem is bízom bennük… Egyszeri beruházás lenne. Persze nem könnyű felhajtani a fajtájukat. Az lenne a legjobb, ha itt lenne Loire. Megkönnyítené a dolgomat. – Most összezavarodtam… Szóval egy animátorra van szüksége? Azt ne mondja, hogy…

– És hogy tervezel hajót szerezni? – kérdezte Ward Loire-tól, miközben visszafele sétáltak a barlangból. A lány még tompa volt a sírástól, még mindig úgy érezte, egy fal választja el mindentől, mégis félt, hogy összeroppan a terhek alatt. Kivörösödött szemét a férfira emelte, nem válaszolt rögtön, nem jöttek a szavak. Először csak vállat vont, aztán…

Amikor Harmadik megérkezett a Castitae rejtekhelyére, Pascal fogadta, aki azonnal Lawrence elé vezette egy félreeső irodába. Simon a szervezet vezetőjét meglehetősen paprikás hangulatban találta. A testőr Lawrence utasításának engedelmeskedve megállt az ajtóban, de egyértelműen látszott rajta, hogy nem szeretne tűzvonalban lenni. Harmadik viszont nem félt a Castitae félőrült vezetőjétől, bár elgondolkodott rajta, hogy talán kellene….

Espada egyedül ült az egyik kihalt kórházi folyosón. Ilyen késői órán sehol sem voltak várakozók. Luthert egy másik mentő hozta be, így apjáról csupán annyit tudott, hogy az orvosok még gyógyították a sebét. Ő és Bastion egy másik mentővel jöttek be a kórházba. Bátyja nagyon rosszul lett, nem sokkal a Félixszel történtek után fejfájásra kezdett…

Trigger warning: vér és sérülések szemléletes, részletes leírása – Biztos, hogy kell ez a felhajtás, apa? – kérdezte panaszos hangon Bastion, miközben a nyakkendőjét próbálta tisztességesen megkötni. Ez volt az egyik dolog, amiben épp olyan tehetségtelen volt, mint Loire bármiben. Küszködött a tükör előtt, de sehogy sem boldogult. Az a nyakkendő minden próbálkozása után szánalmasabban…

– Azért hívtam ide, mert akartam még egy utolsó visszajelzést arról, hogy állunk. – Minden kész van. Már oda is adtam az öregnek. Gondolom, a többit majd Önök intézik. – És mit készített végül?

Loire első útja ébredés után a könyvtárba vezetett. Ward nem értett semmit, annyit látott csak, hogy a lány váratlanul kipattant az ágyból, és elindult valamerre. Az előzőnapi fekete öltözék volt rajta, de talán az sem érdekelte volna, ha történetesen épp pizsamában van. Nem mondott semmit, nem hívta magával a férfit. Hiába kérdezte, mi történt, nem…

Harmadik az utóbbi pár napban mindennek utána járt, és mindent elolvasott, ami csak a fehér bürökről a különböző archívumokban fellelhető volt. Éppen ez volt a probléma. Semmi olyat nem talált, amit Luther legutóbb állított, miszerint a Castitae mesterségesen gátolni igyekszik a mágikus képességeket. Semmi olyan cikket, feljegyzést, dokumentumot, ami szerint ez egyáltalán lehetséges lenne. Az…

Loire azután sem ébredt fel, hogy kiesett a korábbi álom feketeségéből. Azt érezte, mintha hullámozna alatta a világ, és ettől a folyamatos mozgástól hányingere támadt. Valaki hideg borogatást cserélt a homlokán, majd egy nehéz tenyér nehezedett a mellkasára. Mintha téptek volna belőle valamit, rettenetesen fájt. Az sem lehetett volna rosszabb, ha a bőrét próbálnák felszakítani,…

Loire hagyta, hogy visszakísérjék a számukra kijelölt szobába. Fáradt volt, nem gondolta volna, hogy a gyógyulás ennyi erőt kivesz belőle. És Ward miatt is rettenetesen érezte magát. Fájt, hogy el kell játszania a hidegséget és számítást. Persze viselkedéséből semmi sem volt igaz, ő nem úgy ragaszkodott hozzá, mint valami trófeához, vagy babához.

Luther miután egyeztetett Félixszel az aznapi teendőiről, az Közös Együttélés Minisztériumába indult, hogy fogadja Harmadikot a legutóbb megbeszéltek szerint. A komornyikkal csak azt akarta tisztázni, mikorra hozza az irodájába Lexingtont. Az öregnek bőven volt még ideje, mert a Magisternek előtte pár rettenetesen unalmas meetingen is részt kellett vennie.

Espada másnap reggel hasogató fejfájásra ébredt. Egészen pontosan rögtön az után, hogy egy hatalmas puffanást hallott, amiről nem tudta megállapítani, honnan jön. A szíve azonnal robbanásszerű sebességgel kezdett kalapálni, a szeme kipattant. De nem látott semmit, csak sötétet, és valami beazonosíthatatlan füstöt és égett szagot érzett.

Másnap reggel – legalábbis úgy sejtette, hogy akkor – Loire arra ébredt, hogy a fejét forgatják, a karján és nyakán hatalmasra nőtt hólyagokat vizslatják. Beszéltek is a feje fölött, de nem értett belőle semmit, minden hang úgy zúgott a hallójárataiban, mintha csak víz alatt lebegve érnék a szavak. Kinyitotta a szemét, de elmosódott foltokat látott…

Mikor Harmadik hazaért, már minden testvére aludt, egyetlen lámpa sem égett az akkor épp hetüknek szűkös lakásban. Halkan levette a cipőjét, és besurrant a dolgozószobaként, nappaliként és étkezőként is használt legnagyobb szobába. Felkattintotta a kislámpát az asztalán, és bekapcsolta a laptopját. Mielőtt nekilátott korábban kiötlött terve megvalósításának, kivett még egy energiaitalt a hűtűből. Szükségét érezte,…

Harmadik még fel sem ocsúdott az aznapi rengeteg történésből, és már azon kapta magát, hogy a Bastiontól kapott címen fellelhető étterem felé sétál. Jól elment az egész napja Lawrence-szel, Lutherrel, meg utána a tervezgetéssel. De legalább indulásig egész pofás és jól használható mágia detektort tudott kiötleni Félixnek. Még összebütykölni is elkezdett egy alapverziót, csakhogy arra…

Félix egy olyan kávézóba vitte, amilyet még sosem látott. Még a szája is tátva maradt, amikor az öreg az elfüggönyözött boxhoz vezette. Harmadik azonnal tudta, hogy itt aztán tényleg nyugodtan beszélhetnek bármiről, minden titok a megbűvölt függönyök túloldalán marad. Elképzelni sem tudta, mennyibe kerülhet ebben a kávézóban egy óra, de ahogy jobban belegondolt, talán nem…

Harmadikot legnagyobb meglepetésére reggel Pascal személyesen kereste fel az otthonában. Épp ébredezett, amikor meghallotta a csengőt, ami aztán minden álmot kiűzött a szeméből. Pizsamanadrágban és szakadt pólóban nyitott ajtót. Látogatója nem udvariaskodott vele, köszönésre sem méltatta, hanem egyből Harmadikra zúdította, amiért jött.

A Fő aznap már nem jött vissza, valószínűleg jó messzire szólította az elfoglaltsága. Loire-t pedig annyira kimerítette a sok izgalom, hogy végül egy kisebb séta után a palotának is beillő házban és kertben, inkább úgy döntött, hogy lepihen. Pedig eleinte gyermeki lelkesedéssel ment egyik szobából a másikba, egyik ajtót nyitotta ki a másik után. Aztán…

Trigger Warning: Explicit szexuális tartalom, durva szex a fejezet első felében szétszórtan. Ward Loire ágya mellett ült egy széken. Lábát megtámasztotta a kereten, és unott mozdulatokkal hintázott a széken. Fogalma sem volt róla, mióta tölti ezzel az időt. Csak afelől nem maradtak kétségei, hogy órák óta. Nem is érdekelte igazán, ebből az egészből csak a…

– Szia apa. Remélem, nem hívlak rosszkor. – Hát, nem érek most rá, dolgozom. Elég sok dolgom van. – Oh… igazából sejtettem. Csak… akartam beszélgetni veled a kocsmában történtekről. – Feltétlenül most akarsz erről beszélni? Nem lenne jobb személyesen? Mondjuk ma vacsora után?

Trigger warning: kínzás és vér a fejezet második felében (az elválasztó után) Harmadik sóhajtott egy hatalmasat. Nem volt könnyű megtalálnia Pascal rejtekhelyét, hát még feltűnésmentesen eljutnia oda. Autót nem mert bérelni, a tömegközlekedést, és a zsúfolt helyeket is kerülte, ahogy a kamerák kereszttüzétől is igyekezett távol maradni. Azt sem bizonyult egyszerűnek megtudnia, hogy Aeterniát nála…

„Ez itt a Transcontinental Show Esti kiadása. A stúdióban Mirror Jonas, és vendége az Új-Kontinens Magistere, Luther!”

Este nyolcra érkeztek meg a szórakozóhelyre, ahova Harmadik hívta őket. Nem épp Lombardia legjobb környékén volt fellelhető. Inkább lehetett volna késdobálónak nevezni, mint bármi másnak. Espada és Bastion is azonnal megértették, itt miért nincs mitől tartania társuknak. Itt valóban érdektelennek tűnt a többi jóval keményebb kötésű alak közt.

Espada az utóbbi pár napban nem nagyon tudott aludni. Éjszaka általában álmatlanul forgolódott, és az odaát történteken jártak a gondolatai, mintha egy része – valami belőle – a csatatereken maradt volna. Vagy ha épp nem a Régi-kontinens miatt nem tudott aludni, akkor Tara hol vidám, hol könnytől maszatos arcocskáját látta maga előtt. Akkor pedig azon…

Loire a tengeri utazás első pár napjában alatt többet aludt, mint amennyi időt ébren tudott tölteni. Eleinte csak akkor tért magához, amikor Ward ébresztette, hogy a mágusok enni hoztak nekik, és belediktált valamennyi éltelt, a többitől pedig óvatosan megszabadult, hogy senki se foghasson gyanút a személyét illetően. A férfi azt sem engedte elfelejteni, hogy bekenje…

Miután Loire-t az ágyra fektették, megérezte az ismeretlen kezet a bőrén. Időbe telt, mire felfogta, hogy vizsgálják, de erőtlennek bizonyult ahhoz, hogy tiltakozzon. Aztán eltöltötte az a furcsa érzés. Az amikor a Lény járta át a belsejét. Most is ez történt. A Lény végig ott volt vele, amíg az orvos felmérte az állapotát, majd ráolvasott….

Ward átkarolta Loire derekát, és igyekezett annyira megkönnyíteni neki a járást, amennyire csak tudta. A lány továbbra is vacakul volt, gyengének érezte magát, és égette a láz. Szinte lógott a férfi karjaiban, ezért pár lépés után úgy döntött, inkább a hátára veszi. Hiszen ha továbbra is így ráncigálja maga után, az apja emberei – akiket…