2024. június 13-16 között került megrendezésre a 95. Ünnepi Könyvhét, amit rögtön a következő héten a Jó éjszakát, Mád! elnevezésű rendezvény követett (június 21-23). Igaz, ezen utóbbi nem csak a könyvekről szólt, de azért az irodalom is kifejezetten nagy szerepet és helyet kapott rajta.

Az idei év különösen fontos könyves szempontból számomra, hiszen ebben az évben jelent meg a negyedik könyvem, ami szintén helyet kapott ezeken a könyves rendezvényeken. Sőt, 15-én és 22-én még dedikálásra is lehetőséget kaptam.

Azt hiszem, az Ünnepi könyvhetet nem kell senkinek bemutatni, viszont a mádi eseményről szerintem jóval kevesebben tudnak, annak ellenére, hogy idén került tizedik alkalommal megrendezésre. Viszont a könyves része újdonságnak számít, hiszen azzal most először toldották meg a programokat.

Könyvhét

Nagyon jó időnk lett a hétvégére, bár a hét elején hűvös volt, és több alkalommal az eső is esett, de szombatra igazi nyári meleg kerekedett. Igaz, annyira nem volt tikkasztó a forróság, mint tavaly, de azért így is alaposan le lehetett sülni, ha sokat volt napon az ember, amit nem feltétlenül lehetett elkerülni (szerencsére a dedikálásokra próbáltak az írók fölé árnyékot varázsolni). A Vörösmarty téren pedig még jobban érződött ez a hő, hiszen ott nem tudott úgy járni a szél és levegő, mint a Duna-korzón közvetlenül a folyó mellett.

Szombaton szinte az egész napot kint töltöttem, és bár rengetegen voltak a hétvége miatt, én kissé kevesebbnek éreztem az érdeklődők számát, ahhoz képest, ahányan tavaly jöttek. Amikor az író ismerősöket és barátokat kerestem fel a különböző standoknál, nem éreztem azt, hogy szinte át kell verekednem magam a látogatókon, mint az előző évben.

Kicsit lámpalázas is voltam egyébként a „nagy” napon. Utoljára 2022-ben dedikáltam, és mivel a Hugó című könyvem június hetedikén jelent meg, amiatt is izgultam, hogy hányan jönnek majd el, vajon mennyi ember figyelmét ragadta meg az új könyv annyira, hogy a Könyvhéten szerezzék be, sőt ezt éppen úgy is időzítsék, hogy még engem is meglátogatnak.

Ahogy egyébként kiderült, nem volt mitől tartanom. Nem tudnám pontosan megmondani, hány főre számítottam, de az egészen biztos, hogy többen jöttek el, mint amennyi érdeklődőt én eredetileg tippeltem. Voltak olyanok, akik csak az új regénybe szerettek volna aláírást, de olyan is akadt köztük, aki minden eddig megjelent könyvemet elhozta, hogy az összesbe szerezzen aláírást. Az elmondható egyébként rólam, hogy igyekszem minden könyvet valamilyen módon egyedien, személyre szólóan aláírni. Remélem, most is sikerült.

A könyvheti program egy közös, Smaragd kiadós vacsorával folytatódott, amin a kiadó írói és munkatársai vettek részt. Ez a csoporttalálkozó már hagyománynak számít, és remélem, még nagyon sok elkövetkező évben lesz lehetőségünk részt venni rajta. Amit fontos megemlíteni, hogy minden évben ezen a vacsorán kerül átadásra a Smaragd-díj is, amit idén Császi Zsüliet nyert meg. A nyertes személye természetesen nem volt titok számunkra, hiszen az eredményhirdetés már korábban megtörtént.

Azt is meg el kell mondanom, hogy minden alkalommal hatalmas élmény beszélgetni a többi íróval. Jó látni, hogy a különbségeink ellenére is, mennyire összeköt minket az alkotásvágy és az, hogy adni tudjunk azoknak, akik olvassák a történeteinket. Mindig megmelengeti a szívemet az összes olyan esemény, ahol írókkal és minket bíztató, a könyveinket szerető olvasókkal beszélgethetünk határok és tabuk nélkül. Ez mindig új reménnyel tölt el, hogy bár bőven van baj és nehézség a könyvpiacon, legyen szó az ostoba szabályozásokról vagy bármi más akadályról, de amíg ennyien részt vesznek az ilyen eseményeken, addig talán nincs veszve minden.

Jó éjszakát, Mád!

Ahogy korábban említettem, a könyves esemény idén először lett a része a mádi rendezvénynek. Emiatt voltak olyan dolgok, amiket lehetett volna jobban, vagy ügyesebben megszervezni, de az egyértelműen látszott, hogy a szervezők első sorban a kisebb kiadóknak szerettek volna kedvezni, és igyekeztek mindent megtenni, hogy a lehető legtöbbet lehessen kihozni ebből az első alkalomból. De szerencsére az elkövetkezendő években lesz majd lehetőség fejleszteni, jobbítani az egyre gyűlő tapasztalatok alapján.

Gondolkodtam azon, hogy megpróbálom összehasonlítani a két rendezvényt, de arra jutottam, hogy egyszerűen nem lehet, hiszen ez jóval kisebb volt, mint a Könyvhét, ráadásul nem is a könyvek álltak a középpontban, csak egy fontos részét adták. Jóval kevesebb stand volt, és elvitathatatlanul kisebb tömeg – talán nem is lehet annak nevezni –, de azért sokan betértek a könyves standokhoz is.

Az viszont egyértelműen látszott, hogy igény a könyvekre és olvasásra igenis van. Annál is inkább, hogy Mádon, sőt több környező faluban sincs könyves bolt, ahhoz, hogy az ott lakók új olvasmányt tudjanak beszerezni, be kell menniük a legközelebbi nagyvárosba, például Nyíregyházára. Ez kifejezetten szomorú, annak tükrében meg különösen, hogy azt hallottam az ottani standoknál, hogy gyerekeknek íródott könyvekből, és mesekönyvekből kifejezetten sok fogyott ez alatt a pár nap alatt.

Az eseményen egyébként szerveztek mindenféle könyvekhez kapcsolódó programokat is. Voltak például beszélgetések írókkal különféle zsánerekről, az elgondolásaikról a könyvek és olvasás helyzetét illetően. Ezekre a különböző pincék udvarában, szépen rendezett kertekben került sor, a kínált borok pedig talán még kellemesebbé tették a hangulatot.

Sajnos mi nem tudtunk az összesen ott maradni, így is a nap nagy részét autózással töltöttük, és nem sokkal éjfél előtt értünk haza. De amiken részt sikerült vennünk, azokat nem cserélnénk el semmi másra.

És egy hatalmas meglepetés

Egy hatalmas ajándékkal térhettem haza a mádi rendezvényről. Ez pedig az volt, hogy az összes Hugó elfogyott az Imádom a könyveket standjánál (ez pedig magába fogalja mind a két esemény összes fogyását). Még a kiállítási darabot is megvette egy érdeklődő, amit dedikáltam is a szerencsés vásárlónak, sőt megkapta hozzá az utolsó megmaradt karkötőt, amit Ági alkotásai készített az új regényhez.

Nagyon köszönöm nektek, hogy ekkora bizalmat szavaztatok Hugónak! Remélem, hogy legalább annyira szeretni fogjátok a történetet, mint amennyire én szerettem megírni.

Azt is nagyon köszönöm, ha elolvastátok ezt a rövidke élménybeszámolót.

Jegyzet

• Borítókép forrása: saját fotó a könyvhétről
• Egyéb képek forrása: saját fotók, kivéve, ahol megjelöltem, hogy kitől származik