A Szabadirodalmat Mozgalom heti témáját látva – írj egy általad választott LMBTQ+ témájú könyvről – azonnal a címben szereplő mesekönyvre esett a választásom.  

A könyv

Az eredeti mű „Good Night Stories for Rebel Girls” címen jelent meg, amit Elena Favilli és Francesca Cavallo álmodott meg. A magyar verzió a Móra Könyvkiadó gondozásában jelent meg, a fordítást pedig Todero Anna készítette. 

Fülszöveg:

A könyv maga szerintem nagyon szép, és kifejezetten igényes minden „mese”, vagyis történet a kiválasztott nőkről. Persze senki ne számítson biográfiai pontosságra vagy mélységekre, hiszen mindegyik történet összesen egy oldal, viszonylag egyszerű, gyerekeknek szánt nyelvezettel. A megfogalmazás és a történetek kicsengése minden esetben pozitív, azt, hogy milyen hatalmas nehézségeken mentek át, micsoda akadályokat győztek le, csak sejteti ez a pár sor, mégis bárki érezheti, micsoda eredmények voltak ezek. 

Minden mese mellé került egy illusztráció is a szóban forgó nőről. Ezek többféle stílusban készültek úgy, hogy a címszereplő felismerhető legyen rajtuk, de az adott kor művészeti jellegzetességei is megmutatkozzanak ezeken a képeken. Emiatt vannak elnagyoltabb, stilizáltabb illusztrációk is a könyvben, hogy jobban tükrözzék a különböző művészeti irányzatokat, és vannak kifejezetten élethű képek is.

Hadd mutassam be belőle a két kedvenc történetemet!

Amelia Earhart – Pilóta

Amelia Earhart volt az első nő, aki átrepülte az Atlanti-óceánt. Gyerekkoromban én is sokáig pilóta szerettem volna lenni. Édesapám mesélt először Ameliáról. Volt egy pilóta barátja, és én mindig róla faggattam, amikor reggelente kézen fogva vezetett az óvoda felé. Egyik alkalommal, nem a barátjáról kezdett beszélni, hanem Ameliáról. Ezer kérdésem volt, és ő nem is tudott mindre válaszolni, de már annak örültem, hogy annyit mesélt róla, amennyit csak tudott. 

Kate Sheppard – Szüfrazsett

Kate volt az első, aki a nők szavazati jogáért kezdett harcolni. Egy időben sokat mondogattam, hogy ha abba az időbe születek, én is szüfrazsett lettem volna. A mai korunkban is felháborítanak az igazságtalanságok, az egyenlőtlenségek, Kate korában talán meg is fulladtam volna. Ezért gondolom úgy, hogy csatlakoztam volna hozzájuk a küzdelemben, még úgy is, ha nem volt könnyű a helyzetük. Arról nem szól a könyvben Kate története, hogy abban a korban a szüfrazsetteket sokszor megverték, bebörtönözték, éheztették, vagy épp kényszer etették, amikor éhségsztrájkba kezdtek tiltakozásként, de nem egy nőt elmegyógyintézetbe zártak, olyan is volt, akit lobotómiára küldtek, hogy „kigyógyítsák” a lázadásból.

Az eddigiek alapján feltehetnéd a kérdést, hogy ugyan kinek, és miért van problémája ezzel a könyvvel, hiszen teljesen ártalmatlan, és ártatlan. És meglepődnél, ha azt válaszolnám, hogy vannak, akik szerint ez a kiadvány, amely motivációul szolgálhat lányoknak a tanulmányaikban és később a pályaválasztásban, veszélyes.

Az év elején nagy port kavart az Esti mesék lázadó lányoknak, a Lírát többek között emiatt is megbírságolták (5 millió forintra, míg a Libri csak egy 1 milliós bírságot kapott ugyanezért a könyvért), hiszen erre a kötetre is rá lehetett húzni, hogy a „homoszexualitást és a születési nemtől való eltérését népszerűsíti.” Szerepel benne például egy transznemű lány története is, aki keményen megküzdött azért, hogy elismertesse magát az iskolájában. Az ő történetét az orosz nyelvű kiadásból ki is vették, és helyette egy üres oldal került a könyvbe, azzal az indokkal, hogy oda az olvasó megírhatja a saját történetét. 

Már jó ideje beszereztem ezt a könyvet eredeti nyelven a Kindle-emre. Eredetileg az e-book verzióról terveztem írni, de inkább megvettem magyarul, hiszen ha energia lett fektetve abba, hogy olvasható legyen az anyanyelvemen, akkor az a minimum, hogy a magyar verzióról írok. 

Abból a szempontból nem bántam meg a döntést, hogy így gazdagabb lettem életem legszürreálisabb könyvvásárlási élményével. Afelől nem voltak kétségeim, hogy fóliázott könyvet fogok venni, de ilyen tökéletesre futtatott élményre azért nem számítottam. Körbejártam a boltot, bár tudtam, hogy a polcokon nem fogom megtalálni. Viszont mivel megnéztem interneten, hogy ott, ahova mentem, még van bolti készleten (a Librik nagy részében már például nincs), nem estem kétségbe, és odaléptem a pulthoz, büszkén vállalva, amiért jöttem és udvariasan kérve a könyvet. 

Az eladó sóhajtott egy hatalmasat, kilépett a pultból annyira, hogy hozzon egy létrát, amin felmászott a legfelső polcig, ahonnan elkezdett könyveket kipakolni, majd végül leghátulról előhúzta azt az egy darab lefóliázott példányt, ami még megmaradt a boltban. Én meg csak pislogtam, hogy ezt jól eldugták, nehogy bárki – például egy kiforrott személyiséggel és identitással rendelkező felnőtt, értsd: én – akár csak egy pillantást is vethessen rá, ha nem muszáj. Szótlanul figyeltem a jelenetet, és akaratlanul is az jutott eszembe, amikor még nem voltak dohányboltok. Akkor a cigarettát is hasonlóan kellett venni, személyesen kérni az eladótól a pult mögül. Szabályosan vártam, hogy elkérik a személyimet, mint alkohol vásárlásnál, de erre szerencsére nem került sor. 

Ennek ellenére teljesen olyan érzésem volt, mintha a rendszer azt akarná, hogy szégyelljem magam, mert valami olyan dolgot vásároltam, amiért legalább szemöldökráncolás jár (ha nem valami jóval súlyosabb). Egyébként egy pillanatra sem bántam meg, hogy beszereztem ezt a könyvet, amíg még be lehet…

Ami miatt kifejezetten fontosnak tartom, hogy éppen erről a kötetről beszéljünk, az az aktuális mindennapjaink. Ez egy olyan torz valóság, amiben a hatalom veszélyesnek gondolja és titulálja ezt a kiadványt, valamint az erről szóló diskurzust is. Egyértelműen látszik mennyire tartanak attól, mennyire nem kívánatos számukra az, amilyen képet fest a gyerekek – főleg a kislányok – számára. 

Egy olyan országban, ahol minden arról szól, hogy lányként/nőként mi a feladata az embernek, mire lehet képes, és mire nem, ahol még azt is megmondanák, mi teheti boldoggá, és ha uram bocsá’ attól mégsem boldog, akkor csak szörnyeteg lehet… Ahol előírnák a neki szánt szerepet (azt az egyet), amit állítólag még az Isten is rá szabva teremtett… Ahol öntőformába kényszerítenék a férfiakat és nőket, hogy mindenben a hatalom szolgáivá váljanak, ott igenis fontosak az ilyen és ehhez hasonló könyvek. Mert a lányokkal meg kell láttatni, hogy az ő életük több és értékesebb annál, mint amit valakik önkényesen kimérnek róluk, a fiúkban pedig tudatosítani, hogy a két nem között egyenrangúság van. 

Vannak olyan dolgok, amiknek a teljesítése nem függ a nemektől, testi erőtől. Vannak olyan dolgok, amiket objektíven lemérhető képességek határoznak meg, ilyen az, hogy valaki tud-e például énekelni, van-e tehetsége a rajzoláshoz. És vannak azok a dolgok, amiket bizonyos szintig bárki el tud sajátítani (egyéni különbségek persze lehetnek és vannak is, hiszen attól, hogy valaki az iskolában végig ötös volt kémiából nem jelenti, hogy elég jó kémikus is lenne belőle). 

Ezen utóbbi elgondolás mentén például az, hogy ki mennyire jó mondjuk matematikából, mennyire lesz jó sofőr, jó vezető, mennyire tehetséges mérnök, programozó stb. válik belőle, jórészt azon múlik, milyen oktatáshoz jut. És talán ide vezethető vissza az is, hogy alig látunk lányokat sok férfiak által dominált szakmában, és annál többször hangzanak el sztereotípiák a lányok gyengébb képességeiről. Pedig ha belegondolunk, nyilvánvaló, hogy a fent felsoroltak mindegyike csak az elszántságtól, a tanulástól, kitartástól, illetve hatalmas részben attól függ, hogyan tanítják ezeket. Sokszor látni/hallani, hogy a lányok tanítására nem fordítanak akkora energiát, mert ők eleve nem jók benne, meg úgyis főleg férfiak választják azokat a szakmákat. Ami sajnos valóban így van, de nem azért, mert a rátermettség és a képességek hiányoznának, hanem azért, mert mint egy önbeteljesítő jóslat, a jelenlegi világunk visszatartja a lányokat. 

Éppen emiatt van szükség ilyen és ehhez hasonló könyvekre, mert ahhoz, hogy változást lehessen elérni, nem elég csak a lányok elszántsága, és küzdelme, a férfiak támogatására is szükség van, csak így válhat bárki számára elérhetővé az, amit a könyvben szereplő száz nő elénk tárt.  

Jegyzet

• Borítókép forrása: saját fotó
• Magyar könyvborító forrása: moly.hu
• Angol könyvborító forrása: saját példányomról képernyő fotó
• Egyéb fotók/illusztrációk: fotók saját példányokból