„Ez itt a Transcontinental Show Esti Kiadása. A stúdióban Mirror Jonas és vendége, az Új-Kontinens Magistere, Luther.”

– Köszönöm, Shirley. És téged, Luther, üdvözöllek ismét a köreinkben. Mielőtt bármire rátérnénk, szeretném kifejezni őszinte részvétemet a nemrég történtek miatt, és kifejezni abbéli sajnálatomat, hogy az utóbbi időben szinte csak akkor jelensz meg köztünk, amikor valami súlyos dolog történik.

– Köszönöm az őszinte szavakat, Jonas, és sajnos egyet kell értenem veled. Nagyon megviseltek mindannyiunkat az eltelt napok. Mostanában igencsak rájár a rúd a Magisterre.

– Nem szeretnék még én is hozzáadni a fájdalmadhoz, éppen ezért nehéz elkezdenem a beszélgetésünket.

– Kezdj bele nyugodtan, nem tudsz semmi olyat mondani, amit ne hallottam volna az eltelt napokban.

– Rendben, akkor nem köntörfalazok veled. Hallottam a merényletről, bár ki ne hallott volna arról, ami tegnap előtt éjszaka történt. Súlyos veszteségek értek téged, hiszen elvesztetted a logisztikai főnököd, és még a gyerekeid is a támadás középpontjába kerültek. Ami viszont érdekes, hogy a merénylet éjjelén mindannyian részt vettetek a városi Hallban rendezett banketten. A bankett után viszont több magas rangú tisztet holtan találtak, az orvos szakértők mérgezésre gyanakodnak, de semmi bizonyítékuk nincs, amivel konkrétan igazolni lehetne ezt a gyanút.

– Igen, ismételten rettenetes veszteségek érték Eshtert és az Új-Kontinenst. Amikor értesítettek erről, először el sem akartam hinni. Még kórházban voltam, mert nem gyógyultak elég gyorsan a sebeim. Még fel sem ocsúdtam az első sokkból, már jött is a következő. A logisztikai főnököm, aki a barátom is volt, az életét vesztette, és a gyerekeim is meghalhattak volna abban a támadásban… És akkor még az is… a holtan talált tisztek… Azt hiszem bárkinek letaglózó lett volna.

– Sok összeesküvés elmélet kapott szárnyra emiatt. Sokan furcsállják, hogy a tiszteket egyszerűen megmérgezték, de titeket mégis megtámadtak az út mentén.

– Igen, én is hallottam, hogy miket pletykálnak az emberek. Akarod hallani a kedvencemet?

– Természetesen, hátha még nem ismerem.

– Azt beszélik, hogy mindkét merényletért én vagyok a felelős. Hogy az éjszaki fegyveres támadást alibiként szerveztem meg. Érted? Alibiként! Megöltettem a logisztikai főnökömet, és halálos veszélybe sodortam a gyerekeimet, akiket épp csak visszakaptam. Mikor ilyeneket hallok, nem tudom, hogy inkább sírni, vagy nevetni lenne-e kedvem…

– Azt azért ismerjük el, hogy voltak furcsaságok abban a támadásban. Rögtön például az, hogy a gyerekeid megölték az egyetlen mágust, aki tanú lehetett volna.

– Nem értem, ez miért annyira furcsa. A fiúk az életükért küzdöttek, katonák, akik megjárták Dōrt. Gondolom, senkinek sem mondok semmi újat azzal, hogy éppen ezért tudják, hogyan védjék meg magukat. Ráadásul az egyikük mágus. Az istenek látják a lelkem, nem értem, ez miért éri minden alkalommal újdonságként az embereket. Egy mágus tökéletesen tudja, hogy válaszoljon mágiára mágiával. Amikor Bastion feje fölött zúgtak el az átkok, egészen biztosan nem gondolkozott azon, hogy de jó is lenne kikérdezni azt a varázslót. Egészen egyszerűen csak életben akart maradni. A másik pedig ezzel kapcsolatban az, hogy érdekes módon a testőreimnek senki sem veti a szemére ugyanezt. A támadók közt voltak zsoldosok is. Róluk szerintem köztudott, hogy könnyű megoldani a nyelvüket. De mivel a testőrök is veszélyben érezték magukat, és nem utolsó sorban minket, ők sem gondolkoztak kétszer azon, hogyan lőjenek. Nemcsak a mágus nem élte túl, aki tanú lehetett volna, hanem azok a zsoldosok sem.

– Akkor inkább véleményedre lennék kíváncsi a támadásról. Szerinted összefügg a tisztek esete és az ellenetek szervezett merénylet? Ha igen, mi lehetett a támadók indítéka? Miért mérgezték meg a tiszteket, és miért támadtak meg titeket? Nem lett volna egyszerűbb az egyik vagy a másik? Te is láthattad, a mérgezés tökéletes volt, semmi nyom nem maradt utánuk.

– Valóban nem. Abban sem vagyok benne, hogy a két eset összefügg. Nem ez az első merénylet, ami ellenem irányult, sok ellenlábasom van, ami egy ilyen pozíció mellett nem meglepő. Az is világos, hogy a háborút is rengetegen ellenzik. Logikus hát a feltételezés, hogy a döntéshozó tisztektől akartak megszabadulni valakik, megint mások pedig a világ összes hatalmát birtokló Magistertől. Nem tudjuk, kik lehettek, nem hagytak nyomokat egyik esetben sem, amik mentén elindulhatnák, és eddig egyetlen bajkeverő szervezet sem vállalta magára a támadást. Viszont mit tudunk eddig? Két nagyon fontos dolgot. Egy – számolt az ujjain –, a tisztektől egy füst alatt akartak megszabadulni. Ezért biztosra mentek egy kimutathatatlan méreggel. Kettő, engem kivégezni akartak lehetőleg a családommal és mindenkivel, akik fontosak az életemben. Ezért volt támadás. Nem érdekelte őket, hány embert kell még megölniük velem együtt, amíg tőlem brutális módon szabadulhatnak meg. Biztosan tudták, hogy a fiúk ott lesznek, ők is célpontok voltak. – Ez nem feltétlenül volt igaz, de Luther sokkolni akarta a hallgatóságot. – Ez a támadás egy félreérthetetlen üzenet volt. Valakinek valamivel nagyon a tyúkszemére léptünk. A vezérkari tisztek és én is, és ezzel akarták megmutatni a világnak a nem tetszésüket.

– Te is említetted már, és ha sorba vesszük az utolsó időszak eseményeit, nem kevés merénylet volt eddig ellened.

– És egyszer sem rajtam múlt, hogy túléltem ezeket. Mindig voltak ott olyanok, akik megmentettek. Mint most például Félix, az élete árán.

– Van esetleg ötleted, kik lehettek a merénylők?

– Van, de nem szeretném így a tévé képernyőkön át közölni velük, hogy rájuk gyanakszom. Remélem, megérted.

– Tökéletesen. De még nem válaszoltál egy korábbi kérdésemre. Miért nem támadtak meg mindannyiótokat, úgy értem a tiszteket is egyformán?

– Kérlek, Jonas, ez tacticusi akadémia első éves tananyag. Az egyszerűség kedvéért mondjuk azt, hogy egyetlen kiötlője van összes halálesetnek. Ennyi potenciális célpont estében két lehetősége volt a tervezőnek. Az egyik az, hogy egyszerre csapnak le mindenkire, ami kivitelezhető lett volna a fogadás helyszínének felrobbantásával. De az egyértelműen látszik, hogy a civil áldozatokat el akarta kerülni. Ez pedig csak a másik opciót hagyta nyitva előtte. Az egyéni támadásokat, elszórt támadásokat. Viszont minél több helyre kell erőket elhelyezned, annál nehezebb összehangolni őket, annál nagyobb a hibázás és lebukás esélye. Ez ezért nem lett volna járható út. Egyetlen ember viszont egy akkora tömegben könnyen besurran, és még a mérget is könnyű elhelyeznie, ha mondjuk az ültetési rendhez hozzáfér. És mivel az a bejáratnál ki volt helyezve, vaknak kellett volna lennie, hogy ne találja meg. Így a tisztektől egy csapásra meg tudott szabadulni. És záróakkordként aztán igazán nem volt nehéz az út mellett elhelyezni egy csapatot, ha már azt is tudták, hogy arra megyünk majd.

– Szóval tudták?

– Tudniuk kellett. Nem a villa közvetlen közelében történt a támadás. Több úton is mehettünk volna. Szóval valószínűleg valaki informálta őket. Persze az is lehet, hogy minden lehetséges helyen vártak, de nem hiszem, hogy ennyi embert feleslegesen várakoztattak volna. Hiszen az idő nekik is pénz. És ha már itt tartunk, ilyen célra mágust bérelni nagyon drága, nem hiszem, volt annyi felesleges költségvetése a támadás kiötlőjének, hogy olyan helyeken várakozhasson mágusokat, amerre jó eséllyel nem is fogunk menni.

– Azt állítod, hogy esetleg áruló van a soraidban?

– Nem tudom kizárni ennek az eshetőségét. De mivel a vizsgálat még tart, erről sem szeretnék beszélni.

– Rendben, akkor beszéljünk a tisztek elleni merénylet indítékáról. Tudnál erről mondani nekünk valamit?

– Nyomozást rendeltem el a tisztek után, mivel nagyon súlyos veszteség ért minket a halálukkal. Most aztán minden követ megmozgatunk, minden apró részletet feltárunk. Jelenleg még közel sem értünk a vizsgálatok végére, de már az első eredmények is ijesztőek. Az összes eddig leellenőrzött áldozat összefüggésbe hozható a mágusok árulásával és a szabotázzsal Dōrban. Mind hozzáfértek az előrenyomulási tervekhez, a csapatok helyzetéhez, minden olyan információhoz, amivel a mágusok is rendelkeztek, amikor megtámadtak minket.

– Sokan vannak ilyenek, például rögtön te is. De ez még senkit sem tesz árulóvá.

– Valóban nem. De van pár dolog, ami kifejezetten gyanússá teszi ezeket az elsőre jelentéktelennek tűnő összefüggéseket. Ilyen például az, hogy minden egyszerre és éppen akkor Dōrban voltak – ismét csak számolt az ujjain –, mindük jóváhagyása kellett a tervekhez és az emberi erőforrás igénylésekhez; kifejezetten a mágusokéhoz, amelyik fronton különösen nagy veszteségeket szenvedtünk el. És a legfontosabb, ellenőriztük a vagyonváltozásaikat is. Nem feltétlenül pénzbeli gyarapodásra kell most gondolni, de mindannyian, vagy közeli hozzátartozóik váratlanul tettek szert akár ingatlan vagyonra, akár pozíciókra, akár társadalmi előnyökre. Mint nehezen visszakövethető, és mivel nem közvetlenül őket érinti, könnyű elsiklani fölöttük. De ha ezeket egymás mellé tesszük, gyanúsak az egybeesések.

– Gondolom van erre is megdönthetetlen bizonyítékod.

– Nekem nincs, de Tacticusi tanácsnak és a rendfenntartóknak van. Nem beszélnék ilyen bátran, ha nem így lenne.

– Szóval akkor elkönyvelhetjük úgy, hogy valaki igazságot szolgáltatott az áldozatoknak?

– Elkönyvelhetjük akár így is, de az nem változtat azon, hogy önbíráskodott a bűnösök fölött. És merényletet követett el.

– Akkor ez a valaki abban a hitben élhet, hogy neked is közöd van a tisztek árulásához. Nem szívesen mondom, de te sem állsz minden gyanú fölött, hiszen minden hatalom a te kezedben összpontosul.

– Ez így van, hiszen én vagyok az Új-Kontinens Magisztere, aki válság idején a Pátriárkák helyett cselekszik. Ugyanazzal a hatalommal rendelkezem, mint amivel a XXIII. Páriárka Őméltósága is rendelkezett. Ha ő lenne itt most, akkor az ő kezében összpontosulna minden hatalom, és akkor ő nem állna minden gyanú felett. Sőt tovább megyek, akkor lehet, hogy veled karöltve én tenném fel neki ugyanezeket a kérdéseket.

– Igen, ezzel azt hiszem, teljesen új megvilágításba helyezted a problémát. Arról is hallottam, hogyan utasítottad el a mágusokat, amikor a szanitéc program beszüntetését követelték. Ez mindenképp azt bizonyítja, hogy akár a Szigetek mágusaival is hajlandó vagy szembe menni, ha épp arról van szó.

– Ha ezt kívánják a kontinens érdekei. De erről már beszéltünk korábban. A be nem tartott szerződésekről, és a követelésekről. Nem fogok ostobaságokba belemenni csak azért, mert valaki évezredekre hivatkozik, de a rá vonatkozó évezredeket elfelejti.

– Ez a nyílt mágusellenesség válthatott ki ellenérzéseket a Szigetek lakóiból. Talán nekik is közük van a merénylethez.

– Talán, de én nem szeretek találgatni, Jonas. Amikor csak lehet, biztosra megyek. Most is ezt szeretném. És még egy dolog. Nem vagyok mágusellenes. Van egy mágus fiam. Én embertelenség ellenes vagyok. Ezért nem szüntetem be a szanitéc programot sem, mert az embereknek szüksége van rá. És ezért veszem a védelmembe a mágusellenesség áldozatait. Ezért nem tolerálom az atrocitásokat. És tökéletesen értem, hogy a régi rend híveinek ez miért nem tetszik. Csakhogy én túlnézek a moston, szmításba veszem azt is, hogy esetleg minden a visszájára fordul, hogy a mágusok sosem állnak talpra a Szigetek válságából. Akkor vajon mi lesz? Kell majd valami új, hogy legyen esélyünk. Miért ne kezdődhetne most ez az új?

– Ez igazán szép záróbeszéd volt, a tapsot hallgatva, szerintem minden jelenlévő egyetért veled. Viszont sajnos lejárt az időnk. Még sok mindenre szerettem volna sort keríteni, de annak azért örülök, hogy ennyit át tudtunk beszélni. És remélem, hogy amikor legközelebb a vendégünk leszel, akkor már kellemesebb eseményekről cseveghetünk majd.

– Én is remélem, és nagyon várom az újabb meghívást.

Jegyzet:

Borítókép forrása: unsplash.com