~Kategorizálatlan~

– Mire várunk még? Miért nem teszünk semmit?

– Nincs arról szó, hogy te tennénk semmit. Most egyelőre kivárunk. Várjuk, hogy ők lépjenek. És közben megfigyelünk mindent. Semmi sem maradhat észrevétlenül.

– De nem csinálnak semmit. Egésznap ki sem mozdulnak. Nem beszélnek senkivel, még a házban sem mennek sehová. A lány csak enni jön elő a szobából.

– A hulla mindig a nyomában van?

– Sehova sem hagyja egyedül menni.

– Furcsa. Valami nem tetszik itt nekem.

– Asszonyom… Engedelmével, talán a lány nem tud semmiről. Azzal viszont mind tisztában vagyunk, mire képes a vihar. Senki előtt sem titok, milyen könnyedén tud irányítani embereket. Láttunk már rá példát, nem egyet. Mindenki tud a több mint száz évvel ezelőtti betörésről, amikor a vihar bábjai egészen a szentély legmélyéig jutottak. Nem sokon múlt, hogy akkor nem lett nagyobb baj. Ha innen nézzük, egy animus minden bizonnyal gyerekjáték neki.

– Tudom. Én sem vagyok ostoba. Csak bizalmatlan. Mit gondolsz, azért tudtam az összes Szigetet az uralmam alá hajtani, mert bárkiben megbízom? Lehet, hogy a lány nem tud róla, én is erre hajlok. De attól még minden eshetőséget számba kell vennem. És ha már itt tartunk, én is a hullára gyanakszom, szerintem is őt használja saját céljaira a vihar. Viszont az az ostoba lány ragaszkodik hozzá. Tartok tőle, hogy ha azon keresztül szólna ahhoz a naiv kis csitrihez, rá tudná venni, hogy segítsen neki.

– Akkor egyszerű megoldás. El kell pusztítani az animust.

– El. Ez nem kérdés. Ezt már akkor eldöntöttem, amikor először hallottam róla azokat a nyugtalanító híreket. De nem mehetek fejjel a falnak. A hullától ésszel kell megszabadulnom. A kérdés a hogyan. Én semmi esetre sem puszíthatom el, és parancsot sem adhatok erre. Ha a lány tényleg nem tud semmiről, összetörné a bizalmát, ha elvenném a játékszerét. Éppen ezért őt kell rávennem, hogy pusztítsa el, mert akkor nem gyűlölhet engem az elveszétéséért.

– Hogy akarja elérni ezt, ha tényleg annyira ragaszkodik hozzá?

– Ez az, amit még nem tudok. De ezt a felesleges, értelmetlen ragaszkodást nem tűröm. Hozzám kell ragaszkodnia, nem holmi pótolható animusokhoz.

~Gyűjtemény~

– Hogy intézte a dolgokat? Pascal is ott lesz?

– Vele nem terveztem különösebben, mert azt hittem, nem szeretné, ha a tűzvonalba helyezném a belső emberét.

– Ha sikerrel járunk, nem lesz szükségem belső emberekre. Egyébként sem tűröm az árulást.

– Nem tudjuk, hogy Pascal elárulta-e. Ahogy azt sem, hogy Amber…

– Miért ne tudnánk? Csak azért, mert Pollock, aki szintén elárult, azt állította? Egyébként, ha valakinek az ártatlanságában jobban hiszek, az a nő. Rettegett, amikor eljött hozzám, könyörgött, hogy mentsem ki a Castitae-ből, mert nem bírja ott tovább. Én mondtam neki, hogy mielőtt bármit teszek érte, bizonyítania kell. Ha látta volna! Bármire hajlandó lett volna a menekülésért cserébe.

– Ezt látja, már csak saját tapasztalatból is el tudom hinni. Lawrence-t tényleg nem egyszerű ép ésszel elviselni…

– Mindezek ellenére Amber arról elfelejtett beszámolni, hogy Pollock, bár az én testőreim közt kiemelkedő rangot töltött be, maga is kötődött a szervezethez. Na meg, hogy a testvére. Azt hiszem, ez a két apróság mégiscsak együtt és egyformán fontos.

– Nem kell sok ész kitalálni, hogy attól félt, ha ezek közül bármelyik kiderül, akkor nem segít neki.

– Ezzel valóban nem tévedett nagyot, mert akkor tényleg mindkettejüktől megszabadultam volna már a legelején. A fenének sem kellenek ezek a veszélyforrások. De Pascal… Ő egészen más kategória. Vele mindenképp kezdenem kell valami végérvényeset.

– Miért is? Nem teljesen követem a logikáját.

– Pedig egyszerű. A kezdetektől nem bízom benne. Csak kellett valaki, aki megfelelően simulékony ahhoz, hogy jól tudjon lavírozni a Castitae-ben. És neki emellett még az a tulajdonsága is megvan, hogy mindent lát és hall, mindent észrevesz. Szóval tökéletes volt a feladatra. De az nem gondoltam, hogy az a rossz tulajdonsága is megvan, hogy elhallgat dolgokat. Ezerszer végiggondoltam, az eddig történteket. Tudnia kellett arról, hogy Lawrence mire készül. Sőt a nőről is. Csak így állnak össze a dolgok. Gondoljon bele! Lawrence személyesen választotta ki testőrének Pascalt. Éppen azért, mert tudta, hogy nekem kémkedik. Próbára tett azzal a választással. Tudni akarta, hogy mit reagálok. Én úgy döntöttem, hogy Pascal lépjen csak előre, legyen a testőre, nekem abból csak előnyom származik.

– De azt miből gondolja, hogy tudnia kellett Lawrence terveiről?

– Szerintem senki sem hiszi el neki, hogy ennyire közel a tűzhöz ne értesüljön ilyen dolgokról, még ha a részletekről le is marad.

– De még ha ez így is van, mi motiválhatta erre? Remélem, bóknak veszi, de azok, akik ismerik a háttérjátszmáit, jogosan tartanak magától. Tisztában vannak azzal, hogyan torolja meg az árulást.

– És tökéletesen jól van így. Emlékszik, mikor arról beszéltünk, hogy Pascalnak vége, ha rosszul választ? És higgye el nekem, rosszul választott. Egészen pontosan azt, hogy mindkét oldalból hasznot húz. Lawrence-t eddig még nem hozta olyan helyzetbe, hogy meg akarjon tőle szabadulni, de engem igen. Azzal, hogy elhallgatta előttem a merénylet tervét, elvesztettem Félixet. Kevesebbért is ölettem meg embereket. És ezt viszont ő is tudja. Szerintem most épp próbálja kisírni Lawrence-nél, hogy mentse ki a szolgálatomból. De szerencsére Lawrence rühelli az olyan köpönyegforgatókat, mint Pascal. Szerintem leígéri neki a csillagokat az égről, cserébe valamiért, aztán cserben hagyja. Azt biztosan Pascal is sejti, hogy valamit nagyon elszúrt, és mivel biztonsági játékos, velem is próbálja rendbe szedni a dolgait, hogy ne függjön csak és kizárólag Lawrence-től. Ezért találta meg olyan gyorsan a téglákat, és ezért adta át olyan sietősen magának is az infót. Mert végig tudta, hogy kik árultak el. Szerintem magáról is ő informálta Lawrence-t, ezért szállt rá magára is.

– Így tényleg logikusan összeáll minden. A rohadék! Pedig, hogy játszotta, hogy nem tehet semmit, amikor kértem, segítsen Lawrence közelébe jutni. Milyen büszke voltam magamra, hogy mekkora alakítást vittem véghez, mikor rábeszéltem az üzletre… És már akkor is jó eséllyel játszottak velem.

– Pontosan. De ha ez megnyugtatja, mindkettőnkkel.

– Ezért aztán tényleg kicsinálom.

– Éppen ezt várom el.

– És mi lesz Amberrel? Nem lehet, hogy Pascal ezt az egészet miatta csinálja? Amennyire én meg tudtam állapítani, odavan érte. Akkor nem kéne kissé más elbírálás alá esnie?

– Pascalnak semmiképp. De azt elismerem, hogy túl jól választottam ki neki a nőt. De azt ne felejtse el, hogy megfelelő haszonért Pascal az anyját is eladná. Semmit nem tenne meg Amberért sem, ha azzal magát veszélyezteti. Ennek ellenére rajong érte, azért mindenképp, amit a lába között talál. A nő viszont minden ellenére tényleg ártatlannak tűnik ebben a dologban, és szerintem, ha jól játszunk, még a hasznunkra lehet.

– Rendben. Tudomásul vettem.

– Tökéletes. Most, hogy ezeket megbeszéltük, már csak egy dolog maradt. Ebbe a bentlakásos iskolába járatják a húgát. Pascal nem bírt a gyerekkel.

– Micsoda? Nekem azt mondta… Pascal is és maga is, hogy jó dolga van náluk. Hogy a szüleiként szereti őket…

– Pascal nekem is ezt hazudta. Én is csak most derítettem ki, hogy nem igaz, azzal hogy jobban utána mentem. Nem tudom, hogy Amber miért volt benne, de majd megpróbálom erről is kifaggatni.

– Ha gondolja elkísérem, hogy segíthessek a kikérdezésben.

– Talán még szükség is lehet rá. De ezt majd később. Most menjen el kölyökért. Nem akarnék ilyen sorsot egyetlen gyereknek nem. Elzárva tartják, gondolom azért, hogy senki ne férhessen hozzá. Csakhogy az én hatalmam lehetővé teszi, hogy engem ne tartson távol az intézet szigora. Ezzel a levéllel menjen el érte, és vegye ki. Vigye haza, mindenkinek jobb lesz úgy. Magának is, mert az a bakfis biztos hősnek fogja tartani majd, ha kimenti onnan.

– Köszönöm, uram.

– Ne köszönje, csak csinálja jól a dolgaimat. Ne szúrja el nekem! És ne felejtse el Suzannát sem.

– Tőle is véglegesen meg akar szabadulni?

– Tőle nem. Csak egy indok kell, hogy meneszthessem. Most túl sok boldogtalan kölyökhöz volt szerencsém. Az ő három gyerekével nem akarok foglalkozni.

– Rendben, kitalálok valamit.

Jegyzet

Borítókép forrása: unsplash.com