– Apa, szükségem van a segítségedre!

– Mármint miben, fiam?

– Neked akarok dolgozni.

– Hogy mondtad? Nem teljesen értem, hogy függ össze ez a kettő. Miben segít az neked, ha nekem dolgozol?

– Egyrészt… Harmadik neked dolgozik. És legyünk őszinték, sosem kímélted a beosztottjaidat. Az ő esetében is kiválóan mutatja ezt a tény, hogy mennyire megsérült a leszámoláskor. Viszont, ha neki van helye melletted, akkor nekem is kellene, hogy legyen.

– Nem a hely a kérdés. Te is tudod, mi történt Félixszel, tudod, hogy csinálok veszélyes dolgokat. Szeretném, ha biztonságban lennétek.

– Azt hiszed, én nem tudom, mi a veszély? Szerinted, az piknik volt, mikor elküldtek minket, hogy vegyük be Csillagfényfokot öten? Wardot elvesztettük közben. Aztán meghívtuk a Mély egy kifejezetten súlyos és véres csatáját… Sőt, te is hagytad, hogy segítsünk leszámolni Lawrece-szel. Akkor most mi változott? Értem, hogy én nem vagyok annyira hasznos, mint Bastion… sosem értem annyit, mint ő, Ward vagy Loire…

– Ne beszélj ökörségeket! Hogy a fenébe ne érnél annyit?! Nekem egyformán fontosak vagytok mind.

– Akkor? Biztos van valami melletted, amiben én is jó vagyok… És ha csak a lelkiismereted, meg az önvád tartana vissza attól, hogy engem is alkalmazz, ne aggódj, nem nem neheztelek rád semmi miatt. A világot helyre kellett tenni. A mágusok összeesküvéseit le kellett leplezni, és hogy senki más ne járhasson úgy, ahogy én, Lawrence-nek is mennie kellett. Valakinek magára kellett vennie ezt a feladatot. És… talán kicsit örülök is, hogy te voltál az. Tudom, hogy sok esetben eléítélendő, amibe minket kevertél, de mindannyian tisztában voltunk a kockázatokkal. Harmadik jól van, Lawrence pedig a föld alatt. Összességében tehát megérte…

– Úgy érzem most mellébeszélsz. De köszönöm, hogy meg akarsz nyugtatni. Sokat jelent, ha tényleg így látod. Viszont, jól sejtem, hogy annak, hogy ilyen hirtelen nekem akarsz dolgozni, köze van Lexingtonhoz?

– Is… Tény, hogy sokkal jobban aggódnék érte, ha nem tudnám, mit csinál, hiába vagyok tisztában vele, hogy a jég hátán is megél. De… szeretnék ebben is a közelében lenni, úgy vigyázhatnék a bőrére. Mert… nem veszíthetek el senki mást…

– Értem. Rendben. Azt hiszem, ezt a dolgot meg tudjuk oldani. És igen dolgozhatsz nekem. Viszont azzal tisztában kell lenned, lesznek olyan feladatok, amiket neki egyedül kell ellátnia. De azt megígérhetem, hogy te mindig tudni fogsz róla, hova küldöm, és mit várok el tőle. Soha nem kell majd titkolóznia előtted.

– Köszönöm…

– Most miért nézel ilyen furcsán? Mintha rám sem ismernél…

– Azt hiszem, kicsit tényleg ez a helyzet. Nem számítottam rá, hogy ilyen könnyen fog menni a meggyőzésed.

– Korábban valószínűleg nem is ment volna. De tudod… nem te vagy az egyetlen, aki nem veszíthet el senki mást, aki számára fontos. Te és Bastion pedig azok vagytok. És ha ennek a csomagnak ezentúl Lexington is része, azzal minden nehézség nélkül együtt tudok élni. – Fojtott hangok, nyögések. – Hé, ennyire nem kell hálásnak lenni! A fene sem gondolta volna, hogy fél karral is ilyen erős az ölelésed… De inkább halljam, mi a másik oka, hogy nekem akarsz dolgozni!

– Kell valami, amitől összeszedem magam. Hogy eltereljem a gondolataimat minden szarról, ami történt. De valami olyan munka kell, ami nem csak legfoglal, hanem célt is ad. Te pedig azon dolgozol, hogy egyben tartsd, jobbá formáld a világot. Szóval, ha neked dolgoznék, ha segítenék abban, amit te csinálsz, az nekem is segítene normálisnak érezni magam.

– Enélkül miért ne lennél normális?

– Mert… rémálmaim vannak, nem tudok aludni… Feleslegesnek és torznak érzem magam. Attól félek, hogy egyre lejjebb csúszok ebben a spirálban… De melletted van mibe kapaszkodnom. Szükségem van erre, hogy ne omoljak össze. Tudom kell, hogy fontos vagyok neked is, apa…

– Hogy a fenébe ne lennél fontos? Senkinek sem hagyom, hogy mást állítson. Kitalálok neked valamit.

✨✨✨✨✨

– Biztos, hogy jó ötlet belevonni a kétesebb ügyeibe Espadát? Biztos ebben, uram?

– Abban vagyok biztos, hogy ez egy borasztóan rossz ötlet. De kénytelen vagyok…

– Nézze, én bármit megtennék érte… de jobban örülnék, ha nem lenne veszélyben. Azt viszont mind a ketten tudjuk, hogy Ön mellett ez a munkaköri leírás szerves része.

– Tisztában vagyok vele. Ahogy ő is. És higgye el, én sem örülök neki, hogy ennyire maga mellett akar lenni. De ha ez segít neki, akkor nem mondhatok nemet a kérésre. Illetve azt is látom, milyen jól működnek együtt, és magának sem árt, ha vigyáz valaki a bőrére. Ebből a szempontból tökéletesen megbízom a fiúban.

– Természetesen én is. És ha lehet választanom, akkor vele dolgozom együtt a legszívesebben.

– Ezt mindjárt gondoltam. És ne aggódjon, vannak elképzeléseim a majdani feladataikról. Nagyjából veszélytelenek. Vagy csak annyira veszélyesek, amiket ketten kiválóan tudnak majd kezelni.

– Felcsigázott. Mik lennének azok?

– Maga is tud róla, hogy a Fő megkeresett, hogy kezdjünk egyeztetni a varázstalan orvoslás megvalósításáról. Hiszen együtt hallottuk, csak idő kérdése, és véget ér a mágia…

– Tudom, ahogy azt is, hogy az országok olyan krízis elé kerülnek, amilyet még nem látott a világ… Talán csak az utolsó nagy háborúban.

– Pontosan így van. Ezért kell eleinte titokban intézkednünk, és felkészülni mindenre, amire csak lehet. Ehhez pedig minden segítségre szükségünk lesz. Szükségem lesz a maga szakértelmére is. Ahogy a Castitae-re is.

– Abban már megállapodtunk, hogy a Castitae maga mellett áll. Ahogy abban is, hogy a mágusoktól kapott rossz híreket is titokban tartjuk.

– Igen, tisztában vagyok vele. Azt akartam csak mondani, hogy lesz tennivalónk bőven. Meg kell próbálunk mindenre kidolgozni mágiamentes alternatívát. Jövő héten kezdünk tárgyalni erről teljes titokban. És persze mielőbb el kell kezdenünk orvosokat képezni.

– Espada jó ilyesmiben. Ért a gyógyszerekhez, ha a mágusok segítik, csodákra lesze képes.

– Én is erre jutottam. Sőt, ha még maga is támogatja a saját eszével, talán a világot is képesek lesznek megváltani így ketten. Ha orvosi eszközöket tervezne, hogy kiegészítse Espada tudását, hatalmas előrelépéseket tehetnénk. Legyőzhetetlen, utolérhetetlen csapatot alkotnak.

– Tudja, ha valaki korábban azt mondja, hogy ilyen sorsfordulat egyáltalán lehetséges, még ki is röhögöm.

– Mindazonáltal – nem figyelt a közbeszólásra –, a piszkos dolgokat egyedül intézni majd. Azokról nem szerezhet tudomást.

– Látja, ezt mindjárt sejtettem. De magamtól sem hagytam volna ezekbe belemászni.

Jegyzet

Borítókép forrása: unsplash.com