Aki követi a különböző hírcsatornákat, közösségi médiákat, esetleg még a politikai eseményeket is, az egészen biztosan találkozott már a “woke” kifejezéssel. Az utóbbi időben ez leginkább szitokszóként funkcionál, rengetegen használják akár sértésként is anélkül, hogy értenék az angol szót, vagy azt, hogy mire utalt eredetileg.
Jelenleg főleg arra használják, ha egy dolog/eszme liberális, vagy a konzervatív értékektől eltérő. Így sokszor előfordul LMBTQ+, feminista, gender-kérdésekkel kapcsolatban alkalmazva, szigorúan negatív értelemben. Hiszen minden, ami “woke” az csak rossz lehet. Hogyan hallhattuk már ezt a szót? Woke például az a nő, aki fel mer szólalni a nemek közti egyenlőtlenségek miatt. Woke az a személy, aki szerint szexualitás, nemi identitás miatt nem lenne szabad megkülönböztetni senkit. Woke az is, aki azt meri mondani, hogy anno domini 2025 ideje lenne olyan idejétmúlt dolgoktól elszakadni, minthogy a férfi és a nő is csak egyetlen öntőformába férhet bele, és azon kívül nem létezhet semmi más. De lehet woke irodalmi mű, film, színdarab, számítógépes játék stb. is, amik a fent említett témákkal foglalkoznak.
A politikai jobb oldal és populizmus jelenleg fegyverként, támadásként használja ezt a szót bármi olyan haladó gondolatra, ami a véleményük szerint veszélyt jelenthet a hatalmukra. Ezt a “normalitás és konzervatív értékekre” hivatkozás álruhájába bújtatják. Van ennek bármi köze ahhoz, amit a szó és a kifejezés valójában jelent? Természetesen nincs.
Honnan származik ez a kifejezés, és mit is jelent?
A “woke” angol szó alapjelentése az, hogy valaki éber, ébren van. Ez egy afro-amerikai nyelvjárásból (AAVE: African American Vernacular English) származó melléknév, aminek eredetéről megoszlanak a vélemények. Egyes források szerint eredetileg az 1930-as években kezdte alkalmazni az afro-amerikai közösség, “stay woke (maradj éber)” eredeti formájában. Ezzel a kifejezéssel az ellenük irányuló atrocitásokra, társadalmi egyenlőtlenségekre és visszaélésekre igyekeztek felhívni a figyelmet.
Más források szerint az eredete a “Wake-up Africa!” szlogen. 1940-ben fekete bőrű bánya-munkások tettek közzé egy közleményt, amiben a fizetésbeli súlyos eltérésekre és bánásmódbeli visszaélésekre hívták fel a figyelmet. Kulcsmondata a következő volt: “We were asleep. But we will stay woke from now on. (Eddig aludtunk, de mostantól éberek leszünk).”
Ez a kifejezés később színdarabokban és zeneszámokban is előkerült, akkor még az afro-amerikai közösségre vonatkozó eredeti jelentésében.
Időközben, évtizedekkel később változni kezdett a jelentés, a 2010-es években volt ez a leglátványosabb, de akkor még nem feltétlenül negatív irányba történt ez a változás. Talán azt is mondhatjuk, hogy kibővült az értelmezése, 2017-ben ugyanis bekerült az Oxford English Dictionarybe (Oxford angol egynyelvű szótár) a “being aware (tisztában van valamivel)” és a “well-informed (jól informált)” jelentése, amik első sorban politikai jól értesültségre vonatkoztak.
Ekkoriban kifejezetten kinőtte magát az eredeti mozgalom, mert addigra már más társadalmi igazságtalanságokat és az ezek ellen való felszólalást és tudatosságot is magában foglalta. Úgy, mint a szexizmus, nemi alapú megkülönböztetés és bánásmód, LMBTQ+ embereket érő igazságtalanságok.
Ezzel egyidőben viszont torzulni kezdett ez a jelentés, olyan formákban jelent meg rasszista fórumokon, mint “stop W.O.K.E. act”, amit kifejezetten nehéz magyarra fordítani, talán az lehetne, hogy “állítsuk meg a woke-törvényt”. Ezzel főleg olyan kutatókat és oktatókat támadtak, akik a szóban forgó közösség múltját, történelmét és hagyatékát kutatják.
Csakhogy a folyamat itt nem állt meg, az utolsó amerikai elnöki választás(ok) teljesen kifordította(ák) magából ezt az eredetileg nagyon fontos történelmi jelentőségű szlogent, éppen ugyanúgy, mint ahogy a liberális és progresszív szavak is negatív konnotációt kaptak. Hiszen, aki woke, liberális vagy progresszív semmi mást nem akarhat, mint a meglévő világot, értékeket lerombolni. Egy nagyon tudatos és körültekintő negatív kommunikáció eredményeképp pedig szinte mindenki ismeri ezeket a “szitokszavakat”, de annál kevesebben vannak tisztában vele, mire vonatkoztak eredetileg.
Mi a helyzet jelenleg a woke-kal?
Az egy normális folyamat, hogy ha elindul egy kilengés az egyik irányba – a woke esetében a társadalmi igazságtalanságok elleni fellépést kell itt érteni –, akkor azt követi egy másik irányú visszacsapás, ami az eredeti medrében igyekszik tartani a dolgokat. Ez történik most a “konzervatív oldal” részéről. Ez az inga-mozgás nem is lenne baj, hiszen éppen ez a folyamatos ide-oda lengés tart valamiféle egyensúlyt, és viszi előre a világot is. A gond azzal van, amikor a kilengés tovább csap az extremitások irányába. Ezt pedig már annyiszor láthattuk a történelmünk folyamán, ez történt például a II. világháborúban is, és sokan attól tartanak, hogy ennek az előszelét látjuk most is.
Valamilyen szinten normális az, hogy a privilégiumokat birtoklók védik az “istenadta/hagyományos” jogaikat, rettegnek attól, hogy nekik kevesebb lesz. Pedig nem, ez nem torta, vagy levegő egy lezárt szobában, hogy elfogyjon, ha másoknak is jut belőle. Az viszont igaz, hogy a jogok kiegyensúlyozásával nem tehetnek meg olyan atrocitásokat és visszaéléseket, amiket addig bármikor büntetlenül elkövethettek.
Azok pedig ezeket támogatják, azt felejtik el, hogy a privilégiumok mindig egy kiválasztott kisebbségnek járnak, nem nekik, a többségnek. Ők legfeljebb kevésbé érintettek ennek hatásaitól, talán még egy-két privilégiumuk maguknak is van, de közel sem annyi, mint a hatalmon lévőknek. A hatalmasokat támogató kis emberek azt nem látják, hogy a saját maguk gúzsba- és röghöz kötéséhez járulnak hozzá. Például azzal is, hogy hagyják a kifordított woke-ot az élet minden területére befurakodni.
Példák a woke kifordítására
Az utóbbi időben a woke már nem csak politikai csatározások során használt fegyver, hanem eljutottunk arra szintre, amikor az emberek a saját egyéni szintjükön, a saját életükben, akár családtagok ellen is használják. Biztos Ti is tapasztaltátok már, amikor valaki kikelt magából, hogy woke egy streaming szolgáltató, mint például a Netflix vagy a Disney+, mert minek kell “olyanokat” mindenbe beletenni, még gyerekeknek szóló mesékbe is.
Vagy amikor a könyvek lesznek az ellenség, és eltávolíttatják őket könyvtárakból, mert mondjuk melegeket, vagy nem szokványos témákat mernek bemutatni. Amerikában például egy afro-amerikai költőnő verseskötetét tiltották ki több iskolai könyvtárból, mert olyan woke gondolatokat tartalmazott, mint például az emberek egyenlősége, a figyelemfelhívás arra, hogy a rabszolgatartó rendszer bizony a fehér ember bűne volt.
Vagy amikor lehülyéznek egy nőt, mert nem a mások véleménye szerinti női szerepet követve él, vagy amikor támadnak egy férfit, mert mások által nőiesnek tartott munkát végez. Mindkettőre egy egyszerű példa: a férfi marad otthon a saját gyerekeivel, ő vezeti a háztartást, hogy a felesége dolgozhasson (azt most ne feszegessük, hogy azért-e mert ő keres jobban, de már ez a gondolat is woke, sőt istenkáromlás sokak szerint).
Végül egy személyes példa
Nagyon sok videojátékkal játszom mind a napig, és kifejezetten szeretem az olyan merészebb darabokat, amik meg merik kérdőjelezni a világ változtathatatlanságát, az évszázadokig jónak állított rendet (amiben egyébként rengetegen szenvedtek). Ilyen például a Dragon Age címet viselő videójáték sorozat legújabb része a Veilguard is. Sokan felháborodtak rajta, hogy vannak benne nyíltan meleg vagy épp transz szereplők, sőt az egyik játszható karakter nem-binárisnak vallja magát. (A Dragon Age ebből a szempontból mindig is korszakalkotó és bevállalós volt.)
(Forrás: Screenshot a saját játékomból)
Lényeg az, hogy hatalmas (főleg negatív) visszhangot kapott a legújabb rész, rengetegen már azelőtt lecsillagozták csak az interneten terjedő hírek alapján, hogy egyáltalán egy percet is játszottak volna vele. Jelenleg is az internetes oldalakon olyan 50% körüli értékelésen áll. Pedig a nem-bináris karaktert leszámítva minden egyéb identitással kapcsolatos beállítás a játékosra van bízva. Ha a karakter-alkotásnál nem szeretne ilyen szereplőt, akkor egyszerűen nem olyannak alkotja meg a saját szereplőjét. Csakhogy sokaknak már az csípi a csőrét, hogy a lehetősége ott van annak, hogy bárki olyan karaktert alkosson magának, akivel a legjobban rezonálni tud, aki a legjobban visszaadja őt magát. Sokan azt sérelmezik, hogy a karakteralkotás nem merül ki egy általános női és férfi szereplőben.
Azt pedig már csak félve említem meg, hogy ha mélyebben belemegy az ember ezeknek a “nem szokványos” szereplőknek a megismerésébe (nem kötelező megcsinálni a játékban ezeket a részeket, a történet enélkül is kerek egész), akkor nagyon érdekes dolgokat találhat. A nem-bináris karakter naplójából gyűjthetünk például oldalakat, amik mindenféle önelfogadási és mentális egészséggel kapcsolatos témákat feszegetnek. És igen, kifejezetten furcsa lehet ez egy fantasy játékban, de aki nyitott a világra, az annak látja ezeket a naplórészleteket, amiknek a készítők szánták. Vagyis segítségnyújtásnak olyan játékosoknak, akik nem tudnak kihez fordulni, akiket nem vesz körül támogató közeg, csak olyanok, akik kikérik maguknak a ”woke“ puszta létezését is. És valahol elkeserítő az, hogy valakinek egy játék fantázia-karakterétől kell azt hallania, hogy nincs vele semmi gond, hogy ő is ér annyit, mint bárki más.
Összegzésképp
A woke pont arról szólna, hogy legyünk éberek, vegyük észre magunk körül a szenvedést, igazságtalanságot, kiszolgáltatottságot, és nyújtsunk segítő kezet akkor, amikor mi megtehetjük, és senki más nem teszi. Ehelyett az utóbbi időben azzá torzították, hogy olyan embereket támadnak vele, akik eleve kiszolgáltatottak, könnyű ellenséget jelentenek, hiszen könnyű ellenük hergelni mindenféle valótlansággal, vagy kifordított féligazsággal. Éppen emiatt meg kell őriznünk a tudatosságot, hogy lássuk, amikor rosszra használnak valami eredendően jót, hogy észrevegyük, amikor manipulálni akarnak minket, vagy egyszerűen csak elültetni bennünk a gyűlölet magjait.
Jegyzet
Borítókép forrása: Unsplash.com (George Pagan III.)
Egyéb képek: megjelölés szerint
S.A. Locryn's Hundred Moors 