Idén új helyszínre került a könyvhét. Kellett egy pár nap, hogy alaposan össze tudjam szedni a gondolataimat róla. Mostanra öltöttek olyan formát, hogy szavakba tudjam önteni. Kivételesen a konklúzióval kezdeném; miszerint egyáltalán nem sikerült jól. És ahogy láttam a kifakadásokat a különböző közösségi média felületeken, nem én vagyok az egyetlen, aki hasonlóan látja.

Már az eseményt megelőző hetekben és talán egy-két hónapban is folyamatosan felmerült a kérdés, vajon hogyan fognak a szervezők egy ekkora eseményt (aminek sok esetben még a Millenáris Park is kicsi volt) bezsúpolni a Bálna Honvédelmi központba. Hogyan fogja tudni ellátni egy ennyire szűkös épület ezt a feladatot? Nem meglepő módon  az eredmény a legnagyobb jóindulattal is lesújtó lett.

Kezdve rögtön a helyszínnel. A Bálna a Bálnaságáról, a belső kialakításáról nem tehet, ahogy arról sem, hogy az épület épp a “175 éves a Magyar Honvédség” kiállításnak ad helyet. Véleményem szerint elképesztően lelombozó, és teljes mértékben nyomasztó a tankokból, a mindenféle fegyverekből, front-jelenetekből álló tárlat, amit nem lehet nem észrevenni, lévén a teljes földszintet ez foglalja el, és itt még könyves pavilonok sem igazán voltak, hogy kitakarják. Egyrészt egy teljesen tudathasadásos és abszurd atmoszférát teremtett, ez a békepárti háborús készülődés (igen, irónia és metsző gúny) másrészt mint mindig, most is felháborított a ”hősi“ háborúk romantizálása, a katonalét kalandként beállítása. Teljes mértékben az első világháború idejéről ismert toborzó propaganda jutott eszembe róla, mert a földszinten végigsétálva tompítás nélkül ordított a járókelőkre ez a korabeli hazugság:

 Állj közénk, pajtás, katonának, majd meglátod, micsoda élményekkel térsz haza!

Az nem számít, hogy belenyomorodsz, a régi életedet soha nem kapod vissza, de ne is törődj vele, azt majd elhallgatjuk, úgyis a te szégyened lesz, ha nem viseled méltósággal a túlélők nyomorát.

 Elismerem, hogy egy ilyen helyszínnel a szervezők eleve hátrányból indultak. Már csak azért is, mert csak az első és második emeleten, illetve a Bálna két bejárata előtti placcon lehetett rendesen könyves standokat elhelyezni. De amiatt meg kell szólnom őket, hogy az elrendezés kiismerhetetlen és követhetetlen lett. Voltak olyan kiadói standok, amik a közlekedés irányának háttal kerültek, tehát hacsak nem fordult meg valami miatt az érdeklődő, akkor teljes lelki nyugalommal elsétált mellette. És ezek mellett bőven akadtak még olyan hiányosságok/problémák, amikről igenis tehettek volna a szervezők.  

Ezek pedig a következők:

• Le voltak zárva a mosdók az első napokban.
• Nem volt büfé, nem lehetett egy vizet sem venni, hacsak nem ment el az ember a közeli éttermekbe, kávézókba.
• Tele voltak a parkolók, kocsival szinte lehetetlen volt megállni, a mélygarázs elvérzett, a Bálna környékén pedig Gyűrűk urát idéző kaland és vándorlás volt a parkolás megoldása.
• Nem lehetett megtalálni semmit, nem volt elég tájékoztatás arról, mi hova került.
• Nem volt levegő az emeleteken, cserébe viszont bőven jutott eszméletlen párás meleg.

Az első két állítást nem tudom megerősíteni, mert én inni is hoztam, és mosdóra sem szorultam rá, viszont sokaktól hallottam ezt a panaszt. A parkolást sem a saját bőrömön tapasztaltam, mivel én tömegközlekedéssel érkeztem, de sokan, akik autóval jöttek, megszenvedték ezt a kihívást. A meleget és levegőtlenséget viszont teljes mértékben megtapasztaltam. Iszonyatos tömeg, rengeteg érdeklődő érkezett főleg hétvégén. És annak ellenére, hogy kint 20 fok alatt volt a hőmérséklet, bent kifejezetten el lehetett párologni. Nincsenek nyitható ablakok, nem mentek a légkondik.

Idén mi a Boszi Gyertyaműhellyel társulva mentünk ki a könyvfesztre. Itt is szeretnék köszönetet mondani neki a lehetőségért. Boszi standja a második emeleten középre került, közvetlenül a tető alá. Ott volt a legrosszabb a meleg és a levegő hiánya. Én a mostani eseményen két nap dedikáltam, pénteken és vasárnap, mind a két alkalommal Rebecca Reed írónővel közösen. Nagyon hálás vagyok neki azért, hogy gondolt rám, és megkeresett, hogy menjünk együtt. Hatalmas élmény volt, amit semmiért sem cserélnék el.

A dedikálás maga némiképp felemásan alakult, vegyes érzésekkel távoztam onnan – első nap mindenképp –, de a társaság miatt jó élmény kerekedett belőle. Az ok, ami miatt nem volt felhőtlen számomra az esemény, az, hogy pénteken pont ebédidőben dedikáltunk, és akkor mérsékelt számú látogató tartózkodott a Bálnában. Persze értem én, hogy munkanap, és emellett kiigazodni is alig lehetett a helyszínen, arról nem is beszélve, hogy a kevés résztvevő ellenére is meg lehetett főni a tető alatt. Összességében ezen okok miatt az első alkalommal viszonylag kevesen kerestek fel minket. Vasárnap viszont jóval többen jöttek. Rebecca Reed társaságában pedig mindkét nap hatalmas élmény volt, és mindezek végül visszafordították pozitívba a mérleget nálam.

Boszi is végig nagyon kedves volt, és amennyire láttam, mindent megtettek a csapatával, ami tőlük telt, hogy kihozzák a saját standjukból, amit lehetett, de annyira kevés és szűkös volt a hely a második emeleten, hogy csak a szabadon maradt sarokba lehetett besuvasztani a dedikáló asztalokat – ez nemcsak Boszinak, hanem minden más standnak is gondot okozott –, ami miatt a járókelők, nézelődök kitakarták őket egymás elől.

Annyira nem lehetett megtalálni semmit, hogy pénteken alig érkeztek a dedikálásra, mert egyszerűen feladták. Szombaton például a Smaragd egyik írója kétségbeesve hívott fel, hogy nem találja Boszi standját, pedig mindjárt kezdődik a dedikálása, és lassan már fél órája bolyong bent. Neki telefonon adtam útbaigazítást, de még így sem volt egyszerű. Vasárnapra azért rendeződött valamennyire a helyzet, akkor már többen jöttek, jobban kiismerték magukat az emberek.

Összességében ez egy nagyon kiábrándító könyvfeszt volt. Nem azt mondom, hogy a Millenáris mindenben jól szerepelt korábban, mert közel sem, ott is bőven lett volna mit javítani a dolgokon. De a Bálnánál egyértelműen alkalmasabb helyszín egy ilyen esemény lebonyolítására.

Jegyzet

• Borítókép forrása: a Litera vonatkozó cikke
• Egyéb illusztrációként felhasznált képek: megjelölés szerint