Négy év után elváltak az útjaim a Smaragd Kiadótól. Nagyon fontos négy év volt ez az életemben. Rengeteg tehetséget ismertem meg, és sok barátot szereztem, amik mind olyan kincsek, amikkel nem gazdagodtam volna, ha 2020. végén nem hagyom el az akkori kiadómat. Azt a döntést is nehezen hoztam meg, hiszen akkor még zöldfülű voltam könyvkiadás és kiadóváltás tekintetében, és féltem attól, hogy esetleg rossz döntést hozok. Sokáig gondolkodtam ezen, majd végül az az elvem segített elhatározásra jutni, amit mindig is vallottam, miszerint:
Senkit nem lehet megkíméli vagy megmenteni a rossz döntésektől, ezek épp annyira formálnak minket, mint a jók. Ha pofára esek, akkor az mind az enyém lesz, de legalább hoztam egy döntést. Ha meg minden jól sül el, akkor nem szalasztottam el egy kiváló alkalmat.
Hozzátartozik az igazsághoz, hogy most sokkal nehezebb volt dűlőre jutnom. Ahogy már említettem, rengeteg jó élményt, máshonnan be nem szerezhető tapasztalatot kaptam a Smaragd Kiadótól.
Imádtam együtt dolgozni a szakembereikkel, úgy érzem, hogy minden egyes könyvem jobb lett, mint az előző, és a hibáikkal együtt is mindegyik egy-egy fontos mérföldkő ebben az eltelt négy évben, sőt az egész életemben is.
(Könyvheti marketing kép)
“De” viszont van a történetben. Egy ideje megint azt éreztem, mint az első kiadónál, hogy az utam másfelé fordulna, én pedig inkább azt követném. Fájó szívvel hoztam meg ezt a döntést, de lelkesen és hatalmas elszántsággal felvértezve nézek a jövő elé. Arról, hogy mi lesz ezentúl, nem mondhatok egyelőre semmit, csak annyit, hogy terveim és elhatározásaim már vannak, és biztos léptekkel haladok abba az irányba, ami mellett elköteleztem magam.
Idén már nem fog történni semmi, 2025. egy kifejezetten hosszú és megterhelő év volt számomra. Első sorban a rengeteg munka volt az (hiszen kell, hogy kenyérkereső foglalkozása is legyen az embernek, különben nincs miből élni és építeni az álmait), ami alatt úgy éreztem, hogy összenyom az a rengeteg súly. Idén már inkább csak azt várom, hogy végre elérkezzen az év végi szabadság, és fellélegezhessek. Azt az időt arra használom majd, hogy visszaépítsem a kissé megcsappant erőforrásaimat, aztán újult erővel folytatom jövőre is.
Egyébként ez a hatalmas leterheltség volt az oka, hogy idén kevésbé voltam aktív a különböző felületeimen, az írással sem tudtam úgy haladni, ahogy szerettem volna, pedig az ötletek szinte szétfeszítik a fejemet.
A barátságokat, tapasztalatokat viszem tovább, azok a fontos emberek, akik az életem részei lettek ez alatt a négy év alatt a Smaragd Kiadónál, velem maradnak, és csak ez a fontos.
(A fotó a 2024-es könyvhéten készült. Rengeteg emberrel találkoztam, ismerkedtem meg ott is a kiadó jóvoltából, de végül emelett döntöttem, hogy megmutassam.)
Zárásképp, amikor úgy érezzük, elértünk egy ajtóhoz, amin ki kell lépni, hogy valami másba csöppenjünk, merjük megtalálni magunkban a bátorságot ehhez. Nekem sikerült, már többedjére, és ahogy korábban sem, most sem csinálnám másképp.
Jegyzet
- Borítókép forrása: saját fotó
- Egyéb képek: megjelölés szerint
S.A. Locryn's Hundred Moors 