Az utóbbi időben elég magasra csaptak a feszültségek a küszöbön álló választásokkal kapcsolatban. Több közösségi médiafelületen láttam megszólaló művészeket – főleg írókat, hiszen ezekben a körökben mozgok leginkább –, hogy állást foglalnak a meglátásaik és a véleményük mellett. Emiatt pedig kapnak hideget-meleget, ez pedig felveti a kérdést, hogy kell-e művészeknek politizálnia, és ezzel esetlegesen befolyásolni a követőiket?

Az egyszerű válasz az, hogy nem kötelező. Éppen ezért megtehetik, hogy kifejezésre juttatják a gondolataikat, ahogy azt is, hogy hallgatnak.

Az kijelenthető, hogy a művészek a történelem során az esetek nagy részében is progresszívek voltak. mivel a művészet első sorban az újat keresi, vagy a hibás dolgok megjavítását célozza, és a maga módján igyekszik előre vinni a világot új technikák kifejlesztésével, új kifejezési módok bevezetésével. Így pedig természetes, hogy vannak olyan alkotók, akik “jobban beleállnak”, sokkal felismerhetőbben jelenítik meg azokat a dolgokat, amik szerintük fejlesztésre, megreformálásra szorulnak. És szükségszerűen vannak, akik óvatosabban közelítik meg a kényes témákat.

Emiatt pedig a fogadtatásuk is vegyes. Akik nyíltan felvállalnak egy-egy politikai véleményt, vagy a zászlójukra tűznek egy-egy problémát, amivel bizony foglalkozni kell, legalább annyi elítélést, gyűlölködést, kioktatást kapnak, mint amennyi elismerést, biztatást és támogatást. Ha az irodalmat nézzük, vannak olyan olvasók, akiket nem zavarnak ezek a tartalmak, akár még rezonálnak is vele, sőt el is várják. Minden író (sőt a művészek úgy összességében) mérlegre teszi, hogy miről, milyen témában és nyíltsággal akarnak alkotni, és milyen lesz ennek a fogadtatása.

Ez elsülhet nagyon jól is, ahogy épp annyira rosszul is, ami akár a követők egy részének elvesztésével is járhat. Viszont, aki alkot – szerintem – nem maradhat néma. Azt megválaszthatja, hogy milyen hangerővel, milyen nyíltsággal, milyen témában közöl, de nem hallgathat. Ha nem teszi próbára a meggyőződéseinket, nem enged minket fejlődni sem. A stagnálás pedig nem művészet.

És itt jönnek képbe az adott művészeti termékek fogyasztói. Vannak akik elvárják a komolyabb, ezen belül politikai témák felvetését is, viszont vannak olyanok, akik kategorikusan elutasítják még az utalásokat is. Ennek tükrében kell-e neked, mint a művészet fogyasztójának politizálnod? Természetesen nem kötelező. Lehet az a döntésed, hogy nem akarsz ezzel foglalkozni, és elítélheted a művészt a saját szerepvállalásáért.

Csakhogy nem csak az politizálás, hogy követsz egy pártot, esetleg támogatod is, vagy épp elítéled őket. Nem csak az a politizálás, hogy napra készen követed a híreket, minden történéssel tisztában vagy, sőt még véleményed is van ezekről. Nem csak akkor politizálhatsz, ha ilyen végzettséged van, vagy az adott téma szakértője vagy. Azért nem, mert a politika nem áll a meg a parlament kapuban, vagy nem ér véget azzal, hogy kikapcsolod a tévét és nem olvasol híreket.

A politika ott van a bevásároló kosaradban.
A politika ott van abban, hogy mennyit fizetsz a tömegközlekedésért vagy az üzemanyégért.
A poltikai ott van a lakhatásod körülményeiben, a rezsiköltségedben.
A politika ott van az oktatásban.
A politika ott van az egészségügyben, abban, hogy mennyit vársz az orvosnál, és utána milyen ellátást kapsz.
A politika ott van az utcán, amikor nem tudsz úgy körülnézni, hogy ne politikai témájú plakátot láss.
A politika ott van a családi ebéden, amikor azért nem mész el a szüleidhez vasárnap, mert nem akarsz veszekedni.
A politika ott van a baráti társaságban, ő ül az üres székben a találkozón, mert még egy barátod külföldre költözött a jobb élet reményében.

A politika ott van abban, hogy elmész-e szavazni, vagy otthon maradsz.

A te döntésed, mit teszel mindezekkel. Viszont ha otthon maradsz, azzal azt juttatod kifejezésre, hogy neked jó az, ami van, de legalábbis mindegy, mi lesz a választások után. Ha nem mész el szavazni, nem élsz a kezedbe adott hatalommal.

A művészek ezeket a kellemetlen igazságokat mondják ki, mutatják meg. És rád bízzák, hogy belátásod szerint tégy velük.

Akárhogy is döntesz, azt tartsd szem előtt, hogy a választások napján, huszonnégy órán át a te kezedben van a hatalom. Fontos, hogy élj vele!

Jegyzet

Borítókép forrása: unsplash.com (Brian Wertheim)