Június 24-én lehetőséget kaptam arra, hogy a Book Dreams kiadó Facebook csoportjában („Book Dreams Kiadó” szerzői csoport) részt vegyek a “Kérdezd az írót” napon. Nagyon érdekes és jó élmény volt, és ezúton is köszönöm a kiadónak a lehetőséget. Ha lemaradtatok volna róla, összeszedtem egy csokorra való kérdést, hogy ti is bele tudjatok lesni, hogy miket is szerettek volna tudni a csoporttagok.

Ha az LMBTQ témaválasztásra vagy kíváncsi, arra azt kell mondanom, hogy szinte minden írásomban is szerepeltek viszonylag fontos szerepekben LMBTQ karakterek, a legkoraibbakban is. Viszont időbe telt, mire rádöbbentem, hogy leginkább olyan könyveket/történeteket szeretnék írni, amiknek ők a főszereplői. Ebben a felismerésben az segített, hogy felfedeztem a brit és amerikai meleg irodalmat.
A történelmi téma pedig onnan jött, hogy nagyon szeretem a történelmet, hobbi történésznek tartom magam, és szeretek olyan témákat választani, amik megítélése nem volt egyszerű a különböző korokban.
Az írói nevemből a Locryn egyébként egy brit írónő, Harper Fox egyik regényszereplőjének a neve, az S és A betűk pedig a saját neveimből lettek kiragadva.

A karaktereimet nem mintázom senkiről a környezetemben. Amikor elkezdek írni egy történetet, akkor megjelennek a fejemben, megmutatják magukat olyannak, amilyennek azok látják őket, akikkel mondjuk összefutnak az utcán, és nem igazán tudnak róluk semmit. Aztán ahogy halad a történet, úgy tudok meg róluk egyre többet én is. Előfordul olyan is, hogy félreismerem őket.
Volt példádul egy szereplőm, akiről meg voltam győződve, hogy ő az áruló, de aztán kiderült, hogy ő a főszereplők egyik legnagyobb támogatója. Sőt az ellenkezőjére is van példa, hogy valaki, akit eredetileg kedveltem, és sosem gondoltam volna, hogy képes ilyesmire, elárulta a társait.

Általában 2-3 történetet írok egyszerre, meg azokat a kis novellákat, amik a történetes blogomra kerülnek ki. Jelenleg egy skóciai fiú iskolában játszódó, talán dark fantasynak nevezhető könyvet írok, ez már majdnem kész van. Emellett tervezek folytatást a Gyufalángnak is, ennek a felénél tartok. Illetve szeretnék még megírni egy edinburghi mentősökről szóló regényt is, bár ebből eddig még csak pár fejezet készült el.

Ez egy nagyon jó kérdés. 😀 Amikor elkezdek írni egy történetet, nagyjából megvan a fejemben, hogy honnan indul és hova érkezik meg, ahogy az is, hogy milyen úton halad majd a cselekmény. De ahogy halad a történet, ez természetesen alakul. A végkifejlet csak nagyon ritkán szokott megváltozni, de az oda vezető út kisebb-nagyobb mértékben általában változik. Jelenhetnek meg olyan szereplők, akikkel a kiinduláskor nem számoltam, vagy kiderülhet róluk, hogy nem azok, akiknek eredetileg látszottak.
Az pedig iszonyatosan jó érzés, hogy nemsokára megjelenik a könyvem. Nagyon sok munkám van benne, és ezért nagyon bízom benne, hogy jó fogadtatást kap majd.

A középkori világban játszódó fantasykat nem szeretem (egyetlen kivétel van ez alól, az pedig a Gyűrűk ura), éppen ezért nem is tudnék ilyet írni sem. De ugyanígy távol áll tőlem a vígjáték is. Mármint egy-egy jó pillanatomban tudok vicces jeleneteket írni, de egy teljes könyvet nem tudnék humorral megtölteni. 😀
Olvasni főleg történelmi gay romance-t szoktam, de emellett szeretem nyomozós regényeket és mértékkel a horrorokat is.

Ezeket a kérdéseket gyűjtöttem össze, és szerettem volna megosztani veletek. Remélem, érdekesnek találtátok az adott válaszaimat is.
És még egyszer hálásan köszönöm a kiadónak a lehetőséget, hogy ezúton is egy kissé jobban bemutatkozhattam.

Jegyzetek:

• Borítókép forrása: unsplash.com (Jon Tyson)
• Egyéb képek: Facebookon feltett kérdések