Az a megtiszteltetés ért, hogy a Beszélgessünk az írókkal Facebook csoportban bemutathattam az LMBTQ+ irodalmat és zsánert. Erről hoztam most egy kis összefoglalót.
Lehet, hogy ez a bejegyzés kissé kapkodónak és vegyesfelvágottnak fog tűnni, hiszen minden témát szeretnék érinteni egy kicsit. De ha mélyebben érdekelnek a részletek, illetve kiváncsi vagy a kommentekben kialakult beszélgetésekre, akkor érdemes lehet benézned a csoportba a fenti linken.

Először is tisztázzuk, hogy mit is jelent az LMBTQ+. Nem akarok nagyon mélyen és tudományosan belemenni, de azért nézzük meg egy kicsit, hogy mi is ez. 🙂

Ez a betűszó a különböző szexuális és nemi irányultságok rövidítéseiből épül fel, ezek első betűit használva. Leggyakrabban LMBTQ-ként használják, de sok helyen látni hosszabb alakjait is, mint például az LMBTQIAP+, ami nagyon sok viccelődés vagy épp felháborodás kiváltó oka.

L=Leszbikus
M=Meleg
B=Biszexuális (olyan emberek, akik mind a saját, mind az ellentétes nem irányába képesek szexuális vonzalmat érezni)
T=Transznemű (olyan emberek, akik nem érzik magukat otthon a testükben, úgy érzik, hogy a másik nemhez tartoznak, nem pedig a születési nemükhöz)
Q=Other queer (olyanok, akik még nem tudják, vagy nem akarják így meghatározni magukat)
I=Interszex (olyan emberek, akik mindkét nem nemi jellegzetességeit magukon viselik)
A=Aszexuális (olyan emberek, akik nem éreznek szexuális vágyat/vonzódást egyik nem irányában sem)
P=Pánszexuális (olyan személyek, akik bármilyen gender irányába képesek szexuális vonzódást érezni)

Természetesen nincs benne mindenki ebben a szóban, ezt hivatott jelezni a + jel is. Ez fejezi ki azt, hogy a szexualitás és a gender (társadalmi nem/szerep, nem pedig a biológiai nem) spektrum, és nagyon változatos lehet.
Persze a fenti definiciók nagyon leegyszerűsítettek, de mint mondtam, első sorban arra szolgálnak, hogy egy kis képet kapjunk ezekről az emberekről. 🙂
Ha szeretnétek erről bővebben tájékozódni, akkor akár a Wikipedia is egy jó kiindulási alap lehet, onnan tovább tudtok lépni egyéb szócikkekre és forrásokra is.

LMBTQ+, mint zsáner

Szoktam mondani, hogy nem igazán szeretem, hogy az LMBTQ+ emberekről szóló, vagy a közösséghez tartozó szereplőket is tartalmazó könyveket külön zsánerbe sorolják. Mert nincs hetero zsáner sem, hiszen a szexuális irányultság éppen olyan tulajdonsága az embernek, mint a testfelépítés, szem vagy hajszín. Mindenkinek van, de igazán tenni – egy bizonyos fokon túl – nem lehet érte vagy ellene.

Rengeteg LMBTQ+ könyvet olvasok (főleg külföldi íróktól eredeti nyelven), amik elsősorban nem az LMBTQ+ról szólnak, hanem krimik, thrillerek, horrorok, kalandregények, romantikus könyvek, csak a főszereplők épp melegek/ leszbikusok/ transzneműek stb. Természetesen ezekre a könyvekre is rákerül az LMBTQ+ címke, de emellett kapnak más zsánerbesorolást is, így pedig bőven lehet válogatni ezek közül a könyvek közül. És amellett, hogy így mindenki találhat kedvére valót, azok is kit tudják kerülni ezeket a könyveket, akik nem szeretnének ilyen szereplőkről olvasni.

A fentiek alapján tehát értem, hogy miért kezelik külön zsánerként ezeket a könyveket, de jobban örülnék, ha nem lenne rá szükség.

Magyar és külföldi tendenciák

Gondolkoztam azon, hogy milyen tendenciák láthatók a magyar és külföldi LMBTQ+ könyvekben. Ez egy elég hosszú téma, és természetesen rengeteg eltérés tapasztalható (meg némi hasonlóság is, de szerintem ebből van kevesebb). Már eleve a piac nagysága is meghatározó tényező, és valljuk be, hogy magyar íróként sokkal nehezebb érvényesülni LMBTQ+ íróként. Az érdeklődő közönség is jóval kisebb, mint mondjuk egy angol nyelvű regény esetében, illetve sokszor az emberek sem annyira el- és befogadóak. Magyarul ilyen könyvet írni szerintem jóval küzdelmesebb, mint mondjuk angolul. De szerencsére annyira még mindig nem rossz a helyzet, mint lehetne, mint ahogy látszik más országokban…

Viszont nem szeretnék nagyon ebbe az irányba elmenni, hanem kiemelnék két fő tendenciát, amik mentén én általában olvasmányt/történet írási témát választok.

1. Az LMBTQ+ közösség tagjának lenni a történetben csak egy tulajdonság, a szereplőket teljesen elfogadó környezet veszi körül, nem különösebben téma a “másságuk”, a könyv fő konfliktusa valami teljesen más dolog, mint a nemi/szexuális irányultságuk. Szeretek ilyen történeteket is olvasni, bár első sorban nem ezeket szoktam választani.
2. A könyvben meghatározó szerepe van a főszereplők nemi/szexuális irányultságának, a konfliktusok egy része is eköré szerveződik. A történet jórészt a nehézségekről és az előítéletekkel való megküzdésről szól. Sok ilyen könyvet olvasok, kíváncsi vagyok arra, hogy különböző emberek hogyan élik meg a világ reakcióit a saját helyzetükre. Az én könyveimben is fontos szerepet kap ez a fajta boldogulás.

Erre a témakörre érkezett két nagyon érdekes komment, ezeket szeretném idézni nektek.

Az első komment:

Ha úgy vesszük, az első kategória a cél, amiért küzd a közösség, a második pedig az eszköz. Engem mindkettő érdekel, bár tény, hogy egy küzdelem mindig izgalmasabb, mint a már megszilárdult béke, épp ezért a második kategóriában több hangsúlyt tud kapni az LMBTQ+ tartalom is.
Az egy jó kérdés, hogy vajon idővel a második kategória kikopik, vagy ki kellene-e kopnia, ha sikerülne elérni az ideális állapotot? Érdekes lenne látni, végbemegy-e ilyen folyamat.

A második komment:

Épp ilyen könyvet olvasok. Teljesen elfogadó a környezetük, senki nincs fennakadva a homo- és biszexuáls kapcsolatokon. Igaz, egyelőre öncélúnak látom benne a nemi élet megjelenítését, de várjuk ki a végét!

Fontosabb LMBTQ+ irodalmi és történelmi alakok

Hogy álltok ahhoz, hogy sok híres, azt irodalom történetét meghatározó alkotó a saját neméhez vonzódott? Sőt, sokuk egyenesen mintha megelőzte volna a saját korát, annyira előre mutatóak voltak az alkotásaik. Csak a számomra legfontosabbakat és legmeghatározóbbakat sorolom fel közülük (hiszen, ha mindenkit legalább meg akarnék említeni, akkor tényleg egy végtelen listát kapnánk).

Virginia Woolf (az egyik személyes kedvencem): ő azért olyan fontos, mert amellett, hogy mert írni a feminizmusról és a mentális betegségekről, számomra az Orlando című műve meghatározó, ami egy férfiről szól, aki nővé változik, és így él több száz éven át.

Oscar Wilde: Őt legtöbben a Dorian Gray portréja című művéről ismerhetik. Nekem sokáig ezt volt az egyik kedvenc irodalmi művem, alig vártam, hogy megtanuljak annyira angolul, hogy eredeti nyelven is el tudjam olvasni. Oscar Wilde életútja azért kifejezetten tragikus, mert két év börtönbüntetésre ítélték szodomia (szexuális kapcsolat férfiak között) miatt, ami annyira tönkre tette az egészségét, hogy a szabadulása után pár évvel meg is halt. Már maga a per és bírósági tárgyalás is megérne egy egész napos programot, de ha érdekel titeket, akár Wikipédián is utána lehet olvasni.

Alan Turing: angol matematikus, ő alkotta meg azt a gépet, amivel fel lehetett törni a német kódokat, és ezzel évekkel rövidítette meg a második világháborút. Ennek ellenére az ő élete meglehetősen tragikus véget ért.
Amikor lebukott, hogy viszonya van egy másik férfival, választhatott a börtönbüntetés vagy a kémiai kasztrálás között. Az utóbbit választotta, és két évvel később öngyilkos lett. Egészen 2011-ig kellett várni arra, hogy Turing bocsánatban részesüljön és elismerjék az érdemeit.

Az azért mindenképpen szomorú, hogy ha tanulunk is az iskolában ezekről az emberekről, az életük egy nagyon meghatározó részét, illetve azt, hogy milyen atrocitások érték őket, valahogy mindig elfelejtik megemlíteni.

Nézzünk pár magyar személyt is.

És ha már szóbajöttek a fontos, életük során nagy hatást gyakorló irodalmi és történelmi személyek, nézzünk pár magyar alkotót is. Őket tényleg csak felsorolás szintjén:
Faludy György (költő), Karády Katalin (színész, énekes), Pilinszky János (költő). Egyes feltételezések szerint Kölcsey Ferenc is érdeklődött a saját neme iránt, Nyáry Krisztián megosztó véleménye, miszerint Kölcsey beteljesületlen érzelmeket táplált barátja, Szemere Pál iránt, meglehetősen nagy irodalomtörténészeti vitát váltott ki.

Ha a magyar alkotók közül is említenem kellene valakit, aki nagy hatással volt rám, az Pilinszky János. Legalább akkora szerepe volt abban, hogy bele merjek fogni abba, amit most is csinálok, mint a külföldiek közül Virginia Woolfnak. A választott kép sem véletlen éppen emiatt.

Mit tartok az LMBTQ+ írás legfőbb nehézségének?

Az előítéleteket. Hiába írok például egy történelmi regényt meleg főszereplőkkel, mint amilyen a Gyufaláng, azonnal rákerül a címke. Onnantól nem igazán kezelik történelminek, mintha azért, mert LMBTQ+ is, már nem lenne teljes értékű benne a történelmi vonal. Onnantól kezdve “csak egy” LMBTQ+ regény történelmi vonásokkal. Pedig pont azt az adott korabeli hátteret igyekeztem a lehető leghitelesebben bemutatni, amiben a főszereplőimhez hasonló embereknek élnie és boldogulnia kellett. Pont ezek miatt a sorsok miatt kellene történelmi regénynek számítania. És ez a megkülönböztetés nagyon zavar. Pedig itt “csak” a könyveim sorsáról van szó, nem létező, akkor élt, vagy most élő emberekről. Ha egy könyvnek ilyen nehéz, milyen lehet akkor nekik?

De hogy ne negatív gondolatokkal fejezzem be ezt az eszmefuttatást, szót kell ejtenem arról is, hogy mit tartok a legjobbnak az LMBTQ+ írásban. Ez pedig a fogadtatás és a hála. Mivel még mindig viszonylag kevés LMBTQ+ könyv érhető el magyarul a könyvpiac összességéhez nézve (külföldön azért sokkal jobb ez az arány), mindig nagyon nagy lelkesedéssel fogadják az új könyveket. Legalábbis nekem abszolút ez volt a tapasztalatom. Megérte a befektetett rengeteg munka, hiszen rengeteg szeretet kaptak a könyveim azoktól, akik eddig olvasták őket. És ezért elmondhatatlanul hálás vagyok.

Ennyi fért bele a napba és ebbe a rendhagyó bejegyzésbe is, azért remélem, hogy érdekesnek találtátok. Köszönöm, ha velem tartottatok a Facebook csoportban is és itt is. 🙂

Jegyzetek

• Borítókép forrása: unsplash.com (Jason Leung)
• Egyéb képek megjelölés szerint