Közben Elliott az ölébe mászott, és egyre követelőzőbben csókolta. Ő pedig nem állt ellent. Soha annyira édeset nem ízlelt még, mint Elliott ajkai. Szerette elveszteni magát abban az őszinte felkínálkozásban. Szerette Elliottot. Fogalma sem volt, miért nem mondta még ki, vagy hogy mire várt még. Elliott neki adta a szívét, és bár ő sem mondta ki azt a szót, ennél őszintébb nem is lehetett volna a vallomás. Nyr volt az, akit mégis visszatartott valami.

De ezek a gondolatok azonnal kihullottak a fejéből, amint Elliott testét az övének préselte, és úgy billentette a csípőjét, hogy a merevedésük szorosan egymásnak feszüljön. Folytatta egy darabig ezt a ringatózó mozgást, egészen addig amíg kényelmetlen nem lett köztük a lenvászon szövet súrlódása. Kelletlenül megállt, de a csókokkal nem hagyott fel.

– Nyr – súgta, amikor egy pillanatra elengedték egymást levegőért –, kérlek… nem bírom ki, ha megint nem…

Nem tudta végigmondani, mert Nyr a háta mögé nyúlt, és egy lendületes mozdulattal végigfektette a barlang ajtajában a sziklán. Akkor döbbent rá, hogy ő sem bírja tovább. Olyan sokáig állt ellen Elliottnak, képtelen még most is, az elválás – de legalábbis az addig megszokott életük végének – küszöbén is erőt venni magán. Szétnyitotta Elliott ingét, a fiú pedig kissé megemelkedett, és hagyta lecsúszni a vállairól. Közben végig csókolta Nyrt, és vakon igyekezett megszabadítani őt is a ruháitól.

Később biztos nem fognak magyarázattal szolgálni rá, hogy nem szaggatták szét az inget és nadrágot egymáson. De végre nem maradt köztük semmi csupasz bőrükön kívül. Akkor először voltak teljesen meztelenek egymás előtt. Persze Nyr látta már Elliottot csupaszon, amikor a sérülései után gondját viselte. De az egészen más volt, mint a most. Akkor még nem értékelte úgy Elliott sápadt, fehér, de narancssárgás – majdnem arany – szeplőkkel pettyezett bőrét, mint most. Akkor még nem varázsolta el annyira arcának finom, mégis határozott csontozata, szeme metszése, haja meleg barnasága.

De most a lélegzete is elakadt tőle, és a szíve – Elliott szíve – is őrült kalapálásba kezdett a fiú puszta látványától is. Végigsimított Elliott mellkasán, lapos hasán, míg a keze meg nem állapodott ágaskodó merevségén. Szorosan ráfogott, és miközben keze ütemesen fel-le kezdett járni rajta, ajkai végigsiklottak a fiú állán, majd elindultak lefelé, végig a torkán, és végül ott állapodtak meg, ahol kecses nyaka a vállához csatlakozott.

Olyan hevesen csókolta, hogy kétsége sem lehetett afelől, milyen élénk lila nyomot fog rajta hagyni, de képtelen volt törődni vele. Meg akarta jelölni Elliottot, meg kellett jelölnie, hogy mindenki lássa és tudja, már tartozik valakihez. Egészen pontosan hozzá. Érezte, hogy Elliott hátraveti a fejét, minden felhatalmazást megadott maga fölött neki. És ő élt is vele.

Annyi mindent meg akart tenni a fiú testével, de mivel mindketten olyan sokáig fogták vissza magukat, tudta, hogy a feléig sem jutnának annak, amit szeretett volna. Mindenképp módot kell majd találnia minden másra is. De egyelőre most beéri ezzel a heves kapkodással.

Ő maga is olyan fájdalmasan merev volt, azt sem tudta, hogy tud még annyira gondolkodni, hogy mindkettejük gyönyörére egyszerre tudjon koncentrálni. Egy pillanatra elengedte Elliott lüktető erekcióját, de a csókokkal még nem hagyott fel. Amikor a fiú felháborodva felnyögött alatta, Nyr ajka kaján vigyorba húzódott. Jól esett tovább tüzelni a fiút, ezért annyira elnyújtotta a várakozását, amennyire csak képes volt magát is várakoztatni.

Eddigre már Elliott lábai közt térdelt – képtelenség lett volna felidéznie, hogyan és mikor került oda –, a fiú lábai körülfogták a csípőjét, és ellentmondást nem tűrően húzták egyre közelebb. És most, hogy egy kissé elemelkedett róla, Elliott két karjával kinyúlt érte, hogy megkapaszkodjon benne, hogy visszahúzza magára. Nyr vágyaktól égő tekintettel nézett végig rajta, és elmondhatatlan boldogságot érzett, hogy Elliott szemében is ugyanazt a vágyakozást látta, ami őt is égette belülről.

A fiú követelőző türelmetlensége őt is még tovább hevítette. Mégis arcán cinkos vigyorral ragadta meg Elliott két kezét, a feje fölé emelte őket a csuklóinál fogva, majd lenyomta a szikára, hogy mozdulni se tudjon alatta.

– Nyr, ne gyötörj…

A fiú vonaglott az ő nagyobb, erősebb teste alatt, mindent megtett, hogy feszülő erekciójukat egymásnak préselje, és egy kis súrlódást lopjon. Nyr még mindig vigyorogva szabad kezébe köpött, és összefogta magukat. Olyan jó érzés volt saját markának határozott szorításában Elliott forróságának feszülve, hogy ő sem tudta megállni, önkéntelenül felnyögött. Elliott pedig követte a példáját. Remegett Nyr markában, és azoktól az édes hangoktól, amik kiszöktek a fiatalabb ajkai közül, ő is szinte eszét vesztette.

Tempósan kezdte föl-le mozgatni a kezét kettejükön, és elégedettem érezte magán, hogy Elliott minden mozdulatát egy reszkető lökéssel követi. Szemét szorosan összezárta, mintha így jobban érezhetné a bőre alatt vibráló összes gyönyört. Nyr ismét megcsókolta, az a csók heves volt és követelőző, nem nem akadt benne semmi gyengéd, az a csók birtokba akarta venni Elliott testét és lelkét, és üdvözítő tudattal töltötte el, hogy a fiú és éppen arra vágyik, hogy birtokba vegye. Ő és senki más.

Nem kellett hozzá sok, mind a ketten a beteljesülés szélre kerültek. Még egy vagy két mozdulat, és belezuhannak a gyönyörökbe. Legalábbis Nyr úgy érezte, mintha egy szakadék szélén billegne, és csak azt várná, hogy Elliottal együtt fejest ugorhasson abba a mindent átjáró boldogságba.

Elengedte a fiú ajkait. Látnia kellett arcán a beteljesülést. Elengedte a karjait is, amiket addig a feje mögött a sziklán tartott. Hosszú ujjai becsúsztak a fiú puha tincsei közé, rámarkoltak, kissé hátrahúzták a fejét, amitől nyaka ívbe feszült, áldozatként felkínálva fehér bőrű torkát.

– Elliott, nézz rám – súgta a fiú égetően forró bőrére –, látnom kell az arcod, mikor…

Nem tudta végig mondani, mert ahogy a fiú szeme kinyílt, és az a vágyaktól ködös pillantás az övébe fúródott, szavát szegte. Keze továbbra is fáradhatatlanul mozgott magukon, ezt Elliott lökései tették igazán tökéletessé. És az utolsó ritmusát vesztett csípőrándulások már túl soknak bizonyultak, képtelenséggé téve a továbbot. Egyszerre, együtt, éles gyönyörkiáltásokkal buktak át a határon, és együtt zuhantak bele valami addig felfoghatatlan és ismeretlen érzéshalmazba. Nyr minden pórusa gyönyörtől vibrált, még a látása is elhomályosult tőle.

Ahogy kimerülve, kifulladva Elliottra hanyatlott, a fiú az átélt boldogságtól kontrollálatlanul remegett alatta. Akkor vette észre, hogy olyan szorosan kapaszkodik bele, hogy körmeivel minden bizonnyal nyomot hatott a hátán. De ez a legkevésbé sem érdekelte. Csak az, hogy ott feküdhettek a nappaltalan erődben, boldogsággal körülvéve, kéjek verejtékével fedve.