Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nagyon szerettem gyerekkoromban a kalandválasztós, „lapogztatós”, amolyan interaktív történeteket. Nagyon élveztem, hogy én választhattam meg az események folytatását.

Próbáltam előkeresni azokat, amik a kedvenceim voltak évekkel ezelőtt, amiket milliószor olvastam, de egy kivételével nem találtam meg őket. Ennek a fő oka az, hogy sajnos nem emlékszem sem a címükre, sem az író(k)ra, egyet kivéve.

Még olvasni tanultam, amikor a szüleimtől megkaptam Jim Razzi: Hófehérke az elvarázsolt rengetegben című kalandválasztós könyvét. Olyannyira az elején voltam még akkor a tanulásnak, hogy eleinte a szüleim olvasták fel a történeteket a könyből. Természetesen voltak kedvenceim, és a végén már kívülről tudtam őket. Aztán, amikor már magamtól is tudtam olvasni, akkor egyedül mentem végig újra meg újra a kendvenc kalandjaimon. Annyiszor olvastam ezt a könyvet, hogy egy idő után levált a gerince, és a belív kiesett a keménytáblás kötésből.

Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy némiképp zavart, hogy a borítón, illetve az illusztrációkon a főszereplő egyértelműen fiú, ráadásul szőke és kék szemű, mint a legáltalánosabb mesehősöknek a történetekben. Jobban szerettem volna, ha mondjuk csak a sziluettjét látjuk, hogy bármilyen és bárki lehessen. Pár helyen átrajzoltam a szereplőt, olyan legyen, amilyennek én szerettem volna.

Pár év elteltével fedeztem fel két másik, de hasonlóan kalandválasztós történetet. Az egyik időutazós volt, amiben a dinoszauruszok korába kellett visszautaznia az olvasónak, valamit meg kellett ott szerezni és visszavinni a saját korunkba. (Sajnos ennél többre nem nagyon emlékszem, de ha valaki felismeri, és tudja, ki az író és mi a címe, az írja meg nekem is. Nagyon hálás lennék érte.) Egyébként gyorsan ez a kötet lett a kedvencem. Nekem nem volt meg, de az biztos, hogy rengetegszer kölcsönöztem ki a megyei könyvtárból. A szabadidőm nagy részét ott töltöttem, számát sem tudom mennyi könyvet olvastam el onnan.

Egyébként ez a dinós regény egy kalandválasztós könyvsorozat része volt, de nálunk a könyvtárban két kötet volt még meg belőle. Az egyik ez az időutazós, a másik pedig valami középkori, mágusos fantasy, de abból még kevesebbre emlékszem, mert az sokkal kevésbé tetszett, mint a másik. Nem is olvastam annyiszor.

Az még rémlik, hogy amíg a dinoszauruszosban csak simán oda kellett lapozni a megfelelő oldalra a kalandok folytatásához, addig a középkori történetben nem volt ez ennyire egyszerű. Voltak feladatok, mint egy nagyon leegyszerűsített szerepjátékban, és a teljesítéséhez dobókockával kellett dobni. Az határozta meg, hogy hova kellett lapozunk a folytatáshoz, hogy sikerült-e eleget dobni a feladat teljesítéséhez.

Az az igazság, hogy gyerekként ezt kifejezetten macerának éreztem. Egyébként is ágyban fekve és olvasgatva hogyan lehetne dobni? Ezért általában nem is idegesítettem magam ilyenekkel, hanem csak simán úgy lapoztam, mintha azt az eredményt dobtam volna, amerre tovább akartam haladni. Persze ha ma olvasnék ilyen történeteket, akkor megpróbálnék rendesen dobni a kockával, és az azáltal megszabott irányban folytatnám a kalandjaimat.

Viszont már akkor felmerült bennem, hogy szeretnék én is egyszer interaktív történetet írni. Sokáig gondolkodtam azon, hogy lehetne ezt a legjobban csinálni. Szívesen raknám össze úgy, hogy „lapozgatós” legyen, de ha szeretném veletek is megosztani, akkor nincs igazán alkalmas platform erre. Sem a blogon, sem wattpadon nem tudnám ezt igazán jól kivitelezni.

Ezért egyelőre abban maradtam magammal, hogy egy „egyszerűsített” interaktív történetet próbálok írni, ami annyit takarna, hogy fejezetenként az olvasók szavaznák meg a történet folytatását. Jelenleg is van egy ilyen, futó történetem. Igaz, Ole naplója egy ideje szünetel, de szeretném újra felvenni a fonalat, és onnan folytatni, ahol korábban abba maradt. Az eddig elkészült részek olvashatók itt a blogon és a Wattpadon is.

Vannak egyéb terveim is ezzel a történettel kapcsolatban. Például az, hogy írnék egy-két elágazó fejezetet, amik arról szólnának, amiket nem szavaztatok meg. Ezek vagy visszacsatlakoznának később a fő csapásirányba, vagy egy másik lezárást adnának a történetnek. Ezzel tudnám a lehető legjobban imitálni a „lapozagást” online platformon.

Ez viszont nagy eséllyel csak a blogon tudnám megvalósítani, mivel itt lehet linkelni, hogy hova kattintsatok, ha az egyik, vagy a másik opciót akarjátok olvasni. Itt pedig viszonylag egyszerűen meg lehet valósítani ezt az interaktivitást. Éppen emiatt a Wattpadra csak az általatok “kánonnak” megszavazott verzió kerül majd fel. Az elágazásokat csak itt a blogon lehet majd elérni.

Remélem, sikerült felkeltenem az érdeklődéseteket ezzel a pár aprósággal. Ha minden jól megy, hamarosan érkezik majd az első alternatív fejezet, egy olyan, amit korábban nem szavaztatok meg. Ehhez persze pár apróságot meg kell még csinálnom a blogon, csak ezután fogom tudni megvalósítani ezt a tervet.

Jegyzet

• Borítókép forrása: unsplash.com (Jon Tyson)
• Egyéb képek forrása: jelölés szerint