Loire azután sem ébredt fel, hogy kiesett a korábbi álom feketeségéből. Azt érezte, mintha hullámozna alatta a világ, és ettől a folyamatos mozgástól hányingere támadt. Valaki hideg borogatást cserélt a homlokán, majd egy nehéz tenyér nehezedett a mellkasára. Mintha téptek volna belőle valamit, rettenetesen fájt. Az sem lehetett volna rosszabb, ha a bőrét próbálnák felszakítani,…

Loire hagyta, hogy visszakísérjék a számukra kijelölt szobába. Fáradt volt, nem gondolta volna, hogy a gyógyulás ennyi erőt kivesz belőle. És Ward miatt is rettenetesen érezte magát. Fájt, hogy el kell játszania a hidegséget és számítást. Persze viselkedéséből semmi sem volt igaz, ő nem úgy ragaszkodott hozzá, mint valami trófeához, vagy babához.

Luther miután egyeztetett Félixszel az aznapi teendőiről, az Közös Együttélés Minisztériumába indult, hogy fogadja Harmadikot a legutóbb megbeszéltek szerint. A komornyikkal csak azt akarta tisztázni, mikorra hozza az irodájába Lexingtont. Az öregnek bőven volt még ideje, mert a Magisternek előtte pár rettenetesen unalmas meetingen is részt kellett vennie.

Espada másnap reggel hasogató fejfájásra ébredt. Egészen pontosan rögtön az után, hogy egy hatalmas puffanást hallott, amiről nem tudta megállapítani, honnan jön. A szíve azonnal robbanásszerű sebességgel kezdett kalapálni, a szeme kipattant. De nem látott semmit, csak sötétet, és valami beazonosíthatatlan füstöt és égett szagot érzett.

Másnap reggel – legalábbis úgy sejtette, hogy akkor – Loire arra ébredt, hogy a fejét forgatják, a karján és nyakán hatalmasra nőtt hólyagokat vizslatják. Beszéltek is a feje fölött, de nem értett belőle semmit, minden hang úgy zúgott a hallójárataiban, mintha csak víz alatt lebegve érnék a szavak. Kinyitotta a szemét, de elmosódott foltokat látott…

Mikor Harmadik hazaért, már minden testvére aludt, egyetlen lámpa sem égett az akkor épp hetüknek szűkös lakásban. Halkan levette a cipőjét, és besurrant a dolgozószobaként, nappaliként és étkezőként is használt legnagyobb szobába. Felkattintotta a kislámpát az asztalán, és bekapcsolta a laptopját. Mielőtt nekilátott korábban kiötlött terve megvalósításának, kivett még egy energiaitalt a hűtűből. Szükségét érezte,…

Harmadik még fel sem ocsúdott az aznapi rengeteg történésből, és már azon kapta magát, hogy a Bastiontól kapott címen fellelhető étterem felé sétál. Jól elment az egész napja Lawrence-szel, Lutherrel, meg utána a tervezgetéssel. De legalább indulásig egész pofás és jól használható mágia detektort tudott kiötleni Félixnek. Még összebütykölni is elkezdett egy alapverziót, csakhogy arra…

Félix egy olyan kávézóba vitte, amilyet még sosem látott. Még a szája is tátva maradt, amikor az öreg az elfüggönyözött boxhoz vezette. Harmadik azonnal tudta, hogy itt aztán tényleg nyugodtan beszélhetnek bármiről, minden titok a megbűvölt függönyök túloldalán marad. Elképzelni sem tudta, mennyibe kerülhet ebben a kávézóban egy óra, de ahogy jobban belegondolt, talán nem…

Harmadikot legnagyobb meglepetésére reggel Pascal személyesen kereste fel az otthonában. Épp ébredezett, amikor meghallotta a csengőt, ami aztán minden álmot kiűzött a szeméből. Pizsamanadrágban és szakadt pólóban nyitott ajtót. Látogatója nem udvariaskodott vele, köszönésre sem méltatta, hanem egyből Harmadikra zúdította, amiért jött.

A Fő aznap már nem jött vissza, valószínűleg jó messzire szólította az elfoglaltsága. Loire-t pedig annyira kimerítette a sok izgalom, hogy végül egy kisebb séta után a palotának is beillő házban és kertben, inkább úgy döntött, hogy lepihen. Pedig eleinte gyermeki lelkesedéssel ment egyik szobából a másikba, egyik ajtót nyitotta ki a másik után. Aztán…

Trigger Warning: Explicit szexuális tartalom, durva szex a fejezet első felében szétszórtan. Ward Loire ágya mellett ült egy széken. Lábát megtámasztotta a kereten, és unott mozdulatokkal hintázott a széken. Fogalma sem volt róla, mióta tölti ezzel az időt. Csak afelől nem maradtak kétségei, hogy órák óta. Nem is érdekelte igazán, ebből az egészből csak a…

– Szia apa. Remélem, nem hívlak rosszkor. – Hát, nem érek most rá, dolgozom. Elég sok dolgom van. – Oh… igazából sejtettem. Csak… akartam beszélgetni veled a kocsmában történtekről. – Feltétlenül most akarsz erről beszélni? Nem lenne jobb személyesen? Mondjuk ma vacsora után?

Trigger warning: kínzás és vér a fejezet második felében (az elválasztó után) Harmadik sóhajtott egy hatalmasat. Nem volt könnyű megtalálnia Pascal rejtekhelyét, hát még feltűnésmentesen eljutnia oda. Autót nem mert bérelni, a tömegközlekedést, és a zsúfolt helyeket is kerülte, ahogy a kamerák kereszttüzétől is igyekezett távol maradni. Azt sem bizonyult egyszerűnek megtudnia, hogy Aeterniát nála…

„Ez itt a Transcontinental Show Esti kiadása. A stúdióban Mirror Jonas, és vendége az Új-Kontinens Magistere, Luther!”

Este nyolcra érkeztek meg a szórakozóhelyre, ahova Harmadik hívta őket. Nem épp Lombardia legjobb környékén volt fellelhető. Inkább lehetett volna késdobálónak nevezni, mint bármi másnak. Espada és Bastion is azonnal megértették, itt miért nincs mitől tartania társuknak. Itt valóban érdektelennek tűnt a többi jóval keményebb kötésű alak közt.

Espada az utóbbi pár napban nem nagyon tudott aludni. Éjszaka általában álmatlanul forgolódott, és az odaát történteken jártak a gondolatai, mintha egy része – valami belőle – a csatatereken maradt volna. Vagy ha épp nem a Régi-kontinens miatt nem tudott aludni, akkor Tara hol vidám, hol könnytől maszatos arcocskáját látta maga előtt. Akkor pedig azon…

Loire a tengeri utazás első pár napjában alatt többet aludt, mint amennyi időt ébren tudott tölteni. Eleinte csak akkor tért magához, amikor Ward ébresztette, hogy a mágusok enni hoztak nekik, és belediktált valamennyi éltelt, a többitől pedig óvatosan megszabadult, hogy senki se foghasson gyanút a személyét illetően. A férfi azt sem engedte elfelejteni, hogy bekenje…

Miután Loire-t az ágyra fektették, megérezte az ismeretlen kezet a bőrén. Időbe telt, mire felfogta, hogy vizsgálják, de erőtlennek bizonyult ahhoz, hogy tiltakozzon. Aztán eltöltötte az a furcsa érzés. Az amikor a Lény járta át a belsejét. Most is ez történt. A Lény végig ott volt vele, amíg az orvos felmérte az állapotát, majd ráolvasott….

Ward átkarolta Loire derekát, és igyekezett annyira megkönnyíteni neki a járást, amennyire csak tudta. A lány továbbra is vacakul volt, gyengének érezte magát, és égette a láz. Szinte lógott a férfi karjaiban, ezért pár lépés után úgy döntött, inkább a hátára veszi. Hiszen ha továbbra is így ráncigálja maga után, az apja emberei – akiket…