A mai nap (11.04) lehetőségem nyílt beszélgetős napot tartani a fent említett Facebook csoportban. Hogy senki se maradjon ki az eseményekből, szemezgettem kicsit a kérdésekből, ezeket olvashatjátok lentebb.

Válaszom:
Vannak. Mondjuk mostanában nem tudtam velük tartani a kapcsolatot a civil munkám és sok egyéb más miatt. De egyetemista koromban közös albérletben laktam egy meleg párral, akik nagyon jó barátaim lettek. Velük rengeteget beszélgettem arról, hogy milyen is az életük, milyen nehézségekbe ütköznek a mindennapokban. Tényleg úgy látom, hogy mindenkinek le kellene ülnie beszélgetni ilyen emberekkel, hogy meglássák, és megértsék, hogy nincs mitől tartaniuk. Szóval igen, a korábbi élményeim sok inspirációt adnak mindenhez, amiket írok.

Hozzászólás:
Ez olyan izgalmasan hangzik. 😀 Én nagyon szívesen vennék egy ilyen beszélgetést. Olyan szívesen csatlakoznék hozzátok. 😁

Hozzászólás valaki mástól:
Nem érezted azt hogy szerelmes lehet beléd egy nő? az ember ki van téve ennek. Engem fel akart szedni egy meleg nő, végig gondoltam az egészet és arra a következtetésre jutottam hogy nem adom fel a keresztényi életemet és szeretnék férfiakkal kapcsolatot teremteni.

Válaszom:
Szerintem nincs ezzel semmi gond. Nekem van két nagyon jó barátnőm, akik egy ideig egy pár voltak, és azóta is nagyon jó barátok vagyunk. És nálam is próbálkozott már leszbikus nő, és köztünk sem lett semmi. De ettől függetlenül nem lettünk rosszban, vagy ellenséges viszonyban. A másik pedig az, hogy nem hiszem, hogy egy adott ember választása keresztényi élettel lenne összefüggésben. Ha valaki e szerint szeretne élni, tegye. Mindenki legyen együtt azzal (és olyan közösségben), akivel szeretne, és legyen boldog egy olyan emberrel, akivel kölcsönösen egymást választják. De persze csak úgy, hogy az ne menjen mások boldogságának/életének a kárára. Ha valakinek nőként ez a férfiakat jelenti, vagy fordítva, legyen, de ha valaki a saját neméhez vonzódik, azzal sincs semmi baj.

Válaszom:
Eredetileg egy novellának szántam, amit a Kis gyufaárus lány című mese ihletett. Arról szólt volna, hogy Tamás reményvesztetten bolyong Budapest utcáin, és visszaemlékezik a századossal kötött barátságára, illetve mindenre, ami nem történt meg köztük. Aztán a végén Sándor túl későn talált volna rá. A könyv elején szerintem még lehet látni egy kissé, hogy milyen fordulattal terveztem megírni. De ahogy egyre jobban megismertem Tamást és Sándort, rá kellett jönnöm, hogy ez lett volna a legnagyobb kegyetlenség, amit elkövethettem volna ellenük.

A kérdező válasza:
Még nem olvastam a könyved, ettől függetlenül örülök,hogy továbbvitted és nem voltál velük kegyetlen. 😀❤️

Hozzászólás valaki mástól:
Jajj imádom azt a mesét. Érdekesen hangzik a történet.

Válaszom:
Én is nagyon szeretem, bár gyerekkoromban mindig zokogtam rajta.

Válaszom:
Igen, többen emelték már ki eddig, hogy örülnek annak, amilyen témában írok, sőt hogy történelmi melegregényt írtam, hiszem ez az alkategória még alulreprezentáltabb, mint maga az LMBTQ zsáner. De hogy a visszajelzők közül ki meleg, azt nem tudom, ezt nem írták bele az értékelésekbe.És természetesen kaptam negatív visszajelzéseket is. Finoman megfogalmazva, a legtöbbnek annyi volt a lényege, hogy már a kiadót sem értik, hogy minek enged ilyen szemetet megjelenni.

A kérdező válasza:
Hát a te esetedben sajnos gyakorlatilag garantált pár rosszindulatú visszajelzés. De az nagyon jó, hogy sok pozitívat kaptál. 🙂 Tényleg nagyon érdekesnek tűnik a történelmi melegregény. Egyedi. 🙂

Ezeket gondoltam megmutatni nektek, remélem volt köztük olyan, amit érdekesnek találtatok.

Jegyzet

Borítókép forrása: unsplash.com (Brett Jordan)