Kötetlen beszélgetés és Smaragd díj átadás az Agave kávézóban

Február 10-én többedik alkalommal került megrendezésre a kötetlen beszélgetés az Agave könyvek és kávézóban a Smaragd kiadó és a Stílus és Technika szervezésében. Minden alkalomra készülnek valamilyen témával, ami hasznos az íróknak/írópalántáknak, és érdekes az olvasóknak is. Viszont attól még, hogy van fő csapásirány az este alatt, nem jelenti azt, hogy nem folyhat szabadon bármilyen irányba a beszélgetés. Én most vettem részt másodszor ezen az alkalmon, eddig sajnos betegeskedés miatt a többi meghiúsult.

Ez a mostani alkalom abból a szempontból is különleges volt a választott beszélgetős témák mellett, hogy Kittiék a Smaragd díj 2021 átadását is ekkora tervezték. Erről majd egy kicsit később ejtek szót. Nézzük először, hogy miről is beszégettünk csütörtökön.

Szerzői jogok

A Stílus és Technika tartott előadást erről a témáról, ami minden szerzőnek hasznos, hiszen sosem lehet eleget tanulni a jogainkról. Fontos tisztában lenni egyrészt azzal is, hogy a kiadók milyen jogokkal rendelkeznek a náluk levő történetekkel kapcsolatban, és azt is érdemes tudni, hogy íróként nekünk milyen jogaink vannak. Emellett pedig nem szabad megfeledkezni a két fél kötelességeiről sem.

Konkrét példákkal élve szó esett arról, hogyan kell/lehet hozzájárulást kérni művek közzétételéhez, és hogy adhatja az író a beleegyezését ehhez. De felmerült még élő/létező/történelmi személyek megjelenítése regényekben/írásokban, vagy az, hogyan ábrázolhatóak valós személyek alapján alkotott kitalált karakterek, hogy abból ne legyen probléma.

Nem szeretnék ebbe igazán mélyen belemenni, mert közel sem tudnám olyan jól megfogalmazni, mint amennyire Wágner Szilárd összeszedte és átadta ezeket, de ha érdekel titeket a téma, mindenképpen nézzetek be a Stílus és Technika Facebook csoportjába, mert rengeteg érdekességet találhattok itt, olvashattok szerzői jogi alapfogalmakról és gyakorlati alkalmazásukról is az írástechnika mellett.

Beszélgetés a könyvkiadásról, saját tapasztalataim

A szerzői jog után én beszéltem, beszélgettem a könyvkiadással kapcsolatos tapasztalataimról.

Az gondolom, nem titok, hogy kiadót váltottam, és tavaly már a Smaragd kiadónál folytattam a munkát. Röviden összefoglalva, nem mindennel voltam elégedett, de ez nem változtat azon, hogy azért mindig hálás leszek, hogy esélyt adtak, hiszen a Gyufaláng mégiscsak náluk jelent meg. Egyébként azt a döntést, hogy másik kiadóhoz menjek nagyon hosszú, hetekig tartó tépelődés előzte meg.

Itt a blogon már többször is írtam, hogy eléggé nehezen lépek ki a komfortzónámból, és egy másik kiadó választása minden szempontból kimeríti ezt. Több kiadót is megnéztem, gondolkoztam, hogy kiknél lenne érdemes szerencsét próbálni. Végül összeállítottam egy listát, amin három kiadó szerepelt a Smaragd kiadóval az élen. Úgy voltam vele, hogy sorban minddel megpróbálom felvenni a kapcsolatot, és ha nem járok sikerrel, még mindig újra tervezhetek. De szerencsére erre nem volt szükség, mert Kittivel gyorsan közös nevezőre jutottunk. Ennek kifejezetten örültem, mert a Smaragd kiadó volt a legszimpatikusabb az összes közül, és cseppet sem bántam, hogy végül nem lett szükség a másik kettőre.

Tavaly év elején el is kezdtük a közös munkát az Edinburgh kék fényein, majd ennek megjelenése után az Éjfeketén.

A tavalyi kifejezetten kemény év volt, két regény és egy novella megjelenésével, amiről itt már írtam részletesen. Azt viszont biztos, hogy ilyen jó csapattal még sosem dolgoztam együtt. Minden nehézsége ellenére is nagyon élveztem a szerkesztést, korrektúrát, nagyon szerettem a kéziratokat javítani, csinosítani. Abszolút hasznos volt ez az időszak, rengeteg új dolgot tanultam az írásról, a kiadás folyamatáról, és természetesen a türelmet is sikerült elsajátítanom, ami nem volt igazi erényem eddig. Illetve a csapatot is nagyon megszerettem, mert szerintem egy nagyon jó közösség jött össze a kiadó, a Stílus és Technika tagjaival, meg persze a szerzőkkel. Ezt pedig nem cserélném el semmire. Teljesen elégedett vagyok itt, és nagyon várom, hogy a többi könyvem is megszülethessen náluk.

Összefoglalva, nekem nagyon jól sült el ez a komfortzónából kilépés. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy tegyen vele egy próbát.

Smaragd díj átadás

És végül elérkeztünk az utolsó részhez, a Smaragd díjhoz. Ezt szándékosan a végére tartogattam.

Kitti még január elején készített egy szavazást a Molyon, ahol a kiadónál megjelent könyvekre, ezek könyvborítóira és szerzőkre lehetett szavazni. Emellett nézték a reakciókat is, amik a közösségi médiás posztokra érkeztek, illetve időarányosan az eladásokat is. Ezekből alakult ki egy viszonylag bonyolult pontrendszer, ami alapján kiválasztásra került a Smaragd díj 2021 nyertese.

És legnagyobb meglepetésemre, én nyertem meg. Azt tudtam, hogy ott vagyok a három esélyes között, de ara őszintén nem számítottam, hogy én értem el a legtöbb pontot. Nagyon jó érzés volt, és nagyon meg is hatódtam rajta. Nagyon örültem a díjnak, és az ajándékoknak is. Kaptam ugyanis egy bögrét, amit Dennis bögréje ihletett az Edinburgh kék fényeiből, és egy Éjfekete festményt (ebbe már az első pillanatban beleszerettem), ami azóta már el is foglalta a helyét a lakásunkban. Mondhatjuk, hogy szóhoz sem jutottam a meghatottságtól.

Annyira jó érzés volt, és nagyon jó visszajelzés. Tényleg alig hittem el, és ha voltak is kétségeim, hogy érdemes-e folytatni, és megéri-e ez a rengeteg munka, azok most szétfoszlottak. Sőt, kaptam egy hatalmas lendületet, hogy továbbra is folytassam. Nagyon hálás vagyok a kiadónak a lehetőségért és az összes támogatásért, amit valaha kaptam, akár tőlük, akár olvasóktól és barátoktól. Annak is örültem, hogy sokan el tudtak jönni erre az eseményre.

Ezzel zárnám is soraimat a csütörtöki kötetlen beszélgetésről. Ha esetleg érdekel Titeket egy ilyen összejövetel, és szívesen találkoznátok írókkal, más olvasókkal, akkor érdemes figyelni a Facebookot, a Smaragd Kiadó ugyanis ott szokta meghirdetni az eseményt. Ott minden fontos információ megtalálható.