Az Éjfekete két nagyon fontos helyszíne

Korábban – viszonylag régen – írtam egy bejegyzést az Edinburgh kék fényei című regényem néhány fontos helyszínéről. És úgy gondoltam, hogy folytathatnám ezt a megkezdett sort, de most az Éjfeketéből hoznék két számomra fontos helyet.

A bentlakásos iskola (apátság/korábbi erőd Fort Augustusban)

Mint az a könyv legelején kiderül, Elliott bentlakásos iskolába jár, ezeket angolul boarding school-nak hívják. Ez az iskolatípus kifejezetten jellemző Angliára, a diákok általában tizenkét éves koruktól járnak ide, amíg be nem töltik a tizennyolcat. Vannak olyan iskolák, ahonnan hazamehetnek az iskolai szünetekre, de vannak olyanok is, ahol nincs ilyen évközi hazajárás, csak az év végén mehetnek haza a nebulók. Elliott olyan iskolába jár, ahonnan haza is lehet menni a szünetekre, de ha úgy alakul, akkor akár a nyarat is ott lehet tölteni.

Amikor először voltam Skóciában, az egyik barátom ajánlotta, hogy Fort Augustusba mindenképp menjünk el. És mi meg is fogadtuk a javaslatot, és sikerült a korábbi apátságban szállást szereznünk a Loch Ness partján.

Ezt egy ideje már átalakították lakóépületté, sőt több egyéb lakóház is épült azóta köré. Amíg mi ott voltunk, több lakást is árultak akár a nagy komplexumban, akár amik az évek alatt köré nőttek. Konkrétan azt is, amit a kinttartózkodásunkra béreltünk. Imádtam, a legkényelmesebb lakás volt, ahol valaha csak laktam. Egyébként vérzett a szívünk, mert akkor, évekkel ezelőtt árulták 161 millió magyar forintnak megfelelő fontért (de hé, ez még mindig olcsóbb, mint egy villa a budai hegyekben).

Ahogy már említettem fentebb, a volt apátság egyébként a Loch Ness partjára épült, a lakások egy része a tóra néz. A mi lakásunk az épület komplexum másik oldalán helyezkedett el, így mi nem láttuk a tavat, de a kilátás a skót hegyekre így is elmondhatatlanul szép volt.

A települést egyébként, ahol az apátság található, az 1715-ös jakobinus felkelésig (ez az egyik előzménye Diana Gabaldon Outlander – Az idegen című könyvsorozatának) a skót kelta nevén hívták, vagyis Kiliwhimin-nek. A felkelés leverése után kapta az új nevét, amikor Wade brit tábornok erődöt építtetett ide, ezt pedig William Augustus, Cumberland hercege után Fort Augustusnak nevezték el. Wade-nek az volt a terve, hogy egy egész várost építsen ki az erőd körül, amit kifejezetten szerényen maga után Wadesburhg-nak akart elnevezni. A település fokozatosan egyre nagyobbra nőtte ki magát, és végül a lakók az erőd után Fort Augustusnak kezdték hívni, ami rajta is maradt.

Az erődöt 1746-ban elfoglalták a jakobinusok, nem sokkal a Cullodeni csata előtt (aki olvasta az Outlandert, annak ez a név is ismerős lehet, a csatamező egyébként nem fekszik messze a településtől, és természetesen oda is elmentünk, ki nem hagytam volna). De ezzel nem ért véget az erőd kalandos sorsa, 1867-ben eladták a Lovat családnak, akik továbbadták a bencés rendnek, ők alakították apátsággá, majd később iskolává, ami egészen 1993-ig működött.

A településen jelenleg egyébként körülbelül 650 fő él, és elsősorban a turizmusból tartják fent magukat, amin természetesen sokat lendített az Outlander sorozat népszerűsége is.

Nagyon szerettem az átalakított apátságban lakni, és a falu is nagyon a szívemhez nőtt, így gondolom nem is csoda, hogy ez az épület ihlette az Éjfekete iskoláját. Amikor a leírások készültek a könyvbe, mindig ezt az apátságot láttam a lelki szemeim előtt, de persze mivel a lakások miatt már másképpen néz ki, ezért a belsejét át kellett alakítanom, hogy tényleg iskola legyen belőle.

Butterstone (Mallaig)

Butterstone az a falu, aminek a közelében Elliott bentlakásos iskolája fekszik. Ez is egy létező falu Skóciában, Edinburgh-tól nagyjából 100 km-re. Itt sosem jártam, akkor bukkantam rá, amikor a térképet bújtam egy olyan helyet keresve, aminek a közelében van egy erdő, és ezért jó helyszínül szolgálhatna az Éjfekete erdejének. Szóval teljesen véletlenül bukkantam Butterstone-ra, és annyira megtetszett a neve, hogy azonnal mellette döntöttem.

Google maps segítségével meg tudtam nézni közelebbről is, de amikor írni kezdtem a regényt, valahogy nem azt a falut láttam magam előtt. Hanem Mallaigot. Mallaig a Skót-felföld nyugati részén fekszik, és egy nagyjából 650-660 fős halászfalu. A neve egyébként az óészaki nyelv Mel Vik (homokdűnés öböl) kifejezéséből származik.

Persze felmerülhet a kérdés, hogy miért egy Atlanti-óceán partján, Skye szigetétől nem messze fekvő halászfalut láttam magam előtt, amikor a regényt írtam, de erre a kérdésre sajnos nem tudok válaszolni. Talán azért, mert annyira jellegzetesen Skót az a település, hogy számomra tökéletesen működött Butterstone-ként.

Remélem, tetszett nektek ez a kis kitekintés a könyvek mögé, illetve a helyekre, amik az Éjfekete legfontosabb helyszíneit ihlették. Terveim szerint érkezek majd még hasonló posztokkal, remélem, azokat is szeretni fogjátok. 💖

Jegyzet

• Borítókép forrása: unsplash.com (Martijn Baudoin)
• A posztban szereplő fotók: saját képek
• Ha olvasnátok még Fort Augustustól, kattintsatok ide (sajnos magyar cikket nem találtam róla, de az angolban is vannak érdekességek, innen szedtem én is a rögtönzött történelem leckét)
• Ha Mallaigról olvasnátok, kattintsatok ide (erről is egy angol Wikipedia cikket hozok)