Az idei könyvhét teljesen új élményeket és kihívásokat hozott nagyon sokunk számára. Éppen ahogy a szervezők, mi is természetesen nagyon sok megoldandó feladattal szembesültünk, de természetesen csak pozitív élményeket gyűjtöttünk ezekből.

Azt már tudhattátok, hogy tavaly elváltak útjaink a Smaragd kiadóval (erről itt írtam részletesebben), és csatlakoztam a LuneBook Publishinghez. Ez egy hatalmas döntés volt számomra, és egy annál is nagyobb lépés, amit továbbra is az egyik legjobb választásomnak tartok. A csapat kiváló, remekül tudunk együttműködni, és amire elszánjuk magunkat, azt nemes egyszerűséggel meg is valósítjuk.

Éppen ahogy létrejött a kiadó, úgy a rengeteg áldozatos munkának köszönhetően idén saját standdal volt jelen a Könyvhéten is. Természetesen a munka oroszlánrészét a kiadóvezető vitte, és az elismerések nagy része emiatt őt illeti. Az ő fáradtságot nem ismerő munkájának köszönhető, hogy nagyon jó helyet kaptunk a Dunakorzón.

Idén pedig én is sokkal többet voltam kint a hömpölygő tömegben, mint eddig bármelyik évben. Korábban általában egy-egy napra mentem csak ki, vagy ha kettő nap is előfordultam az eseményen, akkor is csak egy-két órákat. Idén viszont péntek, szombat, vasárnap szinte végig kint voltam, és talpaltam én is. Szó szerint, alig ültem le ezidő alatt, de nem is vettem észre, annyi tennivaló volt, én pedig annyira élveztem, hogy egy ilyen jó csapat és egy ennyire nívós esemény részese lehetek. Egyébként ennek a rengeteg állásnak és járkálásnak annyiból lett meg a böjtje, hogy most eszméletlenül fáj a talpam. 😅 De remélem, hogy ez nem fog sokáig tartani.

Viszont tényleg mindig volt mit csinálni, összekészíteni a soron következő dedikálóknak a könyveket, névtáblát, beszedni az előzőeket, pótolni a pulton a könyveket, amik fogytak, figyelni azokra, akik akár érdeklődni, akár vásárolni érkeztek, hiszen ők sem érezhették úgy, hogy nem kapják meg a nekik kijáró figyelmet. És azt is büszkén jelenthetem ki, hogy szinte mindig állt valaki a standunknál, aki lehet, hogy csak nézelődni érkezett, de akkor is szánt legalább pár percet a kínálatunkra.

A szombat kifejezetten mozgalmasra sikerült. Aznap nálunk dedikáltak a NeonBooks írói, akikkel szintén hatalmas élmény volt találkozni és beszélgetni. Néhányukat korábbról már ismertem, de néhányukkal most nyílt módom először találkozni. És azt biztosan állíthatom, hogy mindannyian jól éreztük magunkat.

A nap legizgalmasabb pontja – számomra legalábbis – a LuneBook Publishing szervezésében megvalósult előadás volt az egyik színpadon. Az írók és a mesterséges intelligencia kapcsolatáról szólt, a kihívásokról és veszélyekről, amit ez az új technológia jelent, és mindazokról az elképzelésekről, amiket a jövő tartalmazhat. A szakemberek annyira érdekes előadást tartottak a témáról, hogy a színpad előtti összes széket elfoglalták az érdeklődők, sőt sokan oda is gyűltek, és állva hallgatták végig. Ez persze egy olyan téma, ami minden írót kivétel nélkül érint, és nagyon örülök, hogy a kiadó lehetőséget kapott, hogy ezt az előadást megszervezze és lebonyolítsa.

De ezután a sok élmény után evezzünk egy kicsit más vizekre! Szeretnék egy kicsit a személyes élményeimről is mesélni nektek.

Viszont én valami teljesen újjal szerettem volna előállni, hiszen új kiadó, új kezdet. És emiatt a Három Lépés trilógiámra esett a választásom. A teljes sorozat készen van már, és a kiadó tervei közt is szerepel, az összes többi regényemmel együtt. Már csak győznöm kell a szöveggondozást és írást. 😁

Azt viszont be kell vallanom, hogy a Három Lépés nagyon régóta az álmom volt. Viszont sajnos a korábbi kiadók nem tudták volna úgy megvalósítani, ahogy azt megálmodtam. Ha láttátok már a könyvet, akkor tudhatjátok, hogy éldekorált és illusztrált lett. Sőt, már a borító is egy történetet mesél. (Ha elolvassátok, minden apró részletet megérthettek róla, éppen, mint a Hugó borítójának esetében is.) Illetve ezen kívül a különböző fejezettípusok is saját designt kaptak, a cikkek és a könyv a könyvben saját megjelenést, az elképzeléseim pedig az illusztrátor számára is hatalmas kihívást, de egyben élményt is jelentettek. Én pedig tökéletesen elégedett vagyok a végeredménnyel, sőt szóhoz sem jutottam a meghatottságtól, amikor megláttam.

Ennél többet nem szeretnék ebben a bejegyzésben a regényről írni, mert a következő bejegyzésem részletesen a Három lépés első kötetének születéséről szól majd. Szóval, mindenképpen érdemes lesz figyelni a blogomat, mert pár napon belül érkeznek majd a kulisszatitkok is.

Azt is teljes meggyőződéssel ki merem jelenteni, hogy eddig az idei a kedvenc könyvhetem. Soha ennyi dedikáló nem érkezett még, jóformán váltották egymást az emberek. Mindenkinek volt pár kedves szava hozzám, sőt néhányotoktól apró ajándékokat is kaptam, ami kifejezetten megmelengette a lelkem. És mivel meg akartam őrizni ezt a kedvességet tőletek, idén én is vittem magammal egy kis füzetet, amibe Ti írhattatok nekem pár sort, amit gondoltatok. Én pedig csupa kedvességet gyűjtettem tőletek, amit bármikor elővehetek a szürke hétköznapok során, és erőt meríthetek majd belőle. Köszönöm ezt a rám szánt időtöket is. 💖

Hatalmas élmény volt, és még a vasárnap délután többször leszakadó eső sem tudta a kedvünket szedni. Sőt, az is élmény, amikor szinte fénysebességgel fedtük le a könyveket vízhatlan ponyvával. 😅📚

Az idei könyvhetet pedig nektek is köszönhetően rengeteg élménnyel, és természetesen kutyamód elfáradva zárom, de tényleg minden perc megérte. Remélem, hogy a Könyvfesztiválon is találkozhatunk majd veletek.

Jegyzet

• Borítókép forrása: saját fotó
• Egyéb fényképek: saját fotók