Idén (2026.) június 2-án jelent meg a Három Lépés című trilógiám első kötete, a Verge of History (A történelem határán). Úgy gondoltam, hozok róla pár érdekességet. Mivel ez a valaha íródott leghosszabb történetem, a végtelenségig tudnék mesélni róla. Ezért, ha túl hosszúra sikerül ez a bejegyzés, szétszedem több részre, mint magát a regényt is.

Nem is szaporítom tovább a szót, kezdjünk bele! 🙂

Milyen regény is a Három Lépés?

Zsánerét tekintve techno-fantasy, vagyis a történet egy szupermodern világban játszódik, ami nagyon sok aspektusában hasonlít a mi világunkra, viszont a tudományokat itt a mágia mozgatja. Tudni kell rólam, hogy mértékkel szeretem csak a fantasy regényeket, vannak olyan alkategóriái, amiket egyáltalán nem is olvasok, de a techno-fantasy mindig közel állt hozzám, mindig úgy éreztem, ebben rejlik a legtöbb kihívás.

Szeretek saját világokat kitalálni, ezt a Hugó című regényemben már láthattátok is. Azoknak, akiket elvarázsolt a Hugó világa, megsúgom, hogy a Hugó és a Három Lépés ugyanabban az univerzumban játszódik, és ez volt a legelső, amit megalkottam. A világ földrajza, a kontinensek, a természeti jelenségek ugyanazok mindkét történetben, még úgy is, hogy a két regény eléggé eltér. Az, hogy milyen módon kapcsolódnak, hogyan tartozhatnak egy univerzumba, arra valamennyi magyarázatot ad a Három Lépés első kötete is, de a teljes válasz a három kötet végére válik majd világossá.

És igen, ez a trilógia már készen van, úgyhogy nézzük is meg a szerkezetét!

Legegyszerűbben úgy lehetne bemutatni, hogy vannak fejezet típusok benne, amik köré szerveződnek az események. Ezek pedig:

• Történet Fejezetek (legalábbis én így hívom őket): ezek azok, amik valamilyen irányba viszik a cselekményt. Ez lehet előrelépés a korábbiakhoz képest, de lehet visszalépés is, hiszen nem alakulhat mindig minden a tervek szerint.
• Kiegészítő fejezetek: ezek lehetnek a szereplők vallomási, titkai, lehallgatási jegyzőkönyvek, újságcikkek, tv műsorok stb. Nem feltétlenül viszik előre az eseményeket, de segítenek megérteni a történéseket. Ezek a háttéralkukba, a szereplők tudta nélkül történő eseményekbe engednek betekintést. Jellemzőjük, hogy szinte csak párbeszédből állnak, minimális kommentárral, de a regényt olvasva ki lehet találni, kik beszélnek egymással.
• Regény a regényben (Hallgatjuk, Doktor úr!): mivel az események több szálon futnak, és a jelen történései szorosan kapcsolódnak a múlt eseményeihez, azokat ezen a regényen keresztül ismerjük meg. A szereplők olvassák ezt, és egymás közt beszélnek róla, ezen keresztül értik meg a saját jelenüket is.

Érdekesség még, hogy a megjelent verzióban a különböző fejezet típusoknak saját fejlécük, design-juk van, sőt még illusztrációk is kerültek bele. A lehallgatási jelentések hivatali dokumentumok megjelenését kapták, az újságcikkek pedig tényleg cikkeknek néznek ki.

Hogyan született a regény?

Gondolhatjátok, hogy amikor nekiálltam, nem egy monumentális trilógiára vagy tetralógiára terveztem ezt a könyvet. Egy jóval szűkebb világot képzeltem el, ami az írással töltött hónapok alatt teljesen kinyílt előttem. Az első verzió vége hasonló lett, mint a nemrég megjelent első köteté, csak egy teljesen lezárt egésszé formálva.

Viszont ahogy haladtam a történettel, úgy jöttem rá, mennyi minden maradt még benne, és hogy egyelőre még nem tudom, nem akarom abbahagyni. Akkor döntöttem úgy, hogy leírok mindent, ami a fejemben kering, aztán csak kisül belőle valami. Így született meg az első kötet, majd a második, és végül belefogtam a harmadikba is. Ez viszont már annyira hosszú lett, hogy végül a felénél szétszedtem két kötetre. Eredetileg tehát így néztek ki a kötetek:

1. Verge of History (A történelem határán)
2. Strangled Peace (Megfojtott béke)
3. Collision Course (Ütközőpálya)
4. Renewal (Megújulás)

Viszont ezzel a tagolással egyáltalán nem voltam megelégedve, mivel a sorozat címe Három Lépés, és minden kötet tulajdonképpen egy lépés, ezért zavart, hogy megjelenésében mégis négy kötet. Végül arra jutottam, hogy a harmadik és negyedik kötetet ismét egybe vonom, és a végső elnevezése Collision Course and Renewal (Ütközőpálya és megújulás) lesz. Emiatt viszont brutálisan hosszú lett, de a szerkesztés során úgyis rövidül majd (de nincs ok aggodalomra, így is termetes kötet marad).

Egy másik érdekesség a regény születéséről: a Hallgatjuk, Doktor úr!, vagyis a regény a regényben. Eredetileg ezeket a történeteket gyakorlásként írtam, még füzetekbe. Aztán amikor az egyetemen lett laptopom, ráadásul olyan, aminek volt CD és floppy meghajtója is (mindenki a csodájára járt 😀 ), legépeltem ezeket a történeteket, és valamilyen indíttatásból floppy-kra készítettem biztonsági mentést belőle. Biztosan azért, mert akkor már senki sem használt floppy-t. Aztán az a doboz, amiben ezeket tároltam bekerült az egyik szekrénybe a gyerekkori szobámban, és feledésbe merült.

Pár hete viszont ki kellett pakolnom azt a szobát, és akkor az egyik polc legmélyéről a kezembe akadt a doboz, és benne az egyik floppy, amire még ki tudja hány éve az első verziókat elmentettem. Persze már semmilyen gépem nincs, ami olvasni tudná ezeket (meg valószínűleg a floppy-k sem működnek), mégis szavam szegetten álltam. Nem is emlékeztem rájuk, mégis jó érzés volt, hogy előkerült, pont akkor, amikor megjelent az első kötet. Azóta egy másik szekrényben kapott helyett a doboz, és most már nem akarok megfeledkezni róla.

Eredetileg a Hallgatjuk, Doktor úr! nem lett volna része a Három Lépésnek, de amikor oda jutottam az írásban, hogy meg kellene mutatnom a múltat is, eszembe jutott ez a történet. Érdekes módon, a kézzel írt füzetet kerestem elő, és nem a floppy-kat. Ahogy pedig elolvastam ezeket a sokszor össze nem függőnek tűnő novellákat, rádöbbentem, hogy annyira mégsem állnak külön, és tökéletesen passzolnak a Három Lépésbe, mintha mindig is oda szántam volna ezt a történetet. Azonnal megértettem, miért nem kezdtem vele soha semmit úgy igazán, mert ő is meg én is vártunk arra, hogy el tudjuk helyezni a méltó helyén.

Persze az első verziók még kifejezetten kezdetlegesek voltak, ezért most, gyakorlottabb íróként, alaposan át kellett alakítanom a doktor úr történetét. De úgy érzem, minden törődést, minden ráfordított időt bőségesen meghálált a végeredmény.

Még ezer meg egy dolgot tudnék mesélni, de azt hiszem, ezen a ponton megállok. Ha érdekesnek tartottátok ezt a bejegyzést, lehet folytatása. Ha van valami, ami érdekel titeket a regénnyel kapcsolatban, írjátok meg kommentben.

Jegyzetek

• Borítókép forrása: a mock-up Szitnyai Krisztina munkája
• Egyéb fotók forrása: saját fotók