Hugó – Olvass bele!

Ősfölsdi legendárium I. – Hugó
“Amint a mágus ujjai a csuklója köré záródtak, Hugó maga mellé rántotta, és úgy ölelte meg,
mintha egy rég elvesztett ikertestvért szorítana a mellkasára. Nem volt köztük semmi
különbség, csak az őket elválasztó ezer év.”

Gyufaláng – Prológus

Eredeti bejegyzés Hundred Moors:
1945.04.24. Tudtam, hogy maga a földi pokol lesz az a nap. Sokszor felfogni sem voltam képes, hogyan éltük túl egészen máig. És én ott a többiek közt csatarendben állva egészen biztos voltam abban, hogy az aznap később egy újabb ilyen megmagyarázhatatlan esemény lesz majd a listán. Úgy vártunk a jelre…

Tündértánc – Hogyan tovább?

Ez a részlet a Tündértánc című regényem egy darabja. Korábban már tettem fel ebből részleteket. Érdemes őket a következő sorrendben olvasni: ‘Mit teszel?’ után “Hogyan?”, majd ez a részlet.

Ha látom – Talbott

Ez a novella a korábbi, Ha látom címmel a blogra felkerült történetem folytatása. Ha azt még nem olvastátok, akkor javaslom, hogy kezdjétek azzal. A készüljetek fel, hogy ebben a novellában igencsak sok intim jelenet lesz. 😉 Illetve, a könyv, amiből Talbott a novellában felolvas, egy részlet a Családregény című regényemből. 😅

Tündértánc – Mit teszel?

Ez a részlet a korábban a blogra már felkerült Tündértánc – Hogyan c. bejegyzés előzménye. Történetükben nem függenek szorosan össze, de egymás után olvasva a kettőt szerintem sokkal jobb képetek alakul majd ki a szereplőkről. Én mindenképp azt javaslom, hogy ez után olvassátok el azt is a fenti linken.

Három lépés – Kívülállók

I. Ha Aadennek három lépésben kellett volna összefoglalnia Kirikkel való kapcsolatát, meglepően könnyű dolga lett volna. Mert bármennyire is furcsa az ő párosuk, mégis mintha az egész univerzum minden történésével egymás gravitációjába taszította volna őket.

A reflektorfényen kívül – Kedvenc mellékszereplőim

Beszéljünk akkor egy kicsit a mellékszereplők fontosságáról. Nem szeretném túl-tudományosítani ezt a bejegyzést, de úgy voltam vele, hogy ezek a szereplők is megérdemelnek pár jó szót. Mert hát nélkülük mégsem lennének ugyanazok a kedvenc könyveink. Sőt talán a kedvenc főszereplőink sem lennének képesek azokká kinőni magukat, akik végül is lesznek egy-egy könyv végére.

Tündértánc – Hogyan?

Előjáróban… Ez a mostani iromány nem egy önálló novella – bár mindent megtettem, hogy önmagában is értelmezhető legyen. A most készülő, 1948 és 1956 között játszódó regényem szereplőinek életéből mutat meg egy kis szeletet. Azt még nem döntöttem el, hogy a regény végleges verziójában benne lesz-e, de akárhogy is, szerintem a könyv érdekes kiegészítése/jó kedvcsináló…

Időutazásból ötös: A.L. Lester

Mindig is szerettem az időutazós könyveket. Ha pedig az időutazás nem is a megszokott módon, hanem valami egész kreatív módon van megírva, az csak még jobb. Nem véletlenül foglal el becses helyet a kedveinceim közt C.B. Lewis Out of Time trilógiája is. Erről kirtikákat itt (egy magyar vonatkozásokról szóló bejegyzés része) és itt (angol nyelvű)…

Gyufaláng – Prológus

1945.04.24. Tudtam, hogy maga a földi pokol lesz az a nap. Sokszor felfogni sem voltam képes, hogyan éltük túl egészen máig. És én ott a többiek közt csatarendben állva egészen biztos voltam abban, hogy az aznap később egy újabb ilyen megmagyarázhatatlan esemény lesz majd a listán. Úgy vártunk a jelre hajnalban, hogy már biztosan tudtuk…

Lázár Péter – A kiállítás

Történet egy lányról, aki látja a szellemeket, és a sajátjain kívül van még rengeteg más emléke. Ez egy részlet a Lázár Péter című regényemből. Amennyiben felkeltette az érdeklődésed, ezen a linken megtalálhatod a teljes regényt.

Sky is over – The mirage

Ahogy korábban már itt írtam, van egy regényem, ami te-elbeszélésként íródott. Igyekeztem ebből egy olyan fejezetet kiválasztani, ami önmagában is értelmezhető. Remélem, tetszik majd nektek.