Bemutatkozó nap – 2.

A tegnapi nap folyamán (08.31.) lehetőséget kaptam arra, hogy bemutatkozzak a “Csak egy újabb könyves csoport” nívű a csoportban. Nagyon hálás vagyok a kapott a lehetőségért, amit igyekeztem is a lehető legjobban kihasználni.
Mivel elhangzott pár dolog a tegnapi nap során, amit nem írtam le itt az oldalon sem a bemutatkozásomban, ezért gondoltam, hogy összefoglalom nektek a legérdekesebb részleteket.

Először is írtam pár szót magamról.

Nagyon régóta érdekelnek a nyelvek és a történelem. Mindkét érdeklődési körömet igyekszem hasznosítani a mindennapjaimban. A nyelveket a munkámban, ugyanis a civil foglalkozásomat tekintve tolmács vagyok. Több nyelven beszélek, és még jópár nyelv szerepel a listámom, amiket meg akarok tanulni, vagy legalábbis megpróbálkozni velük.

A történelmet főleg az írásaimban hasznosítom, hiszen a legtöbb regényem/novellám történelmi vonatkozású. Szeretek olyan témákkal foglalkozni, amik megosztóak voltak a maguk idejében, vagy esetleg még napjainkban is azok.

Az írás mellett a másik kedvenc időtöltésem az olvasás, nem egy olyan könyv és író van, aki a saját történeteim megírásakor inspirál. Az legelső történetem is egy inspirációból született. Azt hiszem, kilenc éves lehettem, amikor belekezdtem ennek megírásába, ekkor még kiegészítő fejezeteket, vagy alternatív befejezéseket találtam ki az aktuális olvasmányaimhoz.

Nagyon sok regény és novella próbálkozásom született mindenféle zsánerekben, éveken át kísérleteztem, mire megtaláltam magam az LMBTQ+ irodalomban.

Amióta elkezdtem komolyan írni, az volt az álmom, hogy megjelenjenek a könyveim, ami végre ez teljesült is, hiszen megjelent a Gyufaláng című történelmi romantikus, meleg könyvem a Book Dreams kiadónál.

Beszéltem kicsit a támogatóimról is, köztük is a legelhivatottabb Auroráról

Ahogy azt már írtam, nagyon régóta foglalkozom írással. Sőt vannak olyan teszt olvasóim, akik rendületlen elszántsággal olvasnak el mindent, ami kikerül a kezeim közül. A leghűségesebb és legkitartóbb közülük Aurora, aki a véleményekkel sem fukarkodik, amikor valamit helyre kell tenni abban, amit épp írtam. Minden rám fordított percéért hálás vagyok neki.

És hogy miért említettem meg őt név szerint? Azért, mert ő volt az, aki meggyőzött arról, hogy osszam meg az írásaimat a világgal. Az ő kitartó győzködése vitt rá végül arra, hogy megcsináljam az első blogomat – ezt még jóval azelőtt, hogy megjelent volna a Gyufaláng, vagy hogy a könyv egyáltalán elkészült volna.

Szóval igen, ő volt az, akinek köszönhető, hogy végül belevágtam a blogolásba. A HundredMoors nevű oldalamon novellákat, folytatásos regényeket osztok meg, és nem egy olyan történet van köztük, amik kifejezetten közel állnak a szívemhez.

Egyébként mikor elkezdtem a blogolást, egyáltalán nem értettem hozzá, mindent menet közben kellett megtanulnom, és nagyon büszke vagyok rá, hogy sok tanulás és próbálkozás után a HundredMoors végre elnyerte végső formáját.

Ha esetleg belelesnétek az eddig elkészült/folyamatban levő történeteimbe, ide kattintva tudjátok megtenni: https://hundredmoors.com/category/sajat-tortenet/

Aztán áttértem a Gyufalángra.

Nem szeretném nagyon ismételni magam, hiszen ezen az oldalon minden megtalálható a regényről mindenféle bejegyzésekben, amiket a csoportban is elmondtam.
Amit viszont szeretnék megemlíteni az az, hogy mennyire büszke vagyok amiatt, hogy már több könyvesboltban is megtalálható a Gyufaláng. Ennek bizonyítékaként hoztam is pár fotót, amiket azok készítettek, akik megtalálták a könyvet különböző üzletekben.

A könyv egyébként megrendelhető a Book Dreams kiadónál, illetve megtalalható például Libri üzletekben is. Én eddig a Corvin, Arena és Árkád plázákban találkoztam vele.

Aztán következett még pár érdekesség rólam, és a könyvről.

Amint érdemes még tudni rólam, az az, hogy imádom a cicákat. Nekem is van egy, aki próbál uralkodni rajtam. És még nem sikerült végérvényesen eldönteni, hogy ki tart kit.

És hogy ez miért fontos? Azért, mert a Gyufalángban az egyik főszereplő, Sándor szintén tart egy macskát, akit ő szörnyetegnek hív. Nos, ezt a vörös kandúrt az én szörnyetegem ihlette.

A csoportban is megosztottam pár kedvenc idézetet a regény macskájáról, és elhoztam nektek ide is.

Szó esett a Gyufalángban fellelhető romantikáról is.

És természetesen sok más egyébről is, de amit mindenképp szeretnék nektek megmutatni, azok a szerintem legérzelmesebb részek a regényből.

És végül, de nem utolsó sorban ejtettem pár szót a jövőbeli terveimről is

Amiket szeretnék megosztani veletek is, hiszen a Gyufaláng befejezésével nem ért véget a munka, mert most is egy új könyvön dolgozom, ami modern környezetben játszódik, egészen pontosan a napjainkban Edinburghban, a főszereplői pedig mentősök lesznek.
Az egyikük megjárta Afganisztánt, a modern hadszíntereket, ami óta PTSD-ben szenved, és pánikrohamok gyötrik. Ennek még csak nagyon az elején járok, pár fejezet készült csak el belőle, de elszántan haladok vele. Ízelítőnek hoztam nektek is egy pár bekezdést:

De egy új társ? Egyszerűen túl sok ismeretlen tényezőt rejtett magában. Nem ismerte a személyiségét, a képességeit, a reakcióidejét, a reakcióit úgy általában a világ történéseire. És ha valamit alaposan megtanult Afganisztánban, az az volt, hogy ezekbe az ismeretlen tényezőkbe kifejezetten könnyű volt belehalni. Nem mintha csatába indulna másnap reggel, azokon a göröngyös, épp csak járható földutakon, próbálta emlékeztetni magát. De nem segített.

Mielőtt észbe kaphatott volna, és észrevette volna, hogy mit is tesz, már a kezében volt a telefonja, és Adrian számát tárcsázta. Aztán ahogy meghallotta, hogy a hívás kicseng, már nem nyílt módja letenni a telefont, mert Adrian szinte az első csengésre felvette, ahogy mindig.

– Mi van, Davis? – kérdezte álomittas hangon.
– Honnan tudod, hogy én vagyok? – kérdezett vissza ő is automatikusan.
– Te vagy az egyetlen ismerősöm, aki ilyen istentelen időpontokban zaklatni tud…
– Te vagy az egyetlen ismerősöm – gyorsan megnézte az időt a mobil kijelzőjén –, aki hajnali háromkor ki tudja mondani azt a szót, hogy istentelen…

Ennyi lenne az, amit a bemutatkozó napból szerettem volna megosztani veletek. Remélem, elnyerte a tetszéseteket, és velem tartotok legközelebb is.

Jegyzet
  • Borítókép forrása: unsplash.com (Danielle MacInnes)
  • Egyéb képek: saját fotók, idézetek a Gyufaláng című regényből

Bemutatkozó nap – 2.” bejegyzéshez egy hozzászólás

Új írása

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Üzemelteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: