Bemutatkozó nap – 3.

Ismét lehetőséget kaptam arra, hogy bemutatkozzak, és bemutassam a Gyufalángot. Ezúttal a Beszélgessünk az írókkal Facebook csoportban nyílt módom erre.
A bemutatkozás első része eléggé általános volt, nagyjából ugyanazokat a dolgokat mondtam el magamról és az írási szokásaimról, amiket a korábbi alkalmakon is.
Éppen ezért most csak az újdonságokat szedem össze. Igyekeztem kreatív lenni, hátha vannak olyanok, akik már látták máshol a bemutatkozásaimat, az ő számukra sem szerettem volna unalmas lenni.

Miután saját magam bemutatásával végeztem, elsősorban a Gyufalángot próbáltam ismertetni a csoport tagjaival. Meséltem a kutatómunkáról, ami végigkísérte a könyv születését, illetve bemutattam a főszereplőket, Tamást és Sándort is, azoknak a képeknek a segítségével, amiket még korábban Aurora választott.

Sőt még én is kerestem/gyűjtöttem olyan képeket, amik őket juttatják eszembe, ezeket Ti is megnézhetitek a lenti csokorban. Ez pedig azért is fontos, mert nemsokára megnyílik az oldalamon egy új szegmens “Másfélpercesek” címmel, ahova maximum 500 szavas pillanatokat fogok megosztani róluk. Szeretettel várlak majd titeket. Ott tervezek majd borítóképnek felhasználni ezek közül a mini-történetekhez. 😉

Meséltem arról is, hogy a Gyufalánggal több esetben is úgy éreztem, hogy túl nagy fába vágtam a fejszémet. Egyrészt szerettem volna bemutatni háború borzalmait, mindezt úgy, hogy a történet ideje szerint a világháború már két éve véget ért. Így főleg arra szorítkoztam, hogy milyen hosszútávú károkat okozott a háború a főszereplőkben. Másrészt viszont nagy szerepet kapott a könyvben a társadalomba visszailleszkedés is, egészen pontosan az, hogy normálisnak kell tűnni úgy is, hogy valami valahol talán megjavíthatatlanul elromlott…

És mivel szorosan ide kapcsolódik, elmondtam azt is, hogy nagy szerepet kapott az, hogy milyen melegként élni egy gyanakvással, bizalmatlansággal átitatott korban, amikor senki nem bízhatott senkiben. És pontosan ezén okok miatt a történet jó részét teszik ki intrikák. A két főszereplőnek, Tamásnak és Sándornak bár vannak támogatóik, de bőven akadnak ellenlábasaik is. Hoztam ezekre egy-egy példát.

Válaszoltam kérdésekre is, mint például arra, hogy hogyan egyeztetem össze az írást a mindennapjaimmal, és a munkámmal.
A válasz erre röviden és egyszerűen az, hogy sokszor nehezen. Többször említettem már, hogy tolmács vagyok, ami egyáltalán nem egy könnyed munka. Sőt… Szóval egy-egy nehezebb nap után szinte kényszerítenem kell magam, hogy leüljek, és megírjam a napi keretem. Ez a keret viszonylag alacsonyra van belőve: egy A4-es oldal, vagyis kb 500 szó, mert ha belelendülök, akkor egy nagyjából fél óra alatt teljesíthető. Meg általában erre még szokott lenni agykapacitásom. 😅

A nap vége felé kaptam néhány kérdést is. Az egyikből érdekes beszélgetés alakult ki. Ebből szeretnék megosztani veletek egy részletet.
(A hozzászólásokat úgy másoltam ki, ahogy érkeztek.)

Kérdés: Nem kapsz előítéleteket azért mert LMBTQ+ történeteket írsz? Ha kapsz hogyan fogadod ezeket?

Válasz: Köszönöm a kérdést. A válasz egyszerű: dehogynem. Nem is keveset. A blgomon és írói oldalamon egyszerű kezelni ezt a helyzet, hiszen jóvá kell hagynom a kommenteket, és éppen ezért a gyűlölködőket és utálkozókat nem engedem ki.Facebookon többször kaptam olyat, hogy semmi igény arra, amit csinálok, és hogy azt sem értik, hogy állhat be emögé kiadó. Olyanokat is mondtak már, hogy undorító, amit csinálok, hogy hányingerük van már csak attól, ha elképzelik. Erre én: ki mondta, hogy képzeld el? De a kedvencem: én is azok közül vagyok, akik az emberiség rombadöntésén dolgoznak. Ezeket igyekszem humorral kezelni, de azért nem mindig könnyű…A legdurvább a molyon volt egy novellám kapcsán, ott annyira elharapóztak az indulatok, hogy a moderátorok végül törölték a karcot és minden kommentet. Talán jobb is, nem is tettem vissza.

Útravaló a kérdezőtől: vannak érdekes emberek, de egyet ne felejts el nem mindenki nyitott sajnos. Mi itt a legtöbben, úgy érzem, azok vagyunk, nekem felkeltetted a kíváncsiságom a könyvedre, amint lesz lehetőségem be is szerzem, mivel én is odavagyok a történelemért.

Új hozzászóló: Nem volt időm ma a posztjaidat olvasni költözés miatt, de holnap pótolom, mert kíváncsi vagyok, van egy két youtuber, akit követek, illetve kedvelek, akik ebből a közegből jöttek, és nagyon bírom őket nagyon inteligensek, okosak, sokat tudtam meg tőlük, de sajnos tényleg nagyon sok az olyan ember, aki ezt a témát képtelen kezelni, kultúráltan hozzáállni, vagy ha épp nem szereti akkor csak figyelmen kívül hagyni. ☹️ Holnap mindenképp bekukkantok hozzád. 🙂

Válaszom: Köszönöm. Remélem, tetszeni fog majd. 😘 Én is követek pár youtubert, köztük külföldieket is, és nagyon érdekesek a tapasztalataik/élményeik, amiket megosztanak a nézőikkel.

Egyébként ezek után még nagyon sok kérdés érkezett, pedig már szinte le is mondtam róluk. Aztán az első kérdés után elindult a lavina, alig tudtam mindre válaszolni. Nagyon örülök, hogy végül feltették nekem ezeket a kérdéseket, mert nagyon fontos dolgokra irányultak. Kár lett volna megválaszolatlanul hagyni őket. 😊

Nagyjából ezek hangzottak el ezen a bemutatkozáson. Remélem, át tudtam adni belőle nektek néhány érdekességet.

Jegyzetek
  • Borítókép forrása: unsplash.com (Danielle MacInnes)
  • Egyéb fotók a 6-os gyűjteményben: Pinterest
  • Idézetes képek: unsplash.com és PhotoGrid app

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Üzemelteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: