A tavaly az ősszel együtt beköszöntött az olvasási válság is… És még mindig tart

Pár napja nézegettem a Goodreadsen az éves olvasási kihívásaimat, és arra jutottam, ~~bár mondjuk nem volt túl nagy megfejtés,~~ hogy mostanában jóval kevesebbet olvasok, mint mondjuk pár éve (idén eddig 2 könyvnél tartok). Korábban már írtam az írói válságról, és annak a kezeléséről, ezért arra jutottam, hogy most akkor összefoglalnám a gondolataimat az olvasási válságról is.

Goodreads-es kihívásaim és ezek eredménye

Igen, elsősorban ezt a platformot használom az olvasásaim rögzítésére (olyan magyar szerzők könyveit is feltöltöm ide, akik eredetileg nem szerepeltek fent). Elérhető vagyok Molyon is, de itt csak a magyar szerzőktől olvasott könyveket rögzítem. Talán az ennek az oka, hogy a Goodreads felületét jobban szeretem.

De nézzük is akkor a kihívásaimat és ezek eredményeit. Lehet, hogy valakinek ezek a számok nem tűnnek soknak, de nekem, aki világ életében csigatempóban olvasott, hatalmas rekordnak számított.

2017-ben kezdtem el használni a Goodreads-et, valamikor november környékén, ezért abban az évben összesen 9 könyvet olvastam el. Ezzel indult az egész.

2018-as cél: 50 könyv, ehhez képest: 140
Itt még elég bátortalanul állítottam be célt, de aztán alaposan felülmúltam 😀

2019-es cél: 100 könyv, ehhez képest: 137
Itt azért már bátrabban választottam célt az éves kihíváshoz, de még így is sikerült túlteljesíteni.

2020-as cél: 75 könyv, ehhez képest: 80
Itt azért már éreztem, hogy nem fog annyi menni, mint az előző két évben. Ráadásul – és nevessetek ki nyugodtan –, a korábbi évben hatalmas stressznek éltem meg, hogy mennyire haladok a cél teljesítésével, ezért úgy döntöttem, hogy 2020-ban lejjebb veszem, és akkor legalább nem kell idegesítenem magam. Ebben az évben már dolgoztam a Gyufalángon, és ezért eleve kevesebb időm jutott az olvasásra is. És ha nem lett volna a két hét karácsonyi szünet, amikor alaposan belehúztam, akkor egyáltalán nem tudtam volna teljesíteni ezt a 75-öt sem.

2021-es cél: 35 könyv, ehhez képest: 40
Itt az igazsághoz hozzátartozik, hogy az eredeti célom nem ez volt. Talán 75, de ezt is vagy kétszer módosítottam, először 50-re, aztán 35-re, amit végül meghaladtam ugyan (szintén decemberben), de annyira nem vagyok büszke erre az eredményre.

2022-es cél: 40 könyv (eddig 2 van meg)
Idén próbáltam realistábban kitűzni az olvasási célt, de ahogy az eddigi eredményeimből látszik, lehet, hogy most is túl optimista voltam. De az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy nincs igazán erőm/kedvem olvasni. Ez a két könyv sem igazán olvasás, hanem hangoskönyvek. Nagyon sokat ingázok, és amikor épp vezetek, szeretek hangoskönyvet hallgatni (mert így hallom a körülöttem levő zajokat is, viszont eltereli a figyelmemet arról is, hogy feleslegesen égetek órákat az életemből utazással). Szóval nem, nem állok fényesen az idén.

Valamennyire azért csalókák a fenti adatok (főleg a 2018-as és 2019-es éveké), azért mert nagyon sok novellát és képregényt is olvastam, és ezeket is könyvként számolja a Goodreads. Ennek ellenére azért le lehet vonni azt a következtetést, hogy korábban azért jóval többet olvastam, mint az utóbbi másfél évben. Természetesen megvannak ennek is az okai…

Okok

A legfontosabb okom (és az egyik rossz tulajdonságom is), hogy minden környezeti intés és figyelmeztetés ellenére hajlamos vagyok brutálisan túlhajtani magam (erről itt írtam részletesebben). Tavaly pedig szerintem minden csepp energiát és teljesítményt kifacsartam magamból. Megjelent két könyvem és egy novellám, és gondolom, nem árulok el újdonságot, ha azt mondom, hogy már önmagában ez embertelen mennyiségű munka volt. Annak ellenére is, hogy mennyire imádtam dolgozni ezeken a könyveken, teljesen kimerültem az év végére.

Emellett pedig ott volt még az, hogy a két blogomra, wattpadra, Facebookra és Instagramra is igyekeztem annyi időt és energiát fordítani, amit korábban is, mint mielőtt nekiálltunk volna a könyveken és novellán dolgozni. Annak ellenére hogy a megjelenéssel kapcsolatos munkák élvezték a fő prioritást, nem akartam engedni a többi dologra szánt időráfordításból sem (és akkor még ott volt mindemellett a kenyérkereső foglalkozásom is, ami a legtöbb időt öleli fel a hétköznapjaimból). De persze kezdtem érezni a tavalyi év vége felé közeledve, hogy ezt így nem lehet tovább csinálni, és meg is lesz ennek a böjtje.

És valamilyen szinten meg is lett. Kezdődött az egész azzal, hogy lebetegedtem tavaly december elején, és ez kitartott az év végéig. Nem igazán jöttem rendbe, és karácsony után ismét visszaestem. És ez átnyúlt az újévre is, egészen majdnem február közepéig. De mostmár kezdem újra embernek érezni magam, nagyjából visszatértem a különböző platformokra is, viszont most törekszem az egyensúlyra.

Gondolom, észrevettétek, hogy kevesebb tartalom érkezik a blogokra, például szerdánként frissül Ole naplója a HundredMoorson. Meg azért igyekszem cikkekkel is érkezni, csak nem annyival, mint korábban. A két blogra összesen 15-17 bejegyzést egy hónapban képtelen vagyok tartani. És ugyanez a mennyiségi csökkenés figyelhető meg a többi platformon is. Például a Wattpadon hétvégente teszek ki új fejezetet a Szépek és szörnyek történetemből. És ezek mellett írom az új regényemet. Azt nem mondom, hogy gőzerővel, de az tény, hogy arányosan erre allokálom a legtöbb erőforrásomat. Mert hát mégis csak ez a fő projektem most.

Ami megoldás lehet az olvasási válságra szerintem

Ezek a pontok abszolút az én véleményemet tükrözik, és nem gondolom, hogy mindenki számára egyformán működnének. Viszont nálam be szoktak válni, ezért én ezekhez folyamodok.

Nem olvasok, amikor valahogy semmihez sincs kedvem, vagy semmi sem tetszik és meg sem érint. Ezt viszonylag ritkán alkalmazom, mert nagyon szeretek olvasni, és sokáig nem tudok távol maradni a könyvektől.
Könnyedebb, rövidebb dolgokat olvasok. Például képregényeket. Ezeket mindig is szerettem, és a Marvel univerzumért egyenesen oda vagyok, néha még a barátaim idegeire is sikerül mennem, amikor filmnézés közben mindenféle “fun fact-ekkel” bombázom őket. A másik megoldás a novellák. Leülök, és húsz perc alatt elolvasok egyet. Ami azért jó, mert kapok egy teljes történetet, és nincs lelkiismeretfurdalásom, hogy nem térek vissza hosszabb ideig a félbehagyott olvasmányhoz, hiszen nincs félbehagyott olvasmány.
Fanfiction-öket olvasok. Igen, bevallom, nagyon szeretem ezeket, és kamaszkorom óta nem sikerült kinőnöm belőlük. És nem túlzok, amikor azt mondom, hogy van néhány fanfiction író, akiknél nem értem, hogy miért nem írnak saját történetet is amellett, hogy egy fandomba gyártják az újabb és újabb olvasmányokat. Ők annyira jók, az ő könyveiket egészen biztosan megvenném. De persze nem panaszkodom azért mert nincsenek hagyományos megjelenéseik, mert így bőven vannak jó olvasmányaim tűlük. Egyébként az ilyen blog és Wattpad regények abszolút nem az ördögtől valók, hiszen például a Metro sorozat is az volt, ahogy A Marsi című regény is (ebből film is készült pár éve).

Ezek lennének hát az én megoldásaim az olvasási válságra. Eddig működtek, bár ez a mostani válság már hónapok óta tart. Igaz, az a véleményem – ahogy fent is kifejtettem –, hogy ez a most nem egyszerűen csak olvasási válság, hanem kimerültséggel és hosszabb betegeskedéssel tarkított időszak. Úgyhogy valószínűleg ezért nyúlt el ilyen hosszú időre.