Beteglátogatás a kórházban a baleset után

– Mondja csak, jól emlékszem, hogy papnak készült? És ha igen, gyóntatott már valaha? – Az már nagyon régen volt uram, jóval azelőtt, hogy a szolgálatába álltam volna. Még odaát, amikor azt hittem, el tudok vegyülni az egyszerű emberek között. De a komornyiknak az is a dolga, hogy végighallgassa a gazdáját, ha nyomja valami a…

– Nemsokára elindultok arra a küldetésre, amire szántalak titeket. – Tudom, apa.

A Három Lépés – Verge of History újabb fejezete, amiben sok érdekesség derül ki a négy testvérről.

Már elég késő éjszaka volt, mikor Ward kopogtatást hallott az ajtaján. Meglepődött. Csak hárman voltak otthon aznap éjjel; Loire, a komornyik és ő. Luther úgy döntött, hogy inkább a kórházban marad, annak ellenére is, hogy az orvosok nem tudták megmondani, mikor engednek be bárkit is Espadához. Nem csodálkoztak ezen, minden értették, hogy az apjuk legkisebb…

Ezek után a kellemetlen és váratlan történések után Luthernek először is Loire iskoláztatását kellett megoldania. Gondolt arra, hogy küldhetné abba az intézménybe, amibe Ward és Bastion is jár, képezhetnének belőle is katonát. Ha mást nem is, legalább rendet és fegyelmet tanulna. De aztán mikor látta, mennyire megviselték a lányt a történtek, elvetette ezt az ötletet….

Loire (1) az igazgatói zárt ajtaja mögött ült összeomolva, egyedül, senkit sem engedtek be hozzá. Még Bastiont vagy Wardot sem. Pedig az iroda ablakából látta őket megérkezni, Luther akkor még nem volt sehol. Igazság szerint azt nem bánta, hogy egyelőre még az apjuk sem jött be hozzá. Afelől nem voltak kétségei, hogy mostanra már értesítették…

Szinte egy perc sem telt el, és Luther már a garázsban volt, türelmetlenül állt meg a fekete terepjáró előtt. Nem szerette, ha várakoztatták. Még úgy sem, hogy Robert az utasításának engedelmeskedve szinte rögtön utána érkezett meg az autóhoz. A jármű egyetlen pittyenéssel nyílt ki, és mire Robert bemászott a kormány mögé, Luther már be is…

Luther kényelmesen hátradőlt méregdrága bőrfotelében, csillagászati áron szerzett cipőbe bújtatott lábait hanyagul dobta fel a felbecsülhetetlen értékű, díszesen faragott mahagóni asztalra. Lezseren szürcsölte a kávét arannyal festett porcelán csészéből, amit az imént a komornyik helyezett el kékezüst tálcán az asztalon. Közben a szembe falon kifeszített, hímzett világtérképet bújta, már vagy ezredszer.

– Én nem fogom megkérdezni, hogy tényleg nem tett-e le erről az ostobaságról, uram. Gondolom ezt már többen is megtették helyettem. Viszont mielőtt bármibe is belevágnánk, azt azért meg kell kérdeznem, hogy tényleg nem tartja ezt furcsának? Valami titokzatos mágus megkeresi az Irattárban, és Önre bíz egy ősrégi felvételt, amiről még csak nem is bizonyítható,…

Üzenet az utódaimnak (Titkos felvételek I.) Lassan eljön az idő, mikor nem folytathatjuk tovább a struccpolitikát. Mikor el kell ismernünk, hogy birodalmunk rendje felborult két kontinensünkön és szigeteinken. Nem tagadhatjuk tovább, hogy zavar támadt az évezredes rendben, a távoli és közeli tájak fellázadtak a központ ellen. Minden tisztában vagytok már vele, hogy heves lázongások kezdődtek,…