Karácsony közeledtével általában elszaporodnak a Kindle-emen a különböző zsánerű karácsonyi könyvek. Ezt azért fogalmaztam meg így, mert ilyenkor nem feltétlenül csak cukiságokat és csillámporos romantikus könyveket olvasok (mint például a North Pole City Tales sorozat). Tavaly például írtam egy ajánlót a kedvenc keserédes háborús könyveimből, vagy a Karácsonyi ének feldolgozásokból.

Most pedig két nem szokványos karácsonyi könyvet választottam ki, arra az esetre, ha valaki már kezdene belefulladni a boldogságba, és inkább valami elgondolkodtatóbbra, megrázóbbra, esetleg csak valami szokatlanra vágyik.

Lássuk is akkor a könyveket!

He Sees You When You’re Sleeping

Amilyen rövid történetről van szó, éppen annyira fordulatos, és annyira jól megírt. Bár ez a hossz eleve nem teszi lehetővé a terjengős írásmódot, viszont ebben a novellában aztán tényleg nincsen egyetlen felesleges szó vagy mondat sem.

A történet szerint Kris már évszázadok óta járja a világot minden évben szenteste – a köztes időben csak létezik, de számára elég relatívan telik az idő, sokszor még a múlását sem érzékeli. Viszont, mivel szenteste fel kell keresnie minden olyan gyereket, aki még hisz a csodákban, karácsonyban, a Mikulásban, vagy egyszerűen csak segítségre van szüksége, ezért ez az éjszaka számára minden évben végtelenül hosszú.
Kris piros kabátot visel, és gyalog keresi fel az összes gyereket, mindüknek azt adva ajándékba, amire a legnagyobb szükségük van. Ezt pedig minden alkalommal a kabátja zsebéből húzza elő. Viszont senkit se tévesszen meg a látszat, ugyanis Kris nem egy mosolygós, csupaszív télapó, ha a gyereknek arra van szüksége, attól sem riad vissza, hogy “megszabadítsa” őket a bántalmazóktól. Néha pedig játékok helyett csak annyit ad nekik, hogy bekapcsolja a fűtést a szobában.

Évről évre kevesebb a gyerek, aki hisz még a karácsonyban, és bár az útjai egyre rövidülnek, a szenteste éjszakája minden évben szinte végeérhetetlen számára. Addig telnek monotonitásban az évek, amíg egyik alkalommal nem találkozik egy bántalmazott kisfiúval, Jackkel. Miután megmenti a nevelőapjától, ad neki ajándékba egy hógömböt, azzal az utasítással, hogy ha bajba, vagy veszélybe kerül, törje el. Erre a gyerek csak annyit felel, hogy sosem fogja összetörni, hiszen nincs semmi más tulajdona.
Ezek után ismét évek telnek el, és Kris nem is találkozik újra Jackkel, amíg egy baleset folytán össze nem törik az ajándék hógömb. És akkor Krisnek rá kell döbbennie, hogy Jack nem az a gyerek, akit évekkel korábban megmentett, és nem is akármilyen felnőtt lett belőle.

Ennyi felvezetés után azt hiszem, azt kijelenthetem, hogy ezt a történetet mindenképp megéri elolvasni. Nekem a kettős fordulat miatt is tetszett, ami a novella végén olvasható. Illetve az is, hogy Kris, az időtlen “karácsonyapó” (father Christmas) a Karácsonyi ének kísérteteire emlékeztetett. Mármint nem a karácsonyok szellemeire. Hanem Scrooge korábban elhunyt barátjára, Marley-ra, aki éppen olyan fösvény volt életében, mint amilyen Scrooge is. Marley az, aki felkeresi a barátját, és elmondja neki, hogy az ő és hozzá hasonlók az idők végezetéig cipelik azokat a láncokat, amiket az életük rossz döntéseivel kovácsoltak. Kris pont egy olyan kísértet, mint Marley, ő is épp úgy vezekel, és ő is épp úgy szorul feloldozásra az örök büntetés alól.

Mivel egy rövid novelláról van szó, akár egyetlen este alatt is kiolvasható. Én is pontosan így tettem, és rám iszonyatos hatással volt ez a rövidke elbeszélés. Olyannyira, hogy éjszaka órákig csak ébren feküdtem az ágyamban, és az olvasottakon rágódtam. Bátran ajánlom mindenkinek a történet minden sötétsége ellenére is.

A Christmas to Die For

Ez a regény egy kicsit könnyedebb, mint a fentebb tárgyalt, annak ellenére is, hogy tulajdonképpen egy háborús sci-fit kapunk ezzel a könyvvel. Adva van ugyanis egy Christmas nevű bolygó, amit a Merry Jollian nevű alakváltó faj lakik. Ők emberből rénszarvassá tudnak változni. És ez a faj már évszázadok óta háborúban áll az elfekkel, akik mindent megtesznek azért, hogy kiirtsák a Jollykat (ők hívják így magukat a könyvben).
Az utolsó reményük egy ember a Földről, akinek a birtokában van valami, amivel eldöntheti a háborút. A szépséghibája a dolognak csak annyi, hogy Toby teljesen alkalmatlannak érzi magát a feladatra, amikor egy csapat Jolly eljön érte, hogy elvigyék a saját bolygójukra.

Nagyon szerettem ezt a könyvet. Azt hiszem, ez lett a kedvenc (ál)karácsonyi olvasmányom az idén. Az írónő sci-fiként hivatkozik rá, de szerintem alig nevezhető annak, azt leszámítva, hogy a főszereplők elutaznak egy másik bolygóra. Viszont ez sem igazán tudományos megoldás, inkább mágia, meg rá is van hagyva az olvasóra, hogy mit akar gondolni erről. Nekem ez kifejezetten tetszett, mert így az az érzésem volt, hogy a könyv nem veszi magát túlságosan komolyan, így pedig nem lett se fárasztó, sem álszent olvasmány. Nem akar semmi olyannak tűnni, ami egyértelműen nem volt, ellenben egy nagyon szórakoztató, olvasmányos történet lett.

És bár a regény nem veszi magát véresen komolyan, a részletekre pontosan akkora hangsúlyt fektet, amekkorára szükség van. Hozok is egy pár példát:

• A bolygót Christmasnak hívják
• Az egyik város, ahol a Jollyk élnek a North Pole (északi sark)
• Santa a legmagasabb katonai rang a Jollyk között
• Az aktuális Santa valódi neve Nik Saint, őt pedig Toby Rudolfnak hívja az első találkozásuk óta
• Rudolf szakaszában szolgáló katonák neve a Mikulás rénszarvasainak valamilyen változata
• A karácsony mítoszok és a Mikulás szánját húzó rénszarvasokról szóló történetek azért alakultak ki, mert mikor a Jollyk utoljára a Földre látogattak, hogy elrejtsék a fegyvert a manók elől, az emberek meglátták őket, és úgy magyarázták a jelenséget, ahogyan tudták az adott régi korban.

Szerintem ez egy kifejezetten szórakoztató regény, kellő humorral és komolysággal felépítve. Nekem olvasás közben végig az volt a véleményem, hogy az író jól megtalálta az egyensúlyt a háború és a csaták komolysága és a könnyed, vicces részek között. Ezekhez pedig kötőanyagnak a romantikát használta, hogy egy igazán érdekes könyvet kapjunk. Szerettem Toby és Rudolf kapcsolatát, nagyon szurkoltam nekik, hogy találjanak megoldást mindenre.

A nyelvezetéről annyit mondanék még, hogy könnyed a megfogalmazása, szinte olvastatja magát. Ami viszont talán nehézséget okozhat, az néhány olyan szó, amit a Jollyk használnak a saját bolygólyukon. Bár ezeknek a kreált szavaknak az értelme kiderül a szövegkörnyezetből, illetve könyv végén található egy szószedet, amiben minden kifejezés össze van szedve.

Ezt a két könyvet szerettem volna bemutatni nektek. Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket. Ha úgy van, adjatok nekik egy esélyt. Ha tetszett a bejegyzés, hagyjatok egy like-ot, és azt is hálásan megköszönöm, ha esetleg megosztjátok.

Jegyzet

• Borítókép forrása: unsplash.com (Filip Mroz)
• Könyvborítók forrása: Goodreads