Szerintem kevés olyan ember akad, aki szeret olvasni, és elkerülte volna a hét két legújabb, könyvpiacot érintő híre (bár az egyik nem korlátozódik csak erre, de ezt is értinti). Ez a két hír pedig a könyvárak rögzítése, a másik pedig, hogy a csomagküldő szolgáltatókat súlytó rendelet.

Vegyük is akkor sorra ezeket!

Először a könyvárrögzítésről szeretnék pár gondolatot megosztani veletek. Korábban a HVG és a Telex is írt erről, a törvényjavaslat szövegét pedig ide kattintva tudjátok elolvasni, ha van kedvetek jogi szöveget értelmezni. Röviden összefoglalva, a törvényjavaslat megtiltaná, hogy a Magyarországon megjelenő könyvekre az első évben a könyv fogyasztó értékének 10%-át meghaladó kedvezmény legyen adható. Ezt pedig nem lehet azzal sem kikerülni, hogy külföldön jelenik meg az adott könyv, mert amennyiben az össz darabszám 50%-a Magyarországon kerül értékesítésre, akkor is alkalmazni kell ezt a szabályt.

Gondolom, többünknek megvan az érzés, amikor még azt is lemérik, és számon kérik, miért tartott 3 másodperccel tovább az aktuális mosdó szünet, mint azt előző. Most is hasonló történik, konkrétan hülyeségeket mikromenedzselnek ahelyett, hogy olyan dolgokkal foglalkoznának, amik tényleg fontosak, amikkel tényleg segíthetnék a könyvpiacot, kiadókat és írókat. Ehelyett inkább hoznak egy olyan törvényt, ami csak a piac bálnáinak kedvez, mindenki másnak árt.

Mert miről is van szó?

Ezzel az egy szabállyal kiherélnek olyan könyves rendezvényeket, mint az Ünnepi Könyvhét vagy Könyvfesztivál. Ezeken az eseményeken rengeteg könyv fogy, hiszen hatalmas kedvezményekkel lehet könyvekhez jutni. Vannak olyanok, akik kifejezetten ezekre spórolnak, és nagyjából csak ekkor vesznek könyvet az évben. Sok író is ezekre az eseményekre időzíti a megjelenéseit, és hiába új könyvről van szó, nagy kedvezménnyel adja a friss megjelenésű történetét is, hiszen még így is megéri, mert olyan mértékben szoktak fogyni a kiadványok.

Enélkül az ostoba tilalom nélkül is nagyon drágák a könyvek, nem véletlenül vásárolnak viszonylag kevés könyvet a magyarok. Viszont amíg egy nagy kiadó és terjesztő meg tudja azt csinálni, hogy az akár több százezres (!) példányszámú kiadványait eleve olcsóbbra árazza be, egy kis vagy közepes kiadó nem. Már csak azért sem, mert a kisebb darabszámok miatt jóval nagyobb a nyomdaköltsége… Ez kicsit olyan, mintha a lassabb futót 10 méterrel hátrébbról indítanánk, hogy biztosan esélye se legyen felzárkózni…

És akkor ezt az egészet megkoronázzák azzal, hogy még azt is megszabják, mekkora megrendelési összeg fölött vállalhatja át a kiadó a postaköltséget. Gondolom, nem kell nagyon magyarázni, hogy ezzel a versenyképességét veszik el, hiszen a közepes és kis kiadók ezzel is próbálták magukhoz csábítani az olvasókat. Természetesen nem 1-2 ezer forint után lehetett érvényesíteni ezt a kedvezményt, de igyekeztek szimpatikus ajánlatot kínálni az esetleges vásárlóknak, hogy nekik is megérje közvetlenül a kiadótól rendelni, illetve, hogy a kiadónak se legyen feltétlenül bukta ez a vásárló-csalogatás.

A kiadók és írók számára is az a legjobb, ha az olvasók közvetlenül tőlük vásárolnak, mivel így marad náluk a legnagyobb haszon a vásárlások után. Viszont ezzel az új szabályozással bekényszerítik a vásárlókat a nagy hálózatokhoz, akik sok esetben akár arcátlanul nagy jutalékkal dolgoznak. Van olyan, aki a könyv árának több, mint a felét leveszi jutalékként, csak azért, hogy az adott kötetek ott lehetnek egy – sok esetben nem is központi – polcon.

Eddig sem érte meg könyvet kiadni Magyarországon, de sajnos el kell keserítenem azt, aki azt hitte, hogy ebből fog megélni… mert ha így mennek tovább a dolgok, akkor lassan tényleg úri hobbi lesz a könyvkiadás.

Mindezek után lépjünk tovább a második hírre, arra, ami a csomagküldésre vonatkozik. Ennek nem csupán könyvek képezik tárgyát, hanem bármilyen olyan gyermekeknek szóló termék, amelyeknek

“meghatározó eleme a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérésnek, a nem megváltoztatásának vagy a homoszexualitásnak a megjelenítése vagy népszerűsítése vagy a szexualitás közvetlen, naturális vagy öncélú ábrázolása.”

Forrás: HVG cikk és jogszabálytervezet

Ilyen termékek esetén a termék online adatlapján jól látható helyen kell elhelyezni az „érzékeny tartalomra” vonatkozó figyelmeztetést.

Ezzel kapcsolatban is felmerülnek aggályaim és kérdéseim.

Az egyik rögtön az, hogy milyen termékekről van szó? Valaki adhatna egy listát, hogy milyen termékekre vonatkozik, és miért kell megköpködnöm magam, ha ilyet rendelnék… Ha például vennék online egy szivárványos legót (nem gyereknek, magamnak! – bár, jogos, a forgalmazónak ezt honnan kellene tudnia…), akkor már azt is ilyen jelöléssel kell ellátni? Illetve ha rendelek valamilyen terméket, akkor nem feltételezik, hogy mint szuverén, önálló döntéseket hozni képes, felnőtt egyén, tudom, mi az, amit betettem a kosaramba, és megrendeltem? Vagy ha éppen gyereknek rendelnék valamit, ki dönti el, hogy az nem neki való, és kell a figyelmeztetés?

Vagy a csomagküldőt és futárt akarjuk védeni? Ha ők látják ezt a jelölést, a leadott megrendelésen, akkor mondhatják azt, hogy ellenkezik az elveikkel, és nem szállítják ki? Vagy mit búbánatos hétszentséget szeretnénk elérni ezzel?

Korábban egy bejegyzésemben írtam már arról, hogy kissé úgy érzem magam az ilyen intézkedésekkel kapcsolatban, mint a béka a főzővízben. Mindig csak annyit melegítenek, hogy ne érezzük, mekkora a baj és veszély. A béka esetében ez azért jó (persze nem a békának, hanem a szakácsnak), mert mire észreveszi, hogy gond van, már megfőtt. Most is ez történik. Megrángatják a cérnát, hogy elszakad-e, ha pedig nem, az azt jelenti, hogy még pont elsiklik a közöny és az utóbbi hetek érzelmi/eseményteli túlterheltsége alatt. De ha ez lemegy a torkunkon, mert megint keresztülvitték az elgondolásukat, akkor biztosak lehetünk benne, hogy nem ez lesz a vége. Megint kitalálnak majd valamit, aminek ismét nem lesz semmi, emberi életek jobbításában lemérhető értelme. De végül is jó ez így, mert addig sem kell olyan dolgokkal foglalkozni, amiknek tényleg pozitív hatása lenne. Cserébe fel lehet mutatni, hogy micsoda eredményeket értek el egy tét nélküli szélmalomharcban. Don Quijote kifejezetten büszke lenne rájuk…

Ez a pár gondolat merült fel bennem a cikkeket és törvényjavaslatokat olvasva. Szívesen meghallgatnám a Ti meglátásaitokat is, ha gondoljátok, írjátok meg kommentben.

Jegyzet

• Borítókép forrása: saját fotó
• Egyéb képek forrása: megjelölés szerint