Hogyan éltek a két-lelkű amerikai őslakosok?

Gondolom, elég furcsának hat ez a címválasztás, meg így első hallásra rengeteg dolog beleférhet, éppen ezért mindjárt rá is térek, mire gondolok pontosan. Tegnap beszélgettem egy ismerőssel, és valahogy a sok téma között előjöttek a nemi szerepek, szexuális irányultságok. Nem számítottunk rá, hogy ide fog kanyarodni a társalgás, de ha már megérkeztünk ide, akkor elkezdtünk mélyebben is belemenni ebbe.

Például abba, hogy egyáltalán nem érti egyikünk sem, hogyan lehet anno domini 2023 ilyen megszállottan ragaszkodni a hagyományos nemi szerepekhez, amikor elég csak körülnézni, hogy rengeteg, a saját életébe belefásult embert lássunk a rá gyakorolt kényszer miatt. Ráadásul ha csak visszatekintünk a történelemben, és szétnézünk más földrészeken, hogy lássuk, nem csak úgy és olyan keretek között lehet élni, mint ahogy azt elő akarják írni.

Engem például mindig is érdekeltek az indián kultúrák, ebbe ástam bele magam mélyebben, ezért bátran kijelenthetem, elég csak az amerikai őslakosok történelmében körülnézni, hogy szinte azonnal arra jussunk, nem csak az az egy út az üdvözítő, amire minket rá akartak/akarnak állítani. Persze azt is értem, hogy ha az ember sosem találkozik ezekkel az információkkal, és sosem ismer meg mást, mint ami mindig is körülvette, akkor nehéz kinézni a ránk szabott keretek közül. Úgyhogy most megpróbálok pár érdekesség formájában kitekintést nyújtani.

Kevesen tudják rólam, de 10-14 éves korom között rajongtam az indiánregényekért. Kiolvastam a Nagy indiánkönyvet – bár ez sosem lett a kedvencem –, Karl Maytól a Winnetou-t, amit az elsőtől az utolsó szaváig imádtam, majd továbbléptem a szerző ÖSSZES többi könyvére, mindent elolvastam, amit csak a városunk könyvtárából ki lehetett venni. Szerencsére bőven volt miből válogatni. Ez a rajongásom nem állt meg csupán a regények olvasásnál, egy idő után “kutatni” kezdtem a saját lehetőségeim között, akár könyvtárban, akár az interneten. Ez az utóbbi nehezebben ment, mert akkor még nem tudtam annyira angolul, és nagyon sok időbe telt megfejteni a cikkeket, amiket találtam.

Azért vetettem bele magam ebbe, mert mindenképp tudni akartam, hogy az indiánok tényleg úgy éltek-e, ahogy Karl May megírta a könyveiben. Természetesen nem, és őszintén megvallva, ez hatalmas csalódás volt számomra, elsősorban azért, mert elhittem, hogy minden úgy igaz, ahogy a kedvenc könyveim lapjain szerepel. Aztán a csalódottságomat felülírta a kíváncsiság, mert arra kellett rádöbbennem, hogy rengeteg dolog másképp, és sokkal érdekesebben, sokkal szebben működött/működik, mint ahogy Karl May azt megírta. Az nem titok, hogy sok regényében az antropológiai, néprajzi tanulmányaiból és mások elbeszéléseiből gyűjtött információit fantáziával színezte ki. Ebből pedig következik, hogy sok dologról nem is lehetett tudomása. Ezzel természetesen nem mentegetem, csak a tényeket szedem lajstromba.

De akkor lessünk bele abba, hogyan is éltek az amerikai őslakosok a kontinens felfedezése előtt. Milyen volt a hitviláguk, mit gondoltak a nemi szerepekről, vagy a szexuális irányultságokról.

Sajnos viszonylag kevés írásos emlék maradt fent a kolonizáció előttről, de abból, ami viszont mégis fennmaradt, az látszik, hogy a nemi szerepekről, és szexuális irányultságokról alkotott elképzelésük sokkal fluidabb és rugalmasabb volt, mint például az európai értékrend szerinti. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden törzs egyformán gondolkozott ezekről a kérdésekről, vagy egyformán elfogadták volna ezeket a nézeteket és hiteket, olyan is előfordult, hogy a csatákban alulmaradt törzseket arra kényszerítették, hogy vegyék át az ő hitüket és nézeteiket. Az viszont egészen biztos, hogy nagyjából 150 törzsnél bizonyítottan jelen voltak a két-lelkű emberek (ilyen emberek egyébként éltek a mexikói és Dél-Amerikai őslakosok között is, de afrikai törzsekben is).

De kik is ezek a két-lelkű emberek? Ők eredetileg férfinak, nőnek, esetleg interszex(*1) embernek születtek, akik felnőve egyedi státuszt töltöttek be a saját közösségükben. A legtöbb törzsben a főbb jellemzőjük az volt, hogy nem a születési nemük előírta szerepek és elvárások szerint kezelték őket, inkább hídként, összekötőként tekintettek rájuk a másik két nem között. Bizonyos közösségekben egyforma kifejezést használtak rájuk a születési nemüktől függetlenül, ezért ezt lehetne talán harmadik nemnek is nevezni. A különböző törzsekben viszont a születési nemüktől függően más-más kifejezéseket alkalmaztak a két-lelkű emberekre, így a férfinak született két-lelkűeket a harmadik és a nőnek született két-lelkűeket a negyedik nemként tartották számon. Szinte minden törzsnek van saját kifejezése ezekre az emberekre, illetve azokra a feladatokra (legyen ez fizikai, közösségért végzett, munka, társadalmi, vagy párkapcsolati feladat), amiket betölthettek. Illetve ez a két-lelkű (two-spirited) kifejezés viszonylag új keletű, az adott törzsekben nem biztos, hogy ilyen értelmű a használt kifejezés.

A fentiekből kifolyólag a közösségben is egyedi szerepet töltöttek be, voltak speciális – nőkre és férfiakra jellemző – feladataik is, annak ellenére is, hogy ezek Amerika szerte eltérőek lehetnek, mégis vannak olyan közös pontok, jellegzetességek, amik mindenhol megegyeznek.

Ezek például:

• A speciális szerepek, amiket betöltöttek a közösségben. A két-lelkű személyek esetében figyelembe vették, hogy melyik biológiai nem szerepeit érzik inkább magukénak, így voltak olyan férfiak, akik inkább női szerepeket töltöttek be, női ruhákat hordtak, például kézművesek voltak (agyagedényeket, ruhákat készítettek), bizonyos esetekben férjhez is mentek. És olyan nők, akik a törzsük harcosai voltak, részt vettek a háborúkban, vadászatokban, lehettek hadvezérek, de még törzsfőnökök is.
• Eltérések a nemi szerepekben. Ezekre az emberekre jellemző volt, hogy a viselkedésükben, öltözködésükben, életvitelükben és a saját társadalmukban betöltött funkciójukban megjelentek mind férfiakra, mind nőkre jellemző vonások.
• Azt tartották róluk, hogy ők valami spirituális közbenjárás eredményeképp születtek, így az sem számított ritkának, hogy vallási, lelki vezetői szerepet töltöttek be a közösségük számára.
• Párválasztásukat az jellemezte, hogy társukat általában a közösség nem két-lelkű tagjai közül választották ki, éppen ezért nem számított az sem ritkának, hogy azonos nemű párt választottak maguknak. Érdekesség még, hogy több törzsben úgy tartották, hogy a két-lelkű emberek szerencsések a szerelemben, és ezt a szerencsét át tudják adni másoknak is, akikkel kapcsolatba kerülnek, így az sem számított ritkának, hogy nem csak hosszú távú kapcsolataik voltak, hanem rövid távúak, vagy pusztán csak szexuális együttlétekből állók.

A fentebb foglalt dolgok hozzájárultak ahhoz, hogy az európai hódítók alsóbb rendűként tekintsenek ezekre az emberekre. Természetesen a saját hitükre, vallásukra hivatkoztak, amikor felléptek ellenük, azt hangoztatva, hogy a keresztény hit szerint bűnnek számítanak az azonos nemű házasságok, vagy az ellentétes nemek szerepei szerint élés. Olyan is sűrűn előfordult, hogy a leigázott területekről elhurcolták a lakosokat, és eladták rabszolgának őket, vagy megpróbálták mindenféle módszerekkel megtéríteni őket a „helyes” értékekre, olyan is előfordult, hogy ez elhurcolt, egyébként inkább férfiként élő harcosokat, női ruhába öltöztették, és a hagyományos, európai női szerepekbe kényszerítették.

Az is sokat ártott ezen kultúrák fennmaradásának, hogy például az USA és Kanada területén is több helyen bentlakásos iskolákba kényszerítették az őslakosok gyerekeit, ahol megpróbálták őket az akkor elfogadott normák szerint nevelni. Ezt nevezzük kulturális genocídiumnak (népirtásnak). Tehát mindent igyekeztek megtenni annak érdekében, hogy ezek a fiatalok elveszítsék az identitásukat, és átneveljék őket valami másra. Az is jellemzője volt ezeknek az iskoláknak, hogy sokszor rettenetesen rossz körülmények között éltek itt a diákok, éppen emiatt a halandóság is magas volt közöttük. Illetve az sem számított ritkának, hogy éppen a tanárok vagy a gondozók bántalmazták, súlyosabb esetekben ölték meg őket. A szülők nagyon sok esetben soha nem tudták meg pontosan, hogy mi történt a gyerekükkel, csak egyszerűen soha sem tértek haza.

Az utóbbi évtizedekben egyébként megjelent egy tudatosság és igény ezeknek a kultúráknak a megőrzésére és megerősítésére, Amerikában több helyen kifejezetten erre szakosodott kulturális központok kutatják a múltnak ezt a specifikus részét, de dedikált hónapja is van ezeknek a kultúrának minden novemberben (Native American Heritage Month).

Ennyit szerettem volna elmondani erről a témáról. Persze ez csak egy nagyon rövid összefoglaló, és még annyi más érdekes dolog van, ami nem fért most ide. Remélem, tudtam érdekes, új információkkal szolgálni. Természetesen referenciát találhattok mindenhez lejjebb, amiről említést tettem, márcsak azért is, mert nem akartam egy ilyen komoly témában kizárólag az emlékezetemre hagyatkozni, ezért most ismét végeztem kutatást.

Magyarázat

(*1): olyan biológiai nemi jellegzetességekkel rendelkeznek, amelyek nem sorolhatóak be kizárólagosan tipikus női vagy férfi kategóriába vagy mindkettőnek megfelelnek. Ezek a különbözőségek megjelenhetnek a kromoszómákban, nemi mirigyekben, hormonokban vagy nemi szervekben is, tehát eredményezhetnek kívülről látható vagy nem látható tulajdonságokat. (Wikipedia definíció)

Jegyzetek

• A bejegyzéshez elsősorban ezt és ezt az angol nyelvű cikket használtam.
• Ha olyan törzsekről olvasnál, amiknek a tagjai közt dokumentáltak két-lelkű személyeket, akkor ezt olvasd el (ez is angol).
• Ha a kulturális genocídiumról olvasnál, ezt a hosszabb (angol) dokumentumot ajánlom.
• Borítókép forrása: unsplash.com (cdd20)