Blog – 2 Oldal – S.A. Locryn's Hundred Moors

123. Transcontinental Show – Esti kiadás

„Ez itt a Transcontinental Show Esti kiadása. A stúdióban Mirror Jonas, és vendége az Új-Kontinens Magistere, Luther!”

122. Egy visszalépés

Este nyolcra érkeztek meg a szórakozóhelyre, ahova Harmadik hívta őket. Nem épp Lombardia legjobb környékén volt fellelhető. Inkább lehetett volna késdobálónak nevezni, mint bármi másnak. Espada és Bastion is azonnal megértették, itt miért nincs mitől tartania társuknak. Itt valóban érdektelennek tűnt a többi jóval keményebb kötésű alak közt.

121. Egyhelyben

Espada az utóbbi pár napban nem nagyon tudott aludni. Éjszaka általában álmatlanul forgolódott, és az odaát történteken jártak a gondolatai, mintha egy része – valami belőle – a csatatereken maradt volna. Vagy ha épp nem a Régi-kontinens miatt nem tudott aludni, akkor Tara hol vidám, hol könnytől maszatos arcocskáját látta maga előtt. Akkor pedig azon…

Tovább

120. Hallgatjuk, Doktor úr!

Loire a tengeri utazás első pár napjában alatt többet aludt, mint amennyi időt ébren tudott tölteni. Eleinte csak akkor tért magához, amikor Ward ébresztette, hogy a mágusok enni hoztak nekik, és belediktált valamennyi éltelt, a többitől pedig óvatosan megszabadult, hogy senki se foghasson gyanút a személyét illetően. A férfi azt sem engedte elfelejteni, hogy bekenje…

Tovább

119. Egy kislépés

Miután Loire-t az ágyra fektették, megérezte az ismeretlen kezet a bőrén. Időbe telt, mire felfogta, hogy vizsgálják, de erőtlennek bizonyult ahhoz, hogy tiltakozzon. Aztán eltöltötte az a furcsa érzés. Az amikor a Lény járta át a belsejét. Most is ez történt. A Lény végig ott volt vele, amíg az orvos felmérte az állapotát, majd ráolvasott….

Tovább

118. Egy kislépés

Ward átkarolta Loire derekát, és igyekezett annyira megkönnyíteni neki a járást, amennyire csak tudta. A lány továbbra is vacakul volt, gyengének érezte magát, és égette a láz. Szinte lógott a férfi karjaiban, ezért pár lépés után úgy döntött, inkább a hátára veszi. Hiszen ha továbbra is így ráncigálja maga után, az apja emberei – akiket…

Tovább

117. Egyhelyben

Espada másnap reggel a saját ágyában fekve ébredt. Egészen pontosan arra tért magához, hogy a tágra nyílt szemekkel fekszik, és pislogás nélkül a plafonra mered. A szemgolyói teljesen kiszáradtak, pislogni is fájt. Ki tudja, meddig fekhetett így. Óvatosan megdörzsölte a szemét, hátha segít valamennyit, de sok minden nem változott tőle. Eddigre már teljesen kivilágosodott, bár…

Tovább

Két esemény, egy élménybeszámoló

Élménybeszámoló két fontos könyves eseményről, a 95. Ünnepi könyvhétről és a Jó éjszakát, Mád! elnevezésű rendezvényről

116. Egy helyesbítő lépés?

Kinyitotta a szemét. Nem tudta hol van, eleinte látni sem látott. Abban volt csak biztos, hogy hideg kövön fekszik, de nem érezte a hűvöst. Nem fázott, tagjai sem gémberedtek el. Csak nem látott. Ez megijesztette. Hirtelen nem tudta, hogy a látásával történt-e valami, vagy csak ennyire sűrű a sötét körülötte. Lassan szokott hozzá a szeme…

Tovább

115. Egy kislépés

Luther Félix mellett lépdelt a vasútállomás felé Határparton. Annak ellenére, hogy még nem világosodott ki teljesen, már rengetegen érkeztek ide. Őket elnézve már jóval előttük ott voltak. Pedig még nem is lehetett hallani a vonat gépzúgását a távolból. Luther azért akart korábban érkezni, mert még mindig nem volt igazán jól. Nem tudott gyorsan, sem erőteljesen…

Tovább

114. Egy visszalépés?

Loire kinyitotta a szemét. Zavarta a csönd. És a sötét is. Felült az ágyban. Pislogott párat, hogy a szeme hozzászokjon a valószínűtlenül sűrű feketeséghez. Kinézett az ablakon. Nem látott semmit. Nemhogy a Holdat, egyetlen csillagot sem. Egyetlen kósza fényecske sem pislákolt az égen. De nem látta a síneket, ahogy a híd alatt elterülő tengert sem….

Tovább

113. Népmegfigyelési Archívum – Felvételek

– Hogy szúrtál ki ennyi ember között? – Nem véletlenül tartottak otthon olyan sokra. Jó vagyok benne, hogy észrevegyek dolgokat. – Meg abban is, hogy az előnyödre fordítsd.

112. Hallgatjuk, Doktor úr!

Loire arra nyitotta ki a szemét, hogy teljesen átfagyott. Pislognia kellett egy kicsit, hogy rájöjjön, az a fehérség, amit lát, hó. A csupasz ég alatt feküdt, a Nap alig fénylett a reggelben, szürke volt még a levegő is. Felült, lerázta a fejéről, hálózsákjáról a havat. Mostoha időjárás kísérte őket az utóbbi pár napban, ráadásul a…

Tovább